1977:
A férfi éppen csak annyival lépett beljebb, hogy felkapcsolja a villanyt, és már engedte is maga elé a lányt. Szerette ezt a kis kőbányai garzont – közel a metró – s persze tisztában volt azzal is, mennyire kedves, és közeli hely ez a lánynak. Lesegítette róla a kabátot, majd miután akkurátusan zakója mellé akasztotta az előszobában, becsukta az ajtót, és elindult a lány után a konyhába. Az pontosan tudta: a férfi nem a bárszekrényben tartja az italt, bár vadonatúj darabról van szó – talán ha könyveket tárol benne, de nem valószínű. Semmit sem és a whiskey-t hidegen szereti.
A férfi éppen csak annyival lépett beljebb, hogy felkapcsolja a villanyt, és már engedte is maga elé a lányt. Szerette ezt a kis kőbányai garzont – közel a metró – s persze tisztában volt azzal is, mennyire kedves, és közeli hely ez a lánynak. Lesegítette róla a kabátot, majd miután akkurátusan zakója mellé akasztotta az előszobában, becsukta az ajtót, és elindult a lány után a konyhába. Az pontosan tudta: a férfi nem a bárszekrényben tartja az italt, bár vadonatúj darabról van szó – talán ha könyveket tárol benne, de nem valószínű. Semmit sem és a whiskey-t hidegen szereti.A hím által vezérelt legmodernebb Orion eközben halk dallamokkal fűszerezett erotikával öntötte el az apró legénylakás minden zegzugát, a pár halló-, és a lány egyéb járatairól nem is beszélve. „Ők a Beatles!” – kiáltott ki a neki, és elindult. Mialatt az jeget keresett, a férfi a fürdőszobában épp helyére tette a frissen vásárolt cikkeket. Még egyszer belepillantott a tükörbe, és szájának jobb szegletében olyan mosolyt vélt felfedezni, ami egy másodpercre kamaszkorának legszebb nyarait idézte meg. A szimmetria híveként gyorsan kipótolta balról, majd a helységet elhagyva meggyújtott egy szál Camelt.
A lány már a nappaliban volt, előtte pihent a két pohár, amikbe Wat 69-et töltött; a mai estébe ez is belefér, „a hatvankilenc, pedig még csak ezután jön” – gondolta a férfi. És: „remélem, belé fér”. Együtt ünnepelnek hát, a lány tüzet kér, s az immáron füstölő arany Kenttel kezében hevesen magyarázni kezd valamit a kapitalizmusról. Ám a hím, a nyugat vívmányait magasztaló verbális esszé közepette mindössze csak arra tud gondolni, vajon felállhat-e most egy fagyos Radebergerért. Persze hamar letesz róla, s inkább újra hátradől: csacska kis csicsergő csalogányát fürkészi ő tehát tovább, hiszen a tiszta whiskey-nél is mámorítóbb látni, ahogyan egy tapasztalatlan tinédzser egyre kapatosabbá válik a rekamién – pláne, ha nőstény. Pláne, ha ilyen gyönyörű példány, mint ez a leendő óvónő, ebben az enyhén kopott, ugyanakkor túl bő, barna, galléros... Mire ezt mind végiggondolta, kénytelen volt belátni, hogy 1. fogalma sincsen, miről beszél a lány, 2. tényleg nagyobb farmer kellett volna ágyékban, ahogy’ a piacon is mondták. Ha nem hatott volna rá is a pia, most biztos elsírná magát: egy pár órás Super Rifle-ről van szó ugyanis. Meg ugye egy tizennyolc éves, már erősen szalonspicces kiscsajról, pedig még csak fél kilenc…
...21:05, és a lány egy pillanatra nem tudja mire vélni, miért is rohant ki a férfi oly hirtelen – még jó, hogy közel van a fürdő. Aztán visszatér, a konnektor fölé hajolva csatlakoztat, és újra a terpesztő lány mellé ül. Kérdő kacsintására még vár egy megerősítő néma biccentést az alanytól, majd mielőtt elvenné tőle azt, mit a lány neki hozott, az ébenfekete Braunnal szép precízen elkezdi letarolni az Vénusz dombjának erdejét. S habár a pengék újak, szőre régi: „Nesze neked kapitalizmus!” – szisszent fel a lány, és kérte a férfit, hogy lassabban…
2007:
A férfi éppen csak annyival lépett beljebb, hogy felkapcsolja a villanyt, és már engedte is maga elé a lányt. Szerette ezt a nagy rózsadombi házat – gyorsak a taxik – s persze tisztában volt azzal is, mennyire kedves, és távoli hely ez a lánynak. Lesegítette róla a kabátot, majd miután akkurátusan dzsekije mellé akasztotta az előszobában, becsukta az ajtót, és elindult a lány után a konyhába. Az pontosan tudta: a férfi a kettő közül a hűtött bárszekrényben tartja az italt, s persze vadonatúj darabról van szó – talán ha egyszer volt üres, de nem valószínű. A lány ezt a miliőt nagyon szereti.
A hím által vezérelt legoldschoolabb Pacsirta eközben halk dallamokkal fűszerezett erotikával öntötte el a hatalmas hodály minden zegzugát, a pár halló-, és a lány egyéb járatairól nem is beszélve. „Ő Szécsi Pál!” – kiáltott ki a neki, és elindult. Mialatt az poharat keresett, a férfi a fürdőszobában épp helyére tette a frissen vásárolt cikkeket. Még egyszer belepillantott a tükörbe, és szájának jobb szegletében olyan mosolyt vélt felfedezni, ami egy másodpercre a legszebb KISZ-táborokat idézte meg. A szimmetria híveként gyorsan kipótolta balról, majd a helységet elhagyva meggyújtott egy szál Sophieanet.
A lány már a nappaliban volt, előtte pihent a két pohár, amikbe Wat 69-et töltött; a mai estébe ez is belefér, „a hatvankilenc, pedig még csak ezután jön” – gondolta a férfi. És: „remélem, belé fér”. Együtt ünnepelnek hát, a lány tüzet kér, s az immáron füstölő arany Kenttel kezében hevesen magyarázni kezd valamit a kapitalizmusról. Ám a hím, a nyugat vívmányait magasztaló verbális esszé közepette mindössze csak arra tud gondolni, vajon felállhat-e most egy fagyos Radebergerért. Persze hamar letesz róla, s inkább újra hátradől: csacska kis csicsergő csalogányát fürkészi ő tehát tovább, hiszen a tiszta whiskey-nél is mámorítóbb látni, ahogyan egy tapasztalatlan tinédzser egyre kapatosabbá válik a rekamién – pláne, ha nőstény. Pláne, ha ilyen gyönyörű példány, mint ez a leendő óvónő, ebben az enyhén kopott, ugyanakkor túl bő, barna, galléros... Mire ezt mind végiggondolta, kénytelen volt belátni, hogy 1. fogalma sincsen, miről beszél a lány, 2. tényleg nagyobb farmer kellett volna ágyékban, ahogy’ a piacon is mondták. Ha nem hatott volna rá is a pia, most biztos elsírná magát: egy pár órás Super Rifle-ről van szó ugyanis. Meg ugye egy tizennyolc éves, már erősen szalonspicces kiscsajról, pedig még csak fél kilenc…
...21:05, és a lány egy pillanatra nem tudja mire vélni, miért is rohant ki a férfi oly hirtelen – még jó, hogy közel van a fürdő. Aztán visszatér, a konnektor fölé hajolva csatlakoztat, és újra a terpesztő lány mellé ül. Kérdő kacsintására még vár egy megerősítő néma biccentést az alanytól, majd mielőtt elvenné tőle azt, mit a lány neki hozott, az ébenfekete Braunnal szép precízen elkezdi letarolni az Vénusz dombjának erdejét. S habár a pengék újak, szőre régi: „Nesze neked kapitalizmus!” – szisszent fel a lány, és kérte a férfit, hogy lassabban…
2007:
A férfi éppen csak annyival lépett beljebb, hogy felkapcsolja a villanyt, és már engedte is maga elé a lányt. Szerette ezt a nagy rózsadombi házat – gyorsak a taxik – s persze tisztában volt azzal is, mennyire kedves, és távoli hely ez a lánynak. Lesegítette róla a kabátot, majd miután akkurátusan dzsekije mellé akasztotta az előszobában, becsukta az ajtót, és elindult a lány után a konyhába. Az pontosan tudta: a férfi a kettő közül a hűtött bárszekrényben tartja az italt, s persze vadonatúj darabról van szó – talán ha egyszer volt üres, de nem valószínű. A lány ezt a miliőt nagyon szereti.
A hím által vezérelt legoldschoolabb Pacsirta eközben halk dallamokkal fűszerezett erotikával öntötte el a hatalmas hodály minden zegzugát, a pár halló-, és a lány egyéb járatairól nem is beszélve. „Ő Szécsi Pál!” – kiáltott ki a neki, és elindult. Mialatt az poharat keresett, a férfi a fürdőszobában épp helyére tette a frissen vásárolt cikkeket. Még egyszer belepillantott a tükörbe, és szájának jobb szegletében olyan mosolyt vélt felfedezni, ami egy másodpercre a legszebb KISZ-táborokat idézte meg. A szimmetria híveként gyorsan kipótolta balról, majd a helységet elhagyva meggyújtott egy szál Sophieanet.
A lány már a nappaliban volt, előtte pihent a két pohár, amikbe Lánchíd konyakot töltött; a mai ilyen retro este, „a hatvankilenc, pedig még csak ezután jön” – gondolta a férfi. Együtt ünnepelnek hát, a lány tüzet kér, s az immáron füstölő Symphoniával kezében hevesen magyarázni kezd valamit a szocializmusról. Ám a hím, a vörösök megszorításait becsmérlő verbális esszé közepette mindössze csak arra tud gondolni, vajon felállhat-e most egy meleg Kőbányaiért. Persze hamar letesz róla, s inkább újra hátradől: csacska kis csicsergő csalogányát fürkészi ő tehát tovább, hiszen a gagyi konyaknál is viccesebb, ahogyan egy tapasztalatlan tinédzser egyre kapatosabbá válik a rekamién – pláne, ha nőstény. Pláne, ha ilyen gyönyörű példány, mint ez a kis kozmetikus, ebben a strasszköves, túl szűk, rózsaszín, ujjatlan... Mire ezt mind végiggondolta, kénytelen volt belátni, hogy 1. fogalma sincs a karvalytőkéről, 2. tényleg nem az ő mérete ez a farmer, ahogy’ az anyja is mondta. Ha nem hatott volna rá is a pia, talán le se hányja: le van szarva (is), csak az apja Trapperéről van szó. Meg ugye egy tizennyolc éves, már szinte detox kiscsajról, pedig még csak fél kilenc…
...22:05, és a lány már egy ideje nem tudja mire vélni, mit is csinálnak, illetve mit művel a férfi. „Várunk.” Az csak ül és nézi, nem szól csak nézi, neki ez meg egyre kényelmetlenebb. Pedig ő mindent úgy csinál, ahogyan azt egy fiatal nőnek kell. Jár tornázni, figyel az étrendjére, szolizik, rózsaszín vízen él, meg rozskenyéren; csak annyit megy templomba, amennyit feltétlen szükséges, csak a cigányokra húzat gumit, ha autó, akkor drága legyen..., ja!, és persze minden héten gyantáztat. TGY, HGY, FGY – ahogy azt kell. És most meg is fürdött. „Várunk.” De hát hol lehet a baj? Hiszen ez egyre csak azt a sivatagi pusztaságot lesi várva. „Nesze neked nosztalgia!” – sóhajtott a férfi, és kérlelte magában, hogy nőjön...
– Mert a múlthoz szimplán hangulat, a szőrhöz viszont idő kell... –
1 megjegyzés:
Jó!
Megjegyzés küldése