Mindig köd van. Olyankor legalábbis mindig, amikor hasonlóra szánja rá magát.
Megy.
A lámpák hol égnek, hol nem; sikere eddig is hol volt, hol nem – igen, egy újabb esti mese jön, ő meg megy.
Megint egy tócsa.
„Akinek szivárvány kell, tűrje az esőt” – és neki is csak a tócsákkal van gondja.
Meg a köd.
Albion.
Tegnap is megszopatták az Eastenden, és ma is meg fogják: odamegy, megfogják, elveszik, megverik, elájul, elmennek, otthagyják – megszopja.
Mindjárt esik.
Akkor lenne jó a holnap, ha a mánál azért kevésbé fájna, igaz, délután legalább remekelt. Az a suttyó meg még mindig nem érti, mi történt. Persze ő sem, de hát az élethez szerencse is kell. A nagyhalak is csak azért nem ették meg eddig, mert hatalmas mázlija van, és tudatlansággal párosítva ezen készség kevéssé megy erényszámba.
Szombat…
3 megjegyzés:
Tetszett a mondat a szivárványról meg az esőről. Úgy látom idézet. Mintha már én is hallottam volna valahol. Hol sikerült rátalálni?
Várom a visszajelzést valamilyen formában...
Nagyon tetszett a mondat a szivárványról meg az esőről. Úgy látom idézet. Mintha már én is hallottam volna valahol. Hol sikerült rátalálni?
Várom a visszajelzést valamilyen formában.
Köszönöm
Kyra
Petya, jó ez a szubjektív-elmondós, bejövős. Pénteken jöhettetek volna, de hát aki a szivárványt nem akarja annyira, az az esőt se kedvelheti. (: Na csá, további jó firkát.
Megjegyzés küldése