A két csibész, akik olyan jól megértik egymást, a '70-es évek B mozijainak modorában bedarál mindenkit vagyis hát szeretnének. A Grindhouse szédületes mélyrepülést produkált a mozipénztárakban és a kritikusok sem igazán fogadták tárt karokkal. De mit számít ez egy igazi megszállottnak? Semmit!
Az alábbiakban megpróbálok némi betekintést nyújtani, hogy én miképpen éltem meg a Daraházat, teljesen magánvélemény, kéretik így olvasni.
Hahó van itt valaki aki olvas?
Planet Terror
Reneszánsz. Gyerekek érzitek ezt, humanizmus „hiszek az emberben, mert az ember mindent kibír”… még egy huszadik zombi filmet is a nagy uborkaszezonban. Rodriguez elemében van újraforgatja az „Alkonyattól Pirkadatig”-ot vámpírok helyett zombikkal.
Na nem mintha baj lenne, sőt szeretem Rodriguez némely munkáit, de vannak olyanok is amiket kifejezetten rühellek, ezt szeretem. Szeretem mert gyomorforgatóan vicces, klasszikusan idétlen és roriguezien találékony. Ez a majdnem mexikói (Texas) fiú nagyon jól, sőt kimondottan zseniálisan hozza a ’70-es évek zombi filmjeinek hangulatát, miközben több kevesebb sikerrel élettel tölti meg a vásznon még életben lévő karaktereket, miközben újra megcsodálhatjuk találékonyságát és perverzitását a furcsa fegyverek iránt. Aztán ha ez még nem lenne elég megkapjuk haverját, játszótársát a nosztalgiában, Mr. QT mint epizódista, hasonlóan a vámpíros Rodriguezhez, megint egy perverzet alakít és a feje megint egy kicsit megváltozik, mi ez ha nem szerelem? Két szereplőt muszáj kiragadnom a rengetegből az egyik Michael Biehn, aki seriffként tér vissza, szemfülesebb Képtelen Hangulat hallgatók számára ismerős lehet ez a fiú, beszéltünk már róla, és főképp arról, hogy ő az a színész akit már a Predator, az Alien és a Terminator is lemészárolt, ezúttal…jaj jaj, nem akarom lelőni. A gonosz katonatiszt uniformisában Bruce Willis bugyog, már ha igen és elmeséli nekünk mi történt Osama Bin Ladennel, a film egyik legidétlenebb humora, nagyon jó. Aztán persze van itt nekünk minden, ami egy tisztességes mészárlós horrorhoz kell: tobzódás hektónyi vérben, belezés, csonkolás – mert úgy a finom, szerelmi dráma – háromszög, megkísért a múlt, árulás, menekülés, hősi halál és persze ami a legfontosabb az emberek közötti összefogás szép és értő bemutatása.:)
Rodriguez filmje tényleg kellemes szórakozás annak, akit ez szórakoztat, tiszteletteljes főhajtás azon modorban, ahogy azok készültek amik előtt főt hajt, ügyes és alázatos munka, se több se kevesebb. Az aminek látszik, de ez nem baj. Sőt!
PLANET TERROR
rendező: Robert Rodriguez
forgatókönyvíró:Robert Rodriguez & Quentin Tarantino
szereplők:
Freddy Rodríguez
Rose McGowan
Bruce Willis
Jeff Fahey
Josh Brolin
Marley Shelton
Michael Biehn
Michael Parks
Naveen Andrews
Stacy Ferguson
Halálbiztos
Lábasjószág, lábbeli, lábilis, lábgomba, lábfétis… hát abból kapunk dögivel, az elsőt már rögtön a gyártók emblémái után, pofába! És persze, hogy kétségünk se legyen afelől ki is a Föld jelenleg is élő, a tömegek által leginkább ismert láfetisisztája, hát a két csinos női lábfejet lefedi a „Quentin Tarantino Filmje” felirat. Na hallja…
Van egy, azaz két filmünk ugyanis a magyar nézők ugye darabokban, bocsánat cafatokban kapják a "Grindhouse"-t, mely esetben ez szerencsének is nevezhető, hiszen nagyobb konc jutott nekünk. A "Halálbiztos" szólóban 26 perccel hosszabb. Mivel abban a szerencsés helyzetben leledzem, hogy mindkét verziót láttam, el tudom mondani, hogy többet kapunk, élvezetesebb, és mindenekelőtt informatívabb a hosszabb változat, de igazság szerint az egész csak arról szól, hogy kedves rendezőnk tovább tágítsa saját kis univerzuma határait, meg még ki is gúnyolja azt (is), de az összes istenek szerelmére, milyen jól teszi…rettentő vicces film a Halálbiztos.
QT egynémely kritikus szerint nem tud női szerepeket írni, ezt a „Ponyvaregény” után már megkapta, erre meggorombult és hozott nekünk egy „Jackie Brown”-t a komoly vonalról, aztán egy Menyasszonyt már jócskán a trashben, most meg egyből elénk vet 8 azaz nyolc hülye picsát, akikből négynek még az életképesség, mint fogalom megértése is gondot okozhat (de hát nem is kellene nekik magukra vigyázniuk, ha arroganciájuk gyümölcseként megkapott Stuntman Mike helyett, begyűjtik a kegyeikért ácsingózó fiúkat, bezony a természetes ösztönök megcsúfolása halálos bűn), a maradék pedig már olyan tökös, hogy ha jobban figyelsz a púder alatt ott a bajuszárnyék. Persze a mester nem azért az, mert hülye, a tökéletesen működő világában ezek a karakterek is tökéletesen működnek és az egészet egységként elképzelve látjuk a hibátlan gépezetek összehangolt, precíz munkáját, melyek által élővé, lélegzővé válik egy ember zsenije. Szóval QT igenis tud női karaktereket írni, nem is akárhogyan, méghozzá jól, most megmutatta azt, hogy az ő világában, hogyan kelnek életre a máshol csak kétdimenziós klasszikus archetípusok. Brávó!!!
A világ mely lélegzik, mely él és párhuzamosan létezik a miénkkel, így-úgy-amúgy vannak átfedések, áthallások, amikor a két dimenzió egymásra csúszik az időtektonika parancsára, és az az igazán bődületes amikor valaki már a saját dimeziójában képes előállítani egy paralel világot, és ezt teszi a mi QT barátunk is. Térhajlítás ide, dimenziókapu oda máris 1992-ben vagyunk és a „Kutyaszorítóban” nehézlegényei megbeszélik mindennapi székrekedésüket a „Halálbiztos” című 2007-es filmben is. Ez, ilyetén formán kissé bonyolultnak tűnhet, de itt már tényleg sokkal többről van szó, mint feleleveníteni gyermekkori nagy filmélményeinket és a szemétdombon kikaparni a gesztenyét – ez is megvan tiszteséggel, nem vitatom – hanem arról, hogy a zseniális 1992-es első film után megkapjuk ugyanúgy a klasszikus dinner-t és megkapjuk a főhőseinket ugyanúgy egy asztalnál reggelizve, miközben a kamera rója a köreit végeérhetetlenül és valahogy az az érzésed támad, milyen jó ezt újra látni és milyen jó újra hallgatni a sok blődséget megint, most női szájból, a végeredményt tekintve gyakorlatilag mindegy. Természetesen sem szellemességükben, sem tartalmukban nem közelítik meg a lányok a színes fiúkat, nekem mindez annyit jelent, hogy QT már a saját mozijaira is egyfajta nosztalgikus felhanggal tekint, persze a blöff és a cirkusz is benne lehet mesterünk eredeti szándékában, de nem az a lényeg mire gondol ő, hanem hogy gondolatainak celluloid kivetülése miként csapódik le benned nyájas néző. Hiszen jól tudjuk: „Nem a zuhanás számít, a leérkezés!”
Brrrumm-brrrrumm… a csikorgó gumi sikoltása, az égő olaj bűze, szép dukkózás, mi kell ennél több egy fiatalnak, akkor is ha öreg, talán némi kenőanyag az életéhez, és a „vér az élet”. Stuntman Mike, Stuntman Bob öccse, pörgeti veszettül a minima 6000 köbcentis dinoszauruszt a csúcsra, hogy oda ő is eljusson végre. Annyira megkapó az első felbukkanása, én még életemben nem láttam senkit ilyen jóízűen és egyben ennyire gusztustalanul étvágygerjesztően táplálkozni a vásznon, ahogy azt Stuntman Mike azaz maga Kurt Russel teszi. QT megint előkotort valakit, aki aztán tényleg igazi kemény fiú volt, hát most sem cicizik, azaz cicizne, de aztán jön a légszomj és inkább a gázra lép, ejej fiú a barázdált arc megett nincs más csak vegytiszta rettegés, láttunk már ilyet is. Meg Russelt is horrorban (pl.: "A Valami"), persze a „Halálbiztos” nem feltétlenül horror, már ha egyáltalán beszélhetünk is bármily zsánerről, ha Tarantinoról van szó, én inkább a groteszkre voksolnék. Élből Russel szerepeltetése mi ez ha nem groteszk, csúfondáros kalaplengetés a letűnt korok machoistene előtt és mókás mélyütés mikor QT cameojában (hát persze, miért is hagyná ki, sajnos még mindig, még most sem lett még tizedannyira sem jó színész mint rendező, mindegy a kink az kink), mint Warren a csapos háttal, foghegyről, telefonálás közben emlékezik meg Stuntman Mike létezéséről, pofonok jobbról, pofonok balról, Russel pedig fürdik benne, mint a naposcsibe… Mi mást tehetne egy QT filmben, és persze marhára élvezi, hogy gyilkolhat is, autóval.
Itt van nekünk QT 5.(?) filmje, fiatalkorának összes tananyagát felmondja itt minékünk, és hiába hogy nem ismerhetjük az eredetit, annyira jól mesél, hogy számunkra is átjön mi az amit ő élvezett annak idején. Mint film pedig elsőrangú szórakozás és ez az alap, melyre ráhúzza a teljesen profi sallangokat, mint a bombázók forrónadrágban, a chili bár annyira jól hozott poros útszéli hangulata, a paraszt sztriptíz, a zseniális autós üldözés - klasszikus modorban, és az összes többi annyira ismerősnek tűnő mégis ismeretlen részlet és persze a sava-borsa QT öntet amitől az egész nagyon veszélyes robbanóelegyet alkot. Kiváló szórakozás a „Halálbiztos” c. film, mint minden igazi Tarantino alkotás ez is megosztja közönségét, de hát van egy ismerősöm szokta volt mondani: „Oszdd meg és uralkodj!”.
Valami ilyesmi történik itt is, talán…
Igyatok sok BigRed-et!
HALÁLBIZTOS
rendező: Quentin Tarantino
forgatókönyvíró: Quentin Tarantino
operatőr: Quentin Tarantino
szereplők:
Kurt Russell
Sydney Tamiia Poitier
Rose McGowan
Rosario Dawson
Vanessa Ferlito
Jordan Ladd
Tracie Thoms
Mary Elizabeth Winstead
Marley Shelton
Quentin Tarantino
Eli Roth
Zoe Bell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése