az ember meg bemegy a boltba, kezében a cetli meg a kosár, valaki ráköszön, „na, ez meg ki lehet?”, aztán a legfontosabbat úgysem veszem meg, mert nem írtuk fel – mivel úgyis az a legfontosabb
és ha valakiről az a hír járja, hogy könnyelműen ígérget, joggal bélyegzik nemtörődömnek, feledékenynek – a parasztról nem is beszélve
vajon, ha valaki feledékeny, akkor tudtán s leginkább szándékain kívül, hajlamosabb elsőre könnyelműnek tetsző ígéreteket tenni, szinte csípőből?
...azt nem tudni, de az elefánt csak húzta a lábát, és küzdött; körülötte lassan kezdtek megjelenni a többiek – és a viszonylagos iram hiánya jelen esetben nyilván nem a közöny, sokkalta inkább termetük gyermeke volt -, a társ pedig eközben végeláthatatlanul birkózott tovább a hurokkal...egy javaslat meg talán akkor ér valamit, ha legalább három napra szól, akár a legegyszerűbb csodák – például a „minden csoda”, ugye
aki nem felejt, az gép – aki mindig igazat mond, az hazudik – aki szerfelett, az szer alatt – ki nappal kél, az este hál
hannibal is azért dolgozott elefántokkal, mert azok már ismerték az utat – korai cirkuszosként hátukon tört be a sóbizniszbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése