Fantáziál.
Na, ez a legrosszabb. Mert, hogy buta, mint a lengyel taxisok – akiknél már akkor jár az óra, mikor kiszúrják, hogy kocsira vársz, sőt, még rejtőzködnek is kicsit, míg lehet – az rendben, de a mázlija mellé, ha még képzeleg is, az kifejezetten veszélyes fizimiskáról tesz tanúbizonyságot kifelé. Vagy inkább veszélyt ébreszt befelé...
Megy, és közben fantáziálva fütyörész.
Ez a szerencsés, együgyű tinédzser fütyül. Valaki azt mondja a hátam mögött: boldog. Igen, borjúfej, te meg rögvest kezdhetsz szomorkodni. Persze, a tudatlanok öröme olyan, mint a lelki szegények mennyországa, pedig oda mégis a gazdagabbja juthat könnyen – mármint lelkileg, nem? Boldogok a lelki gazdagok, még ha szegények is vagyonilag, mint a plébánián az patkány. Mikor már csak „amen”-re jut pénz, mert az ingyen van. Otthon.
Tart.
Egyszerre a céltól, és a cél felé. Ilyenkor mindig elmosolyodik – amikor jó jut eszébe. Ő hívja „jó”-nak. Az a típus, aki nem szelektál a kiváló, a frappáns, a vicces, a drámai és a többi között, ergo úgy unblock a jelzők hidegen hagyták mindig is. Kivéve a „jó” és a „rossz”. Szóval tart a cél felé, tart a céltól, és ez utóbbi pedig „rossz”, mint a köd. Most az sem sűrű.
Rossz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése