Kicsi gálya V.

Szerda.

„Mínusz tíz százalék.”

Szóval kedden indultak volna eredetileg, de a szükség aztán törvényt bontott – ők meg vitorlát, egy nappal később.

Az igazat megvallva, először kicsit sem volt elragadtatva az ötlettől. Kis lakásban lakott még a maga számára is, Miss Dublin pedig hiába törékeny alkat: létezik, hát helyet foglal. No, székre biztos nem, hacsak nem megy le hídba a sarkon a muftinál. Talán megteszi. Persze nem a nőért, hanem az ágyig tartó idő csökkentéséért – elfáradt. Egy koktél, és annyi. De inkább vodka. Gyerünk.

Csak ne higgy el mindent, amit gondolsz.

Aztán egyszer csak valahol az jutott eszébe, hogy utazik, de közben érezte, nem halad, és az út sem úgy hatott rá, mintha lenne értelme – inkább csak az öröm volt célja mozgásának. „Körhinta?” Az kizárt, és most meg a fejét fogja valaki. Uszkve gondolati hetek telnek el, mire megérti: valójában azt sem tudja, hol van, csak az agya dodgemezik vele, az áramszedők pedig komolyan összeakadhattak. „Hiszen a házam a váram, s áram nélkül tényleg az.”

Sötét.

Ahogyan a kapitány kiitta a sörét, mélyre nyelt egy bűzpárát, és kimért lépésekkel, danolászó matrózai után indult az éjszakába...