2007. június 19., kedd

Kicsi gálya IV.

De Miss Dublin is.

Persze, ő legalább bármikor elérhető – és egy numera flexibilitása mindennél előbbre való, ha pénzed mellett időd sincs sok.

Miss Dublin – a hét fő bűne.


A hét műtárgya pedig vad maximum az a serleg, mit idegenben loptak, nyertek, vagy ki tudja. Legalábbis eddig más nincs. Igaz, holnap megint jönnek hajók, de azok keletről hozzák a „hordalékot” – magára valamit is adó senkiházi azokat csak messze kerülje el; ma az antik-európai vonal megy a pult alatt.

A híd alatt megy megint.

Nem tanul. Se könyvekből, se hibákból, de még a napról sem tudja leolvasni az időt, ha muszáj. Mégis, az embereken valamiért rögtön átlát – és vallotta ezt kitartóan a Miss Dublin-incidensig. A híd alatt pedig ma sem lesz egyedül.

„Hé, Miss!”

Miss Dublinnal a galérián találkozott, egy screwdrivert szorongatott szemérmesen a sarokban, ő pedig a kapitánnyal egyeztetett valami érdektelen apróságot a tényekről. Miss Dublinnak olyan pénteki sminkje volt, amilyet pincérnők tesznek fel este a munkahelyire, és ahogyan csípte szemét a szivarfüst, - ugyan csak egy visszafogott pöttyben - de kikezdte pár könnye a festett tartományt. Emlékszem, odahajolt a nőhöz, súgott a fülébe valamit, majd a kapitányt kérdezte, mikor indul.

Kedd…

Nincsenek megjegyzések: