gÉ a város!

Ez a Ritchie robbanás veszélyes tényező!!! Ezért ültetjük .............. a Képtelen Hangulat puskaporos hordójára, meg azért is, hogy feláldozzuk... nyefnyefnyef ........ esti összejövetelünkön két első és egyben értékelhető mozija kerül az itallapra, mert inni fogunk... csatornalét Kelet-Londonból.

úgyhogy: "Hallgas minket, legyél jó!"

a kicsi gálya ma ...................... bezony...

A „Mélytengeri Kagylókürt” bemutatja: Bőrdíszműves Pisti és Üzletember Gyurka újrája és a rajongók húszéves várakozásának titokzatos randevújarrgh

Istenem, végre egy kalandfilm biztos, hogy kalandfilm lesz az biztos, hogy az lesz, egy kalandfilm Istenem végre egy kalandf...



Határozottan emlékszem arra, amikor még nem is ismertem a kultfilm fogalmát, arra az érzésre mely akkor töltött el, amikor egymás után mind a három részt lepörgettük és tudtam, hogy ez valami más, ez volt az egyik korai élményem azzal amit ma kultfilmnek hívunk mi. Akkor még, meg később is trilógiaként élt bennem a dolog és hiába az „évtizedek” lepergése mindig is trilógiaként létezett számomra Indiana Jones, de ez a korszak már véget ért és itt van a negyedik, melynek születését az alantiakban próbálom nyomon követni.
Indiana Jones 4 a munkacíme a sorozat negyedik részének, melyet a tervek szerint 2008 május 22.-én mutatnak be világszerte. A filmet azóta tervezik, próbálják tető alá hozni mióta a kereszteslovag forgatása véget ért, különböző forgatókönyvírók és elhibázott neki rugaszkodások jellemezték eddig a produkciót, azonban 2007 június 18-án végre beindult a gőzhenger, a címszerepben természetesen Harrison Ford.

A hetvenes évek utolsó fejezeteinek környékén George Lucas és Steven Spielberg egyezséget kötött a Paramount stúdióval 5 Indiana Jones film elkészítéséről. 1989-ben a 3. rész után Lucas arra jutott, hogy talán le kéne zárni az ügyet, nem igazán volt képben egy esetleges folytatásról, Spielberg azonban tovább ácsingózott, szerette ő Indy-t, így nem volt mit tenni Lucas-nak fel kellett bérelnie Jeb Stuart-ot, hogy írjon egy forgatókönyvet a folytatáshoz, pénzért. Erre 1992-ben került sor! Rohan az idő…

Gyorsabban mint gondolnád, még 1994-ben konkretizálódott amikor Harrison Ford egy gondolából odapökte, hogy na jó, legyen, de utoljára.
1995-öt írunk nincs más választás Jeb Stuart megy a fenébe, mert nem megy át Lucas-on a könyve, aki viszont megy Jeffrey Boamhoz az Utolsó Kerszteslovag forgatókönyvírójához és együtt talán többre mennek. Két évig izzadnak, hogy keresztül vigyék Lucas eredeti terveit, miszerint a nyíltan családias elemeket eltávolítsák a történetből, és ezt Spielberg és Ford orra alá dörgölve, elfogadtassa azt, eredeti szándéka szerint, muszáj neki mindent megtennie, hogy minden úgy alakuljon, ahogy neki a legjobb, mert ő így szereti, jó önző ő. Rohan az idő, és félve hátra pillantok…

Sajnos 2000-ben Boam beadja a kulcsot, mert a szívét is beletette a könyvbe és az meg is állt sajnos, a gépezet nem, nem szokott. M. Night Shyamalan próbálta meg helyettesíteni az eltávozottat, - ő az a helyes indiai pacák aki minden filmjének a végét jól elsinkófálja és azt hiszi, hogy majd azt mondják a végén: de kkomoooly, szerinteeed?! sokan biztosan ezt mondják. Ez a párhuzamos gondolat, elég hosszúnak bizonyult, térjünk is vissza az eredetileg tárgyaltakhoz, tehát Indiana Jones 4. – és rázza gatyába a témát a 2002-re tervezett forgatásra, aztán, hirtelen munkakönyvét leadva távozott, Ford elmondása szerin : ”George és Steven hibájából, amiért egyáltalán megbízták”. Rohan az idő, és félve hátra pillantok, mögöttem celluloid szalagok…

Lucas némi pökhendi sértődöttséggel a hangjában és megkocsonyásodott pörköltszafttal a szakállában (persze továbbra is fölényeskedő leereszkedéssel) beismeri, hogy nem tud teljes odaadással részt venni az Indy 4-ben – pedig nagyon akarja - hiszen neki Star Wars-oznia kell 2005-ig, le kell zárnia a fontos előzményeket, „és ez most kéremszépen a legfontosabb”, ezzel visszatűri a deréknál kissé kilazult kockás ingét a jeanskorcba és orrát égnek távozik. Persze útközben még leakasztja Frank Darabont-ot, hogy ugyan má mé ne alapon dobjon össze egy új forgatókönyvet. Szép az élet. A börtönkedvelő Darabont sem rest, valószínűleg gondolva a valóságban eltelt időre, kissé későbbre az ’50-es évekbe helyezi a cselekményt, és mintegy apró kedvességként Indy két régi csaját egy jelenetbe boronálja.
Eközben Spielberg a „Kapj el ha tudsz” című filmjét promózza és nagy mellénnyel odavág, két filmet tervez mielőtt leforgatja az Indy 4-et, (nagy levegő) 2004-ben. A dátum amit ekkor írtak nem más mint 2002 decembere, nem egy látnok alkat. Rohan az idő, és félve hátra pillantok, mögöttem celluloid szalagok, futok de később már szaladok…

Azért jó hír is van, a producerek úgy döntenek, hogy semmi digitális technika, a jól bevált, klasszikus speciális effektusok és kaszkadőr munka (Stuntman Mike?) kell ide, hogy méltó legyen az elődök szelleméhez, hangulatához.
Nem úgy ismerjük mi Lucas-t, mint aki tétlenkedne 2004 februárjában egy álmos kora délelőttön se szó, se beszéd visszadobja Darabont könyvét, két falás Crunchy Krotchy között, fincsesz fiú fura fejjel. Hiába kiabál Spielberg, hogy még az életbe ilyen jót, meg hát Az Elveszett Frigyláda… óta ez a legjobb Indy kaland, ha menni kell hát Darabont megy, eléggé kiakadva és értetlenkedve, csalódottan, elfáradva. Hát ekkora király ez a Lucas, de arroganciája úgy látszik mégsem a jóságból fakad, lehet ezért nem járja meg soha, ez még kiderül. A következő dominó a sorban Jeff Nathanson aki a producerekkel karöltve a ’40-es évekbe helyezve a történetet, ifjonti hévvel veti magát a sorok közé, mögé, elé. Aztán egy évvel később, amikor már 2005 az évszám Nathanson megy a levesbe. - No comment. Fogynak a forgatókönyvírók derekasan, két pofára zabálja őket Indiana Jones negyedik eljövetele. Emberáldozat! Egyetlen út létezik! Rohan az idő, és félve hátra pillantok, mögöttem celluloid szalagok, futok de később már szaladok, reméled majd csak bele rokkanok…

2006 elején Ford különös kijelentést tesz, utalva transzcendes felé mozdulására, talán a kora teszi, na mindegy, szóval azt mondja: ha a film nem készül el 2008-ig akkor akár el is felejthetjük, hogy valaha elkészül. Ettől aztán mindenki megijedt. Spielberg szinte azonnal a következő rendezésének szólítja az Indy 4-et: „az édes desszert azoknak, akik lenyelték a keserű pirulát a München-nel”. Ez az év aztán már tényleg kemény, Spielberg újabb forgatókönyvest szervál David Koepp személyében és feszített tempóban dolgoznak a könyvön, igazi izzadtságszagú munka zajlik, de az a fajta jóleső elégedettséget hozó. Végreee! Győzelem, Lucas 2006 december 29-én nagy kegyesen egy apró szemöldök mozdulattal konfirmálja a forgatókönyvet (aprócska észrevétel: 1957-ben játszódik a történet, igazodva Ford korához, mintha ezt már valaki korábban, hasonlóképpen letette volna az asztalra) sokan örömtáncot lejtenek. Rohan az idő, és félve hátra pillantok, mögöttem celluloid szalagok, futok de később már szaladok, reméled majd csak bele rokkanok, de nem fogok…


A forgatás 2007 június 18-án kezdődött, alig több mint egy hete folyik a lázas munka az új-mexikói Deming-ben. A 64 éves Ford emelgeti a vasat, eszi a halat kondiba kell hoznia elegáns formáját, évek ide-oda kell nekünk a kalandfilm hős, partnerének Shia LaBeouf-nak meg 15 font izomra lesz szüksége, dolgoznak az ügyön. A többiekről ilyetén információm nincsen, azonban tudom, hogy lesz még Cate Blanchet (ez egy jó hír!), John Hurt, Ray Winstone sajnos Sean Connery nem, aki azt mondta nincs az az Isten, hogy nyugdíjból visszatérjen az állatkertbe. Hát nincs igaza? Megszokhattuk már az Indiana Jones filmek szerves részeként, hogy némi világkörüli utazás is foglaltatik a mozijegybe, na ha hagyomány, akkor legyen ez már tradíció: Los Angeles, New Haven (Connecticut), Yale egyetem és augusztusban, levezetésként némi Hawaii.
Ne maradjunk már azért egy kicsit se bizonytalanságban, tudom mindenki őérte aggódik, szegény Lucas, rosszul megy neki, anyagi gondjai vannak, nem hozott még eleget a Star Wars BIRODALOM, szegény kénytelen fillérekért elaprózni az Indy 4 árukapcsolásának jogait. A Lucas Arts készíti a videójátékokat, a Hasbro és a Lego a játékokért felel, Burger King és Hallmark Cards a kapcsolt árukért, Random House, Scholastic, és a DK a könyvekért. Emellett olyan masszív marketinget kapunk az arcunkba, hogy még a fejünk is lerepülhet, ha benyaljuk, de 19 év után az a minimum, hogy Indy még a vécepapíron is ott legyen.
Hozzávetőleg, nagyvonalakban ennyi az, amit a kétapás gyerekről mostanság tudni lehet, a sors furcsa dolgokat produkál néha, kapkodod a fejed és már el is telt húsz év, és azt hiszed, hogy haragszik. Nem tudom, egy gyerekkori őrület folytatásának felnőtt fejjel nekimenni, hát nem tudom. 11 hónap múlva kiderül a mozikban!

Addig is:

Rohan az idő, és félve hátra pillantok, mögöttem celluloid szalagok, futok de később már szaladok, reméled majd csak bele rokkanok, de nem fogok, mer’ érzem a pénzszagot!


Indiana Jones 4

Fourth Installment of the Indiana Jones Adventures

Rendező:
Steven Spielberg

Producerek:
George Lucas
Frank Marshall
Kathleen Kennedy

Írók:
David Koepp (forgatókönyv)
és
George Lucas (történet)

Szereplők:
Harrison Ford
Cate Blanchett
Shia LaBeouf
Ray Winstone
John Hurt
Jim Broadbent

Zene:
John Williams

Operatőr:
Janusz Kamiński

Vágó:
Michael Kahn

Forgalmazó:
Paramount Pictures

Premier:
2008 május 22.

ó, ió, ció, áció, aber ráció...

ugye az elefántokra mondják, hogy nem felejtenek?

az ember meg bemegy a boltba, kezében a cetli meg a kosár, valaki ráköszön, „na, ez meg ki lehet?”, aztán a legfontosabbat úgysem veszem meg, mert nem írtuk fel – mivel úgyis az a legfontosabb

és ha valakiről az a hír járja, hogy könnyelműen ígérget, joggal bélyegzik nemtörődömnek, feledékenynek – a parasztról nem is beszélve

vajon, ha valaki feledékeny, akkor tudtán s leginkább szándékain kívül, hajlamosabb elsőre könnyelműnek tetsző ígéreteket tenni, szinte csípőből?

...azt nem tudni, de az elefánt csak húzta a lábát, és küzdött; körülötte lassan kezdtek megjelenni a többiek – és a viszonylagos iram hiánya jelen esetben nyilván nem a közöny, sokkalta inkább termetük gyermeke volt -, a társ pedig eközben végeláthatatlanul birkózott tovább a hurokkal...


egy javaslat meg talán akkor ér valamit, ha legalább három napra szól, akár a legegyszerűbb csodák – például a „minden csoda”, ugye

aki nem felejt, az gép – aki mindig igazat mond, az hazudik – aki szerfelett, az szer alatt – ki nappal kél, az este hál

hannibal is azért dolgozott elefántokkal, mert azok már ismerték az utat – korai cirkuszosként hátukon tört be a sóbizniszbe

c0D3cA35aR

..................................
..qdjbrq..phvvch..ydjbxqn...
..................cdqn..........
....qdjbrg..klghj..ydq.........
...d..ydjbrq..fvdn..d..id......
....udq..........................
..plqglj..qdjb..d..edm........
........................nk.......
..................................

KH-FC in Vegas, avagy Texasi Nincs Alsó Korhatár…

Viva los Vegas Locos!

De persze, kérem, ez azért felháborító! Amíg a Képtelen Hangulat legénysége szakadatlan próbálja haza kormányozni kicsi gályáját az éter forrongó vizeiről, egyesek megengedhetik maguknak, hogy szórakozzanak. A KH-FC szelíd-alakulata ugyanis nemrégiben Vegasban múlatta az időt, és próbálta palira venni a házat Pali segítségével – vajmi sikerrel.


Hiszen Paulie nyári szünetét tölti Janka néninél yenkiben, ahol délutánonként, inkognitóban, női krupiéként dolgozik a neves Flamingo Highschool Casinoban, ezért a többiek úgy döntöttek, meglátogatják barátjukat odaát. Az elhatározást tett követte, majd a leszállás után bele is vetették magukat a bulik világába – erről árulkodik a csuklóikon megfigyelhető karszalagtenger. Csak néhány a teljesség igénye nélkül: Én Kicsi Pónim Klub, A Warcraft Fan Kastély, Enrique Iglesias etc. Persze mindenhol kértek autogramot Palinak is, és hamarosan célba vették az ojjektumot. Mondanom sem kell, órákig bolyongtak odabenn: 60 dollárt játszottak el különböző asztaloknál, mire megtalálták legjobb barátjukat, aki tökéletes álcájának köszönhetően - érthető módon - úgy olvadt bele a tömegbe, mint tejkaramella polifoamba tűző napon.

Volt is nagy csodálkozás, mikor egymásra akadtak, hiszen a srácok is szépen kicsípték magukat a nagy útra. Attila a szolid elegancia jegyében egy mikrohálós fehér ingben, kissé spiccesen jelent meg a neon alatt. Magától értetődik, hogy ezen felül is készült a Vegasi portyára: igen szembetűnő a jól begyakorolt, korai DeNiro mosoly. A mellette feszítő Szabolcs, igaz, elvérzett a pompa oltárán, de hát ő ugye kénytelen kihangsúlyozni eme pólóinggel az újonnan hobbiként űzött fitness igen rohamosan mutatkozó stílusjegyeit. A széles mellkas benyomását a textíliára felvitt horizontális, tökéletesen párhuzamos, hátul egymásba harapó csíkok hivatottak erősíteni. Nem mellesleg, a „mindenkori fittség” irányelvének való behódolását hangoztatva, nyakában az éppen frissen szerzett 3 napos kondibérlet virít peckesen.

Persze valójában ők csak csajozni jöttek Vegasba. A póker koronázatlan királya kétségkívül Ákos. Bár a szerencse, és Paulie egyelőre Szabinak kedvez valamelyest, Ákos fejében azért ott van a pakli. Ő ugye elvben szattyán párti, mind zenében, mind toiletjében, ám a mostani kártya fellángolás idejére azért beújított egy lazább, de persze sötét darabot – igaz, ezt az általa elrejtett komoly belső dualizmust cselesen egy, az alsó traktusban megbújó hófehér t-shirttel is próbálja alátámasztani. És persze egész úton ZZ-Top szólt a fülesekben, osztott kimenetről, mert abban legalább van gitár. Sziporkázóan praktikus, 3-szoros kisjack elosztó, pont a csütörtökökre találták ki a japók - még Tokióban vette a kórházban. Ott készíttette magának azt a gyönyörű kacsacsőrűemlős-kézfej plasztikát, mellyel most is büszkén kérkedik chip-jei felett az asztalon. A Korda Villában szerzett rá keretet tavaly: egy 68 órás parti végén rabolta le Lajkát és Sebesvég Szarást két alsó párral.


Bizony, és itt is már csak egy lap a river-ig, a sarokban lapuló Ács Feri pedig all in-t mondott. A fiúk viszont honnan is tudnák, hogy a grundon történtek után Ács 56-ban disszidált, New Yorkba ment, és mióta gitten él, nem öregszik. Azt meg pláne nem sejtik, hogy ő itt az „áruházi hekus”, félállásban. Persze erről maximum Pali tudhatna, de mióta minden este megerőszakolja valaki műszak után a paróka miatt, nem szívesen forog férfiak körében, ha nem muszáj – a nők meg nyilván itt sem tudnak semmiről. Pedig lelkes kis csaló fanclubbunk körül már készülődik a jól ismert Mr. Szülinap-hadművelet – a háttérben meghúzódó, elegáns, Meat Loaf imitátor szőke postás már látja a tortát közeledni, aminek egy nő úgy megörül, hogy le is fotózza háttal.

Azonban az asztalnál ez idő alatt sokkal titkosabb erők dolgoznak, és dolgoznak össze, hiszen ha jól megfigyeljük, észrevehető, ahogyan Pali, szemüvegének jobb lencséjével diszkrét fényjelet bocsát Ákos kukkerére, aki ezt dekódolva már tisztában van az őt fenyegető veszéllyel, miszerint a mögötte álló alak kezében egy elektromos marha ösztöke készül bevetésre. Ezért eztán Ákosnak több se kell, s mielőtt még teleportálnának a húga mp3 lejátszójának - illetve a Slayer Raining Bloodjának - segítségével (bezony, erre is jó), kezét a magosba lendítve jelzi az isteni szikrát, és meg sem várva a flop végét, arra gondol:

„Viszlát!”

Ég a Város!

Ez a Ritchie robbanás veszélyes tényező!!!

Ezért ültetjük nemsokára a Képtelen Hangulat puskaporos hordójára, meg azért is, hogy feláldozzuk... nyefnyefnyef

Ma esti összejövetelünkön két első és egyben értékelhető mozija kerül az itallapra, mert inni fogunk... csatornalét Kelet-Londonból.


úgyhogy:

"Hallgas minket, legyél jó!"


a kicsi gálya ma végre vízre száll! bezony...

Kicsi gálya V.

Szerda.

„Mínusz tíz százalék.”

Szóval kedden indultak volna eredetileg, de a szükség aztán törvényt bontott – ők meg vitorlát, egy nappal később.

Az igazat megvallva, először kicsit sem volt elragadtatva az ötlettől. Kis lakásban lakott még a maga számára is, Miss Dublin pedig hiába törékeny alkat: létezik, hát helyet foglal. No, székre biztos nem, hacsak nem megy le hídba a sarkon a muftinál. Talán megteszi. Persze nem a nőért, hanem az ágyig tartó idő csökkentéséért – elfáradt. Egy koktél, és annyi. De inkább vodka. Gyerünk.

Csak ne higgy el mindent, amit gondolsz.

Aztán egyszer csak valahol az jutott eszébe, hogy utazik, de közben érezte, nem halad, és az út sem úgy hatott rá, mintha lenne értelme – inkább csak az öröm volt célja mozgásának. „Körhinta?” Az kizárt, és most meg a fejét fogja valaki. Uszkve gondolati hetek telnek el, mire megérti: valójában azt sem tudja, hol van, csak az agya dodgemezik vele, az áramszedők pedig komolyan összeakadhattak. „Hiszen a házam a váram, s áram nélkül tényleg az.”

Sötét.

Ahogyan a kapitány kiitta a sörét, mélyre nyelt egy bűzpárát, és kimért lépésekkel, danolászó matrózai után indult az éjszakába...

Kicsi gálya IV.

De Miss Dublin is.

Persze, ő legalább bármikor elérhető – és egy numera flexibilitása mindennél előbbre való, ha pénzed mellett időd sincs sok.

Miss Dublin – a hét fő bűne.


A hét műtárgya pedig vad maximum az a serleg, mit idegenben loptak, nyertek, vagy ki tudja. Legalábbis eddig más nincs. Igaz, holnap megint jönnek hajók, de azok keletről hozzák a „hordalékot” – magára valamit is adó senkiházi azokat csak messze kerülje el; ma az antik-európai vonal megy a pult alatt.

A híd alatt megy megint.

Nem tanul. Se könyvekből, se hibákból, de még a napról sem tudja leolvasni az időt, ha muszáj. Mégis, az embereken valamiért rögtön átlát – és vallotta ezt kitartóan a Miss Dublin-incidensig. A híd alatt pedig ma sem lesz egyedül.

„Hé, Miss!”

Miss Dublinnal a galérián találkozott, egy screwdrivert szorongatott szemérmesen a sarokban, ő pedig a kapitánnyal egyeztetett valami érdektelen apróságot a tényekről. Miss Dublinnak olyan pénteki sminkje volt, amilyet pincérnők tesznek fel este a munkahelyire, és ahogyan csípte szemét a szivarfüst, - ugyan csak egy visszafogott pöttyben - de kikezdte pár könnye a festett tartományt. Emlékszem, odahajolt a nőhöz, súgott a fülébe valamit, majd a kapitányt kérdezte, mikor indul.

Kedd…

Kicsi gálya III.

Igen, tudatlan.

De legalább azt tudja, mit akar. Ma nyerni szeretne… Nem! „Ma győzni akarok!”

Mekkora különbség…

Az utcán csak a macskák egerésznének, ha lenne mit – ugye a templom előtt berbitél mind. A kutyák pedig csupán az óta nem terjesztenek veszettséget „kóborlás” címén, mióta befogták őket a kínaiak.

Miss Kína!

Ahogyan ma rémlik, tán még sokkal szebb is. Sőt, Maonénak sem volt oly cicomás Hold-ünnepi kimonója, amilyenben ő látja maga meg a Ben előtt, ha emlékezni próbál. Picsába! Mintha nem lenne elég, hogy minden este a kurva óra mellett kell először elmennie. Miss Kína…

Vajon hol lehet?


Folyton késik a dagadt – talán bele kéne húzni a toronyba. „Nem rossz.” Persze az is megér egy misét, ahogyan most jár. Vagy legalább egy láda misebort. A bibsik úgyis olcsón mérik. Igaz, ha inna, de hát azt se! Azért meg vakíttat, ha a húgára nézel részegen – csak hithű muzulmánnal ne kezdjen az angol.

És vajon hol lehet Miss Kína?

A hétfő…

Kicsi gálya II.

Vasárnap.

Fantáziál.

Na, ez a legrosszabb. Mert, hogy buta, mint a lengyel taxisok – akiknél már akkor jár az óra, mikor kiszúrják, hogy kocsira vársz, sőt, még rejtőzködnek is kicsit, míg lehet – az rendben, de a mázlija mellé, ha még képzeleg is, az kifejezetten veszélyes fizimiskáról tesz tanúbizonyságot kifelé. Vagy inkább veszélyt ébreszt befelé...

Megy, és közben fantáziálva fütyörész.


Ez a szerencsés, együgyű tinédzser fütyül. Valaki azt mondja a hátam mögött: boldog. Igen, borjúfej, te meg rögvest kezdhetsz szomorkodni. Persze, a tudatlanok öröme olyan, mint a lelki szegények mennyországa, pedig oda mégis a gazdagabbja juthat könnyen – mármint lelkileg, nem? Boldogok a lelki gazdagok, még ha szegények is vagyonilag, mint a plébánián az patkány. Mikor már csak „amen”-re jut pénz, mert az ingyen van. Otthon.

Tart.

Egyszerre a céltól, és a cél felé. Ilyenkor mindig elmosolyodik – amikor jó jut eszébe. Ő hívja „jó”-nak. Az a típus, aki nem szelektál a kiváló, a frappáns, a vicces, a drámai és a többi között, ergo úgy unblock a jelzők hidegen hagyták mindig is. Kivéve a „jó” és a „rossz”. Szóval tart a cél felé, tart a céltól, és ez utóbbi pedig „rossz”, mint a köd. Most az sem sűrű.

Rossz…

Kicsi gálya I.

Köd volt.

Mindig köd van. Olyankor legalábbis mindig, amikor hasonlóra szánja rá magát.

Megy.

A lámpák hol égnek, hol nem; sikere eddig is hol volt, hol nem – igen, egy újabb esti mese jön, ő meg megy.

Megint egy tócsa.

„Akinek szivárvány kell, tűrje az esőt” – és neki is csak a tócsákkal van gondja.

Meg a köd.


Albion.

Tegnap is megszopatták az Eastenden, és ma is meg fogják: odamegy, megfogják, elveszik, megverik, elájul, elmennek, otthagyják – megszopja.

Mindjárt esik.

Akkor lenne jó a holnap, ha a mánál azért kevésbé fájna, igaz, délután legalább remekelt. Az a suttyó meg még mindig nem érti, mi történt. Persze ő sem, de hát az élethez szerencse is kell. A nagyhalak is csak azért nem ették meg eddig, mert hatalmas mázlija van, és tudatlansággal párosítva ezen készség kevéssé megy erényszámba.

Szombat…

Jöjj minden thrillerek atyja!

Már nem sok van hátra a borzongásig...
2007/06/14 20:00-22:00
Képtelen Hangulat
CALIPSO 93.6
Alfred Hitchcock bemutatja:
"Psycho"

Lehet kezdeni parázni!

na szevasztok...

Szubjektív Filmajánló: Grindhouse - Dupla Élvezet...hja

A két csibész, akik olyan jól megértik egymást, a '70-es évek B mozijainak modorában bedarál mindenkit vagyis hát szeretnének. A Grindhouse szédületes mélyrepülést produkált a mozipénztárakban és a kritikusok sem igazán fogadták tárt karokkal. De mit számít ez egy igazi megszállottnak? Semmit!
Az alábbiakban megpróbálok némi betekintést nyújtani, hogy én miképpen éltem meg a Daraházat, teljesen magánvélemény, kéretik így olvasni.

Hahó van itt valaki aki olvas?


Planet Terror


Reneszánsz. Gyerekek érzitek ezt, humanizmus „hiszek az emberben, mert az ember mindent kibír”… még egy huszadik zombi filmet is a nagy uborkaszezonban. Rodriguez elemében van újraforgatja az „Alkonyattól Pirkadatig”-ot vámpírok helyett zombikkal.

Na nem mintha baj lenne, sőt szeretem Rodriguez némely munkáit, de vannak olyanok is amiket kifejezetten rühellek, ezt szeretem. Szeretem mert gyomorforgatóan vicces, klasszikusan idétlen és roriguezien találékony. Ez a majdnem mexikói (Texas) fiú nagyon jól, sőt kimondottan zseniálisan hozza a ’70-es évek zombi filmjeinek hangulatát, miközben több kevesebb sikerrel élettel tölti meg a vásznon még életben lévő karaktereket, miközben újra megcsodálhatjuk találékonyságát és perverzitását a furcsa fegyverek iránt. Aztán ha ez még nem lenne elég megkapjuk haverját, játszótársát a nosztalgiában, Mr. QT mint epizódista, hasonlóan a vámpíros Rodriguezhez, megint egy perverzet alakít és a feje megint egy kicsit megváltozik, mi ez ha nem szerelem? Két szereplőt muszáj kiragadnom a rengetegből az egyik Michael Biehn, aki seriffként tér vissza, szemfülesebb Képtelen Hangulat hallgatók számára ismerős lehet ez a fiú, beszéltünk már róla, és főképp arról, hogy ő az a színész akit már a Predator, az Alien és a Terminator is lemészárolt, ezúttal…jaj jaj, nem akarom lelőni. A gonosz katonatiszt uniformisában Bruce Willis bugyog, már ha igen és elmeséli nekünk mi történt Osama Bin Ladennel, a film egyik legidétlenebb humora, nagyon jó. Aztán persze van itt nekünk minden, ami egy tisztességes mészárlós horrorhoz kell: tobzódás hektónyi vérben, belezés, csonkolás – mert úgy a finom, szerelmi dráma – háromszög, megkísért a múlt, árulás, menekülés, hősi halál és persze ami a legfontosabb az emberek közötti összefogás szép és értő bemutatása.:)
Rodriguez filmje tényleg kellemes szórakozás annak, akit ez szórakoztat, tiszteletteljes főhajtás azon modorban, ahogy azok készültek amik előtt főt hajt, ügyes és alázatos munka, se több se kevesebb. Az aminek látszik, de ez nem baj. Sőt!


PLANET TERROR

rendező: Robert Rodriguez
forgatókönyvíró:Robert Rodriguez & Quentin Tarantino

szereplők:
Freddy Rodríguez
Rose McGowan
Bruce Willis
Jeff Fahey
Josh Brolin
Marley Shelton
Michael Biehn
Michael Parks
Naveen Andrews
Stacy Ferguson



Halálbiztos


Lábasjószág, lábbeli, lábilis, lábgomba, lábfétis… hát abból kapunk dögivel, az elsőt már rögtön a gyártók emblémái után, pofába! És persze, hogy kétségünk se legyen afelől ki is a Föld jelenleg is élő, a tömegek által leginkább ismert láfetisisztája, hát a két csinos női lábfejet lefedi a „Quentin Tarantino Filmje” felirat. Na hallja…

Van egy, azaz két filmünk ugyanis a magyar nézők ugye darabokban, bocsánat cafatokban kapják a "Grindhouse"-t, mely esetben ez szerencsének is nevezhető, hiszen nagyobb konc jutott nekünk. A "Halálbiztos" szólóban 26 perccel hosszabb. Mivel abban a szerencsés helyzetben leledzem, hogy mindkét verziót láttam, el tudom mondani, hogy többet kapunk, élvezetesebb, és mindenekelőtt informatívabb a hosszabb változat, de igazság szerint az egész csak arról szól, hogy kedves rendezőnk tovább tágítsa saját kis univerzuma határait, meg még ki is gúnyolja azt (is), de az összes istenek szerelmére, milyen jól teszi…rettentő vicces film a Halálbiztos.
QT egynémely kritikus szerint nem tud női szerepeket írni, ezt a „Ponyvaregény” után már megkapta, erre meggorombult és hozott nekünk egy „Jackie Brown”-t a komoly vonalról, aztán egy Menyasszonyt már jócskán a trashben, most meg egyből elénk vet 8 azaz nyolc hülye picsát, akikből négynek még az életképesség, mint fogalom megértése is gondot okozhat (de hát nem is kellene nekik magukra vigyázniuk, ha arroganciájuk gyümölcseként megkapott Stuntman Mike helyett, begyűjtik a kegyeikért ácsingózó fiúkat, bezony a természetes ösztönök megcsúfolása halálos bűn), a maradék pedig már olyan tökös, hogy ha jobban figyelsz a púder alatt ott a bajuszárnyék. Persze a mester nem azért az, mert hülye, a tökéletesen működő világában ezek a karakterek is tökéletesen működnek és az egészet egységként elképzelve látjuk a hibátlan gépezetek összehangolt, precíz munkáját, melyek által élővé, lélegzővé válik egy ember zsenije. Szóval QT igenis tud női karaktereket írni, nem is akárhogyan, méghozzá jól, most megmutatta azt, hogy az ő világában, hogyan kelnek életre a máshol csak kétdimenziós klasszikus archetípusok. Brávó!!!
A világ mely lélegzik, mely él és párhuzamosan létezik a miénkkel, így-úgy-amúgy vannak átfedések, áthallások, amikor a két dimenzió egymásra csúszik az időtektonika parancsára, és az az igazán bődületes amikor valaki már a saját dimeziójában képes előállítani egy paralel világot, és ezt teszi a mi QT barátunk is. Térhajlítás ide, dimenziókapu oda máris 1992-ben vagyunk és a „Kutyaszorítóban” nehézlegényei megbeszélik mindennapi székrekedésüket a „Halálbiztos” című 2007-es filmben is. Ez, ilyetén formán kissé bonyolultnak tűnhet, de itt már tényleg sokkal többről van szó, mint feleleveníteni gyermekkori nagy filmélményeinket és a szemétdombon kikaparni a gesztenyét – ez is megvan tiszteséggel, nem vitatom – hanem arról, hogy a zseniális 1992-es első film után megkapjuk ugyanúgy a klasszikus dinner-t és megkapjuk a főhőseinket ugyanúgy egy asztalnál reggelizve, miközben a kamera rója a köreit végeérhetetlenül és valahogy az az érzésed támad, milyen jó ezt újra látni és milyen jó újra hallgatni a sok blődséget megint, most női szájból, a végeredményt tekintve gyakorlatilag mindegy. Természetesen sem szellemességükben, sem tartalmukban nem közelítik meg a lányok a színes fiúkat, nekem mindez annyit jelent, hogy QT már a saját mozijaira is egyfajta nosztalgikus felhanggal tekint, persze a blöff és a cirkusz is benne lehet mesterünk eredeti szándékában, de nem az a lényeg mire gondol ő, hanem hogy gondolatainak celluloid kivetülése miként csapódik le benned nyájas néző. Hiszen jól tudjuk: „Nem a zuhanás számít, a leérkezés!”
Brrrumm-brrrrumm… a csikorgó gumi sikoltása, az égő olaj bűze, szép dukkózás, mi kell ennél több egy fiatalnak, akkor is ha öreg, talán némi kenőanyag az életéhez, és a „vér az élet”. Stuntman Mike, Stuntman Bob öccse, pörgeti veszettül a minima 6000 köbcentis dinoszauruszt a csúcsra, hogy oda ő is eljusson végre. Annyira megkapó az első felbukkanása, én még életemben nem láttam senkit ilyen jóízűen és egyben ennyire gusztustalanul étvágygerjesztően táplálkozni a vásznon, ahogy azt Stuntman Mike azaz maga Kurt Russel teszi. QT megint előkotort valakit, aki aztán tényleg igazi kemény fiú volt, hát most sem cicizik, azaz cicizne, de aztán jön a légszomj és inkább a gázra lép, ejej fiú a barázdált arc megett nincs más csak vegytiszta rettegés, láttunk már ilyet is. Meg Russelt is horrorban (pl.: "A Valami"), persze a „Halálbiztos” nem feltétlenül horror, már ha egyáltalán beszélhetünk is bármily zsánerről, ha Tarantinoról van szó, én inkább a groteszkre voksolnék. Élből Russel szerepeltetése mi ez ha nem groteszk, csúfondáros kalaplengetés a letűnt korok machoistene előtt és mókás mélyütés mikor QT cameojában (hát persze, miért is hagyná ki, sajnos még mindig, még most sem lett még tizedannyira sem jó színész mint rendező, mindegy a kink az kink), mint Warren a csapos háttal, foghegyről, telefonálás közben emlékezik meg Stuntman Mike létezéséről, pofonok jobbról, pofonok balról, Russel pedig fürdik benne, mint a naposcsibe… Mi mást tehetne egy QT filmben, és persze marhára élvezi, hogy gyilkolhat is, autóval.
Itt van nekünk QT 5.(?) filmje, fiatalkorának összes tananyagát felmondja itt minékünk, és hiába hogy nem ismerhetjük az eredetit, annyira jól mesél, hogy számunkra is átjön mi az amit ő élvezett annak idején. Mint film pedig elsőrangú szórakozás és ez az alap, melyre ráhúzza a teljesen profi sallangokat, mint a bombázók forrónadrágban, a chili bár annyira jól hozott poros útszéli hangulata, a paraszt sztriptíz, a zseniális autós üldözés - klasszikus modorban, és az összes többi annyira ismerősnek tűnő mégis ismeretlen részlet és persze a sava-borsa QT öntet amitől az egész nagyon veszélyes robbanóelegyet alkot. Kiváló szórakozás a „Halálbiztos” c. film, mint minden igazi Tarantino alkotás ez is megosztja közönségét, de hát van egy ismerősöm szokta volt mondani: „Oszdd meg és uralkodj!”.

Valami ilyesmi történik itt is, talán…

Igyatok sok BigRed-et!


HALÁLBIZTOS

rendező: Quentin Tarantino
forgatókönyvíró: Quentin Tarantino
operatőr: Quentin Tarantino

szereplők:
Kurt Russell
Sydney Tamiia Poitier
Rose McGowan
Rosario Dawson
Vanessa Ferlito
Jordan Ladd
Tracie Thoms
Mary Elizabeth Winstead
Marley Shelton
Quentin Tarantino
Eli Roth
Zoe Bell

A teljesség igénye – és Gibbon – nélkül…

Mit is mondjak?

Mondhatnám azt, hogy ma vasárnapot élünk, és ennek a hétnek, ez az utolsó, egyik legáhítottabb napja volt.
Végre itt van.
A hozzáfűzött remények sokkal színesebbek voltak még péntek környékén, mint amilyen ő maga lett. Egy ugyanolyan nap, mint a többi utolsó. Nem terveztem semmi olyat mára, ami elmaradt; semmi olyat, ami fontos lett volna, és semmi sem jött közbe.

Az utolsó napja a heteknek…

Vasárnapokon szoktam eltöprengeni olyan dolgokon, mint életmódváltoztatósprogram vagy fogyókúrásnagyonedzősláz. Ez az utolsó nap varázsa - adjuk meg neki, ami az övé. Az „átlagember” megnéz valami estiszupermozineorománcthrillerakciót, amiben a hős meg a hősnő még a legmelegebb helyzetben is dönget egyet, és látja az ember, amint a dagadó szilikon a nyers, duzzadó izmokkal fuzionál, és az ember igenis tudja, hogy ép testben ép lélek, meg hogy jó nőt dugni jó. Így a magam embere dönt: változik. Tehát kell egy csipet akaraterő és kezdődhet a test különböző tájékainak rekreációja. „Az ökör iszik magában” – tartja a mondás és a kondás mellett is kell legyen egy disznó, így egyedül, az edzés terve is megbukott. Kis csipet volt egy túl nagy elhatározáshoz.


A vasárnap még mindig tart, a vásár napja, az utolsó. Mindig közeleg a karácsony, a húsvét, ahol szerintem az utolsónak szintén jutott szerep – a nyúlon, és Leonardón túl is. Az utolsó vacsorától kezdve Júdás utolsó napján át Krisztus utolsó napjáig sok mindenről számol be a Biblia és a veresi plébános egyaránt. Emez beszél róla, míg amaz hitet ad neki. Scorsesének pedig a megkísértés jutott...

Apropó kísértés: ma kihagytam a templomot. Katolikus volnék, bérmáltatott keresztény, istenhívő egyházközösségi tag. Nem voltam ma templomban.

Az igazat megvallva, nekem tetszett a Stigmata, melyet - ha jól tudom – egy időben, a premier után nem sokkal be is tiltottak a mozikban. Legalábbis én nem láttam, hogy bárhol is játszották volna, pedig kerestem, hisz újból meg akartam nézni. Azonban a film nem sátánista, ahogy azt hallottam innen-onnan, mégcsak nem is ateista, csupán merőben egyház ellenes. Mondandója azon alapul, miszerint „Isten bennetek van, nem a fa és kőépítményekben. Emeld fel a követ, és én ott leszek, hasítsd szét a fát és megtalálsz!” Mondá tehát Krisztus egy kanonizálatlan írásban az előbbieket, így hát gondolkodom, és kitalálom, hogy amit hallottam, az helyes. Az jó, mondhatnám southparkul (Speier után szabadon): szabályos – csak úgy mint a fél-süsü-isten…

Ma nem voltam templomban. De nem azért kerültem el Isten háza táját, mert olyannyira elköteleztem magam az imént taglalt eszméknek. A hollywoodizált szemléletek tán nem oly erősen befolyásolók, hogy az ember maradéktalanul megbízhasson az általuk közvetített értékekben.

Ma sem voltam templomban. Szavamban nincs cseppnyi élc sem, s erre büszke nem vagyok. Csak közlöm.

A hét utolsó napján azon gondolkodom, hogy hálivúd, meg Isten, meg fia, a Jézus. Nagy, illetve kisebb horderejű filmtörténeti alkotásokon töröm a fejem, melyekben megjelent a szent háromság (lásd rögtön a szó angol megfelelőjét a Mátrixban: Trinity), de legalábbis valamely tagja ennek a triumvirátusnak képviseltette magát. Ha már őket emlegettem, hát akaratlanul is eszembe ötlik a Sátán, amint a metrón spanyolt improvizál, és Armani öltönye alatt a jó Al Pacinot rejti el.

Fényében az ifjú, tejfelesszájú sztárügyvéd, Keeanu Reeves kissé meggörnyed, mint Krisztus a kereszt alatt, azonban itt is ő győz, mert hát az end ugye happy amcsiéknál. És persze jó a kereszt, s rossz a tűz. Az ördög ügyvédjében (a cím szerint), az említett gonosz jogi képviseletét maga törvénytelen fia látja el, kinek megjelenítése a végjátékban, igen gyanúsan hajaz az Isten bárányára. Reeves megváltja a világot, de talán csak saját, romba dőlt önmagának, azáltal, hogy nem enged apja kísértésének, a Földön való uralkodás csábításának. Keenau eltapodja a kígyó fejét. De(vil)Niro meg a tojásnak ad egyet az Angyalszívben…

Aztán itt van a már emlegetett Stigmata. Krisztus jelenléte erősen áthatja a filmet, Gabriel Byrne-ben remekül testesül meg a földi moderátor szerepe, hitelesen alakítja a tudóst és a papot.

Igaz, a film magyarországi premiere előtt egy másfél hónappal, a szintén egyházi túlfűtöttségű Ítélet nap című filmtörténeti mérföldkőben éppen azt követhettük végig, milyen fondorlatos gonoszsággal fűszerezi karakterét Byrne, amint a Sátán által megszállott férfi bőrébe bújik. Na nem mintha ez hiba lenne, hiszen egy színésznek feladata, hogy mindent eljátsszon, sőt, külön kihívásnak tekintem az ily mértékben eltérő jellegű szerepek vászonra vitelét.

És, ha már Sátán, akkor sajnos ugyanúgy már csak megidézni lehet Mensárost, vagy Majort, ahogyan tették azt az Eastwicki boszorkányok Jack Nicholsonnal. De persze itt van Alföldi is, és még sorolhatnám. Madách-nál persze, a nagy égi és pokolbéli hatalmak között színen van Ádám és Éva is, az első emberpár; plusz két bibliai alak. Ez nem Hollywood, ez hazánk, ez magyar. Ezzel nincsen semmi baj. Mint, ahogyan a Hídemberrel sem, bár abban nincs pokol, se menny.

Se ördög.

Se Isten.

De Darvas...

És most is vasárnap van…

A Zuhanymester...

Phigyelem Emberek!

Nézzetek Hitchcock filmeket!

Én magam már a harmadik elfogyasztására készülök két napon belül, és azt hiszem, elmondhatjuk – pláne, ha Ti is magatokévá teszitek valamelyiket a napokban: Hitchcock mai napság akkora istene lenne celluloidőnek és térnek, hogy nem a Földön, a galaxisban is nehezen férne el pocakjától ez a sir. Aki olyan kameramozgásokkal és zoomokkal forgat le egy háttér, illetve tudattágító, ösztönös képelemzésre sarkalló werkfilmet ahogyan azt Ő tette – és amilyenek alkalmazására sok „nagy” filmes egész munkássága alatt képtelen –, az nyugodt szívvel viselheti nem csak a „Zuhanyzó tulajdonosa”, de a „Mennybéli úszómester” címet is odafenn.

Alfreddel együtt kell éreznünk, ha ismerjük pályáját, és együtt kell félnünk emberek MILLIÁRDJAIVAL, ha Hitchcock filmjeit nézzük. A Rushmore-hegy árnyékában együtt hasalunk le Cary Granttel a permetező gépsárkány elől; együtt pengetjük a bőgőt Henry Fondával a híres-neves Gólya Klubban; és együtt fogjuk a kést a Psy…

„Egy kéréssel fordulok Önökhöz. Kérem, ne mondjanak túl sokat a barátaiknak a Psychoról. Elvégre Önök is azt szeretnék, ha az illető ugyanúgy félne, mint Önök. Legyenek olyan jók, ne mondjanak el semmit! Természetesen jogukban áll nyilatkozni a filmről, akár a hatása alá kerülni, ha a szívük ezt súgja. De kérem Önöket, ne árulják el a végét! Csak ezt tudom tanácsolni!” - Alfred Hitchcock

Hát ezért nem mondhatok többet most a Psychoról. És most Hitchcockról sem fogok, mert sürgősen meg kell néznem a Rebbecát 1940-ből. Ekkortájt kezdte foglalkoztatni egyébként rendezőnket „A Domb”, és mindjárt egy Elfújta a szeles öcsit tisztelhetünk a kulisszák megett: a prodszékben maga Selznick. David O. És akkor a weisse Engelről még nem is szóltam: Olivér Lőrinc, szintén lovag. Szóval randim van a Manderley-ház asszonyával, na. És Alfred fogja a lámpát…

A többit csütörtökön.

Ennyi.

(Zuhanyzó)Függöny.

2007. június 14. 20-22h, Calipso 93.6, Képtelen Hangulat vol.43.:

Psycho (1960)

Rendezte:
Alfred Hitchcock

Szereplők:
Janet Leigh
Anthony Perkins
Vera Miles
Martin Balsam

Tartalom:

Valaki lop, valaki holt, valaki gyilkol, vannak, kik élnek, és többen is nyomoznak...

Sorrrakozóóóóóó!!!!!

Hadrendbe szólít a harsonaszó. Vigyázz, kész, ülj, hallgass!

Nemsokára, egész pontosan 2007 június 7.-én 20:00 órai kezdettel ismét Képtelen Hangulat a CALIPSO 93.6-on.

A magyar filmgyártás legendás kultusz darabját próbáljuk a megfelelő alázattal és értő odafigyeléssel prezentálni:
"A Tizedes meg a többiek"

"Halgass minket legyél jó!"