– Nem úgy kell... – ingatta fejét szájával az anyja, és levette róla az AK-t. A torkolattűzzel volt valami: beállította a kioldószelepet, a markolat csapszegeit szépen megtisztogatta, újra átvizsgálta az irányzékot, a súlyozást, és miután helyére csúsztatta a halkan, de határozottan kattanó, frissen olajozott tárat, visszavette mellére a gyermeket...
Ma megint nem hozott magával elég aprót, és erre megint a nagyseggű mögött kell rájönnie. A mellet sem veti meg az igaz, ám mióta az eszét, illetve tudja: seggpárti, holott már minden euro-centjét a sebhelyes, mesztic travi alá szórta a Quartier Latinben – jó, megtanulhatná közben felszedni a pénzt, de a rutin. Olyan ez, mint a biciklizés. Meg a recska. Apropó: lassan oldódik többnyire, főleg a kurvákkal. Általában mire kezdené élvezni, legtöbbször annyi, mikor meg annyira kéne, sokszor megunja keresni, és inkább felképel valami apácát könyökből. Az anyja miatt van. Persze nem csak a nővérek fekete leple ébreszt benne most emlékeket a kolostor udvarán: sokkalta inkább a seggek. Ő Bordi Joe.
Aki mindenhol járt, az sehol sem volt – vallja Joe, s mivel ő sem járt még sehol, minek menjen mindenfelé, bárhová is? Hát nem? Az ő Párizsi-akciója abban teljesedik ki, ha Emesénél olcsóbban kap 20 dekát a rúdból – és ez így is van jól, hiszen a téliszalkó tartja magát. Ezért aztán persze Joe sem ingadozik, illetve ingázik egyik a-tól a másik bécig: marad a Szigfrid utcában. Igaz, gondolatilag legalább annyira korlátolt, mint anyagilag, illetve egzisztenciálisan, épp ezért magos Déva vára helyett marad megint csak a Béla magos kenyere csúzlira, Kelemenné helyett pedig Kelemen, aki ha kell, jól megrugdossa lefekvés előtt a hiteltelen hitelest.
Az élet veszélyes üzem...
Ma megint nem hozott magával elég aprót, és erre megint a nagyseggű mögött kell rájönnie. A mellet sem veti meg az igaz, ám mióta az eszét, illetve tudja: seggpárti, holott már minden euro-centjét a sebhelyes, mesztic travi alá szórta a Quartier Latinben – jó, megtanulhatná közben felszedni a pénzt, de a rutin. Olyan ez, mint a biciklizés. Meg a recska. Apropó: lassan oldódik többnyire, főleg a kurvákkal. Általában mire kezdené élvezni, legtöbbször annyi, mikor meg annyira kéne, sokszor megunja keresni, és inkább felképel valami apácát könyökből. Az anyja miatt van. Persze nem csak a nővérek fekete leple ébreszt benne most emlékeket a kolostor udvarán: sokkalta inkább a seggek. Ő Bordi Joe.Aki mindenhol járt, az sehol sem volt – vallja Joe, s mivel ő sem járt még sehol, minek menjen mindenfelé, bárhová is? Hát nem? Az ő Párizsi-akciója abban teljesedik ki, ha Emesénél olcsóbban kap 20 dekát a rúdból – és ez így is van jól, hiszen a téliszalkó tartja magát. Ezért aztán persze Joe sem ingadozik, illetve ingázik egyik a-tól a másik bécig: marad a Szigfrid utcában. Igaz, gondolatilag legalább annyira korlátolt, mint anyagilag, illetve egzisztenciálisan, épp ezért magos Déva vára helyett marad megint csak a Béla magos kenyere csúzlira, Kelemenné helyett pedig Kelemen, aki ha kell, jól megrugdossa lefekvés előtt a hiteltelen hitelest.
Az élet veszélyes üzem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése