Vigyázat! Az őrök hipiselnek!

Az biztos is, hogy smasszerbőrben lesz ma a KH személyzete, vigyázzatok mer jön a cellavizit!

A matracot felhasítjuk, a posztereket letépkedjük, semmilyen csempészárú nem maradhat nálatok! Csupán egyetlen zsebrádió, de tudjátok meg, ezáltal igazi luxuscellátok lesz, ha csak két órára is.

Ismét csütörtök, jönnek A Képtelenék!

Romantikus utazásunk kedves Hallgatók, ezútt az amerikai igazságszolgáltatás, szentimentális oldalának élveboncolása lesz. Vágjatok bele ti is, van még szike bőven!

2007/09/27

20:00 - 22:00

Calipso 93.6

a Képtelen Hangulat

II/57.

"A Remény Rabjai"

Harmadszor is: King&Darabont – „The Mist”

A ma estére való tekintettel, meg arra, hogy minden összefut, és még arra is, hogy közeleg a Szentháromság. Na de, bontsuk ezt le tételekre! Ma este, a Képtelen Hangulat a Calipso 93,6-on szokásos csütörtök esti összejövetelén, Frank Darabont „A Remény Rabjai” című filmjét vezeti elő, az eredeti kisregény szerzője Stephen King. Darabont nem állt meg itt, öt évvel sikeres King adaptációja után, újra a Mesterhez nyúlt, és megkaptuk az elképesztően sikeres „Halálsoron” címmel vetített melodrámát. Azóta sem nyugszik, és alig két hónap múlva ránk veti magát „A Köd” is, nem, nem egy újabb Carpenter remake, ismét egy King megfilmesítés. Így hozván létre a Szentháromságot, Frank Darabont harmadik egész estés mozifilmje, Stephen King írásból! Hát nem eszményi? Aztán, hogy minden összefut, és az életfa gyökeréhez visszatérve egyetlen combos, párhuzamosban szakad a végtelenbe, az meg ugye evidens.

Csendes tóparti kisváros valahol Maine államban, az Egyesült Államok keleti-partján. A rekkenő nyári hőséget, mely hetek óta tart egy csapásra szétzúzza egy éjjel érkező, bibliai csapásokat megszégyenítő, pusztító vihar. A természet dühét tóparti házának alagsorában átvészelő Drayton család másnap nekilát a károk felmérésének, a nappaliba egy fa helyezte el lombkoronáját, az elektromos vezetékek leszaggatva, a telefon süket, a családfő, David (Thomas Jane) apja által épített csónakházra egy évszázados fenyő dőlt, a műútra vezető ösvényt kidőlt fák torlaszolják el.

David és ötéves fia Billy (Nathan Gamble) nekilátnak, hogy járhatóvá tegyék az utat, mindezt egy 87,90-ért vásárolt láncfűrésszel és kiváló söritalokkal, melyeket Billy szervíroz apukájának, édesanyja Stephanie utasítására, és amelyekből Nagy Bill csupán egy kortyot fogyaszthat, természetesen. A cél a közeli kisváros, ahol remélhetőleg információ várja őket, és ami biztos az a Szupermarket, amely majdnem olyan, mint Végállomásváros – ahol az összes vasút vonal véget ér.

A munkát nem árt megszakítani, egy kis pihenés, lazítás kedvéért, ekkor fedezi fel a család a tavon húzódó, a túlpartot teljes mértékben eltörlő, tejfehér, egybefüggő ködöt. Mely, minden egyes pihenés alkalmával, mintha egyre közelebb jönne, furcsa természetét, mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem veri vissza a nap sugarait, mely a magas vízkoncentrációjú közegeknek egyébként sajátja. Davidnek nem tetszik, amit lát!

Az út szabad, vásárlásra fel, Billy jön, Stephanie marad – David nem túl nagy örömére. Az odaúton szembesülnek a vihar pusztításának különböző aspektusaival, és egyre mélyebb balsejtelem kezd felhorgadni Davidben. A Szupermarket parkolójában csupa ismerős, kis csoportokba verődve tárgyalják, hogy mi történhetett, és merre jár most a Nemzeti Gárda. A lista teljesítve, minden tétel hibátlanul a kocsiban végzi, a fiúk pedig beállnak a kígyózó sorok egyikébe és lassan haladnak, mivel az áramkimaradás a pénztárgépeket is érzékenyen érintette.

A sorban állás melankóliáját, a külvilág iszonyata ellenpontozza, amikor egy véres férfi ront az épületbe és a köd által elragadott barátjáról szövegel, a köd ezek szerint elérte a várost. A szkeptikusok csak a fejüket csóválják, az érdeklődők a kirakatokban tobzódnak, az önjelölt próféta, Mrs. Carmody (Marcia Gay Harden) a világvégéről szónokol. Aztán minden egy csapásra véget ér és a köd megérkezik, átláthatatlan masszaként burkolva be az épületet.

A pánik cseppjei áztatják el vásárlóinkat, sokuk kirohan az üzletből, és végérvényesen belevész a ködbe, a maradók értetlenül, félelemmel eltelve téblábolnak, a nagyhangúak megpróbálják átvenni az irányítást. Egészen addig tart a bagatellizálás, míg az egyik hősködőt (Chris Owen) aki kimerészkedik el nem ragadja, a ködből előtekergőző undok csápok regimentje.

Megindul a találgatás, az elméletgyártások kora, talán a közeli katonai bázis „Nyílhegy Program”-ja a felelős, esetleg dimenziók közti hasadék keletkezett, vagy csak egy rossz álom az egész? A kis közösségnek fel kell vennie a harcot a rájuk törő megmagyarázhatatlan iszonyattal és az őket szaggató belső ellentétekkel, a jövő azonban nem tartogat semmi jót számukra…

Frank Darabont folytatja kedvenc szituációjának, a bezártságnak kibontását, eddigi két King adaptációjában a börtön, mint intézmény és épület volt a gátló tényező. Ezúttal azonban a Szupermarket, a fogyasztói társadalom eme kápolnája válik néhány hétköznapi ember csapdájává, életterévé a megmagyarázhatatlan köd fojtogatása által. Érdekes, ahogy megfigyelhető ezen három film által, miként száll alá a misztikumba rendezőnk. „A Remény Rabjai” még teljesen „hétköznapi” történetéből, a „Halálsoron” kedves természetfelettijén át megérkezünk „A Köd”-be, ahol anyagiasulnak rémálmaink és a megmagyarázhatatlan veszi át a korlátlan uralmat.

Bizony a 2007. november 21.-én bemutatásra kerülő új Darabont film „A Köd”, igyekszik becsempészni minél többet, és minél gusztustalanabbat King írásából a vásznakra, hogy ez jó lesz e, kiderül. Elöljáróban annyit, hogy a bemutató alapján, - melyet az alanti linkre kattintva is elérhettek – ütős klausztrofób thrillere számíthatunk, számítógépes effektek turbózta horror elemekkel. Én nem tudom, hogy ez utóbbira mennyire volt szükség, ha az alapművet vesszük, akkor természetesen mindenképpen, de ha Darabont eddigi hozzáállását vizsgáljuk, akkor talán furcsállható is kissé. Azonban mindez lehetséges, hogy pusztán fejlődés, illetve igazodás a trendekhez, és azért az is jó lenne, ha behozná az árát, vannak akiknek ez a legfontosabb. Ismerjük őket.

Szóval alig két hónap és megláthatjuk, hogyan muzsikál Mr. Darabont legújabb mozija, de addig is érjétek be velünk, akik ma este, eme sikeresen kollaborálgató páros első igazi munkáját vesszük elő, ez lesz „A Remény Rabjai” és ahogyan a Képtelen Hangulat látja.

Szereplők:

Thomas Jane

Marcia Gay Harden

Laurie Holden

Andre Braugher

Toby Jones

Rendező: Frank Darabont

Író: Stephen King

Forgatókönyvíró: Frank Darabont

Operatőr: Ronn Schmidt

Vágó: Hunter M. Via

Producer: Frank Darabont és Liz Glotzer

Forgalmazó: MGM

Stephen King's The Mist Trailer

Kitaszítva, elfeledve, eltemetve!

Akkor is fáj, ha igaz, akkor meg pláne, ha hamis!

Gyötrelmes létünk, szabadságunktól megfosztva csak még hosszabra nyúlik.

"Odabenn" ólomlábakon jár az idő...

A Képtelen Hangulat szokásához híven kiporciózza az e heti, betevő kultfilm fejadagot, természetesen átszűrve, nehogy Nektek is Jake-re kelljen számítanotok. A szokot időben, a szokott helyen, várunk benneteket, ne aggódjatok, ez a rabság csak két órára szól!

Képtelen Hangulat

2007/09/27

20:00 - 22:00

Calipso 93,6

A Remény Rabjai /The Shawshank Redemption - 1994/

Stephen King regényéből
Írta és rendezte: Frank Darabont

Jövőmozi: „Eastern Promises”

Nem titkolom: kedvelem a szervezett bűnözés köré épülő mozikat és kedvelem David Cronenberg több munkáját. És remélem kedvelni fogom ezt a filmet is, mely a két imént említett, általam kedvelt „tényező” keresztkötésében született. Egy kanadai rendező elutazott Londonba, hogy filmet forgasson orosz nehézfiúkról! Dícséretes!

2007 szeptember 14.-én mutatták be világszerte – a hazai premier még kérdéses – az „Eastern Promises” című új David Cronenberg filmet, amely már el is vitte a torontoi filmfesztivál fődíját, mely a szakma hozzáállását híven reprezentálja, most már csak a közönségen a sor.

Az „Eastern Promises” egy ijesztő és erőszakos történet, London orosz alvilágáról. Cronenberg ezúttal Steve Knight – neki köszönhetjük többek között a „Dirty Pretty Things”, azaz „Gyönyörű mocskosságok” történetét is – forgatókönyvéből dolgozott. A film újra bemutatja, és talán újraértelmezi a klasszikus zsáner számtalan jellegzetes sajátosságát és motívumait: a családi kötelékek jelenléte a bűnszövetkezetekben, oidipuszi dráma, becsület a tolvajok között. A közönség ebbe a milliőbe szállhat alá, egy ártatlan külsős (Naomi Watts) társaságában, akit egyszerre kápráztat el és undorít ez a közeg, és melynek következtében felmérhetetlen veszélybe kerül.

Cronenberg mindig is az elidegenedés nagymestere volt, operatőrével Peter Suschitzky-vel sötét és esőáztatta Londont tár elénk. Baljós tónusokkal vázolják fel a város reszkető hangulatát, melynek utcáit „bájos arcú” orosz medvebocsok róják. Cronenberg megfontolt lépésekkel vezet elő egy szokványosnak tűnő thrillert, mely nemsokára átfordul valamilyen megmagyarázhatatlanul zaklattot hangulatú kevercsbe, és egyúttal földbe döngöli a nézőt.

Az “Eastern Promises” bepillantást enged a globális szexpiacra, kihegyezve a volt Szovjetúnió utódállamaiból Londonba „érkező” lányok és asszonyok sorsára. Akik mint egyfajta keleti-import, friss hús gyanánt omlanak akaratlanul a kiéhezett perverzek karmai közé.

Anna (Naomi Watts) – apai ágról orosz származású – szülésznő egy londoni kórházban. Jelen van, amikor egy tizenéves lány szülés közben meghal, a gyermek túléli és Anna magához veszi. A birtokába kerül még a lány naplója, amelyből elképesztő borzalmak jutnak a tudomására, kiderül, hogy a lányt minden lehetséges módon kizsákmányolták, és némi információ azokról is, akik eme szörnyű tettek mögött állnak.

Anna nyomozásba kezd, melynek során eljut egy orosz étteremhez, melyet a halk szavú, kék szemű szörnyeteg, Semyon (Armin Mueller-Stahl) vezet. Aki, amikor nem az emigráns nagyasszonyok születésnapi tortáit dekorálja, akkor a Vory v Zakone – a Mafia orosz megfelelője, amely Sztálin börtöneiben született – helyi csoportjának vezetője, akik hasonlóan a japán yakuzákhoz tetoválásokkal borítják el testüket.

Az oroszul nem beszélő és a Vory v Zakone útjait nem ismerő Anna, egészen addig nem kezd félni, míg nagybátyja nem figyelmezteti, hogy tartsa magát távol tőlük! A vágya azonban, hogy igazságot szolgáltasson a halott lánynak és megvédje az újszülöttet, kezd egyfajta szentimentális kiváncsisággá válni, egy második generációs orosz bevándorló, aki az óhaza titkait fürkészi.

Aztán felbukkan a kifogástalan modorú Nikolai (Viggo Mortensen), egy nagyra törő egykori elítélt, aki sofőrként és kísérőként szolgálja, Seymon lobbanékony és boldogtalan fiát Kirill-t (Vincent Cassel). Ettől kezdve pedig a szálak, a motivációk, a miértek csak még inkább megkérdőjeleződnek. A sors ollói pedig dolgozni kezdenek.

Az “Eastern Promises”a modern rabszolgaság morális kérdéseit feszegeti, hogyan jelenik meg az emberi test, mint árucikk. Az ember nyomorúságának miértjét kutatja a modern nyugati világ titkai és árnyai között.

Szereplők:

Viggo Mortensen (Nikolai)

Armin Mueller-Stahl (Semyon)

Vincent Cassel (Kirill)

Naomi Watts (Anna)

Sinead Cusack (Helen)

Jerzy Skolimowski (Stepan)

Rendező:David Cronenberg

Író: Steve Knight

Operatőr: Peter Suschitzky

Vágó: Ronald Sanders

Zene: Howard Shore

Producer: Paul Webster és Robert Lantos

Forgalmazó: Focus Features

Törvényen kívül!

Forró coltok, kemény markokban!!!

Ismét a vadnyugat fog dübörögni két órán keresztül, régen jártunk már ott, gondoltuk benézünk! Tartsatok velünk kérlek!

Nem szokványos, johnwayne féle hősködés lesz itt a becsület és az igazságosság álcájába burkolt gejl finomkodás. Komor és gyászos képet kapunk egy "hőskorszak" végnapjairól, freskó ez egy elhagyott mexikói kápolna foghíjjas mennyezetén.

Tárlatvezetők: Anka Péter & Frank

2007/09/20
Calipso 93,6
20:00 - 22:00
Képtelen Hangulat
II/56. Vad Banda - 1969

...csak egy farm, más nem is kell már...

Azt hiszem jobb lesz, ha bezárkóztok, én a helyetekben felbérelnék néhány kőkemény mexikóit is, a lovak védelmére! Nemrég érkezett a futárposta, a Vad Banda errefelé tart...




Ha ez Nektek nem jelent semmit, akkor jobb ha a Bibliát is előszeditek mer' nem sok jót ígérek, csak rosszat.

Megérkeztüket csütörtökre prognosztizálták, mi mán' fel vagyunk készülve, whisky betárazva, fegyverek olajozva, lőszerek halomban, asszonyok-gyermekek pinyóban, itakdalse.

Gyertek csak nyomorult fattyai a puszta földeknek, hontalan, gyöktelen férgek, élősködői a teremtett világnak, gyertek csak, mi várunk rátok!


2007/09/20
20:00 - 22:00
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat
II/56.
A Vad Banda - 1969
/The Wild Bunch/
Sam Peckinpah filmje


"Hallgass minket, vigyázz jól!"

Portyán: DVD

Jó estét kívánok! Két hete történt azt hiszem, az hogy megjelentem itten, mint akkor, most is újabb érdekességek bukkantak fel a digitális videózás hazai piacán. Rossz "náci" módjára, diktatúrát hirdetve, a teljesség igényét továbbra is szigorúan nélkülözve válogattam össze mostani triónkat. Jó szemlélődést!

A mások élete - 2006
(Das Leben der Anderen)
német dráma, 137 perc

1983-ban, már nyilvánvaló repedések mutatkoztak a Keleti-blokk államaiban uralkodó, szocialista/kommunista rendszer monolitjainak megingathatatlannak kikiáltott szerkezetében és a jótékony enyhülés szele, ha csak tudat alatt is de dolgozott már, elősegítve egy halva született világrend-elképzelés erózióját. De! Nem lehet csak olyan könnyedén félreállítani őt, utolsó lehelletéig küzd. Itt a Stasi, a kelet-német titkosszálgálat önkénye, az amely a rendszerellenesség gyanújának felmerülése esetén, azonnal hozzáfog az illető lehetetlenné tételéhez. Ebben ultra-hatékony besúgó hálózatára, mindenre elszánt ügynökeire és a technika „vívmányaira” támaszkodik. Veszélyes film arról, hogy gondolkozni veszélyes, és az ember akár maradhat ember is, ha akar.

DVD forgalmazó: Best Hollywood

DVD extrák:

Audiókommentár a rendező közreműküdésével

Előzetes

Werkfilm

DVD technikai adatok:

Képarány: 2.35:1 (16:9)

Hang: DD 5.1 német, magyar

Felirat: magyar

Szereplők:

Martina Gedeck (Christa-Maria Sieland)

Ulrich Mühe (Hauptmann Gerd Wiesler)

Sebastian Koch (Georg Dreyman)

Ulrich Tukur (Oberstleutnant Anton Grubitz)

Thomas Thieme (Minister Bruno Hempf)

Rendező: Florian Henckel von Donnersmarck

Forgatókönyvíró: Florian Henckel von Donnersmarck

Operatőr: Hagen Bogdanski

Vágó: Patricia Rommel

Zene: Stéphane Moucha, Gabriel Yared

Producer: Quirin Berg, Max Wiedemann

Az utolsó tangó Párizsban - 1972
(Ultimo tango a Parigi)
olasz-francia romantikus dráma, 124 perc

Filmklasszikus a javából, fejedelmek randevúja. A másodvirágzásába lépő zseniális Marlon Brando brillírozik az éppen beérő Bernardo Bertolucci talán legjobb filmjében, a végzet szerepében persze egy nő, Maria Schneider, fiatalon és üdén, cseppet sem megilletődve ilyen ilusztris társaságban.

Szenvedélyes kapcsolat robban ki egy középkorú férfi és egy nála jóval fiatalabb lány között. „Szerelmük” destruktív volta talán válasz létezésükre? A téma örökérvényű: tud-e létezni az esendő férfi az erős nő nélkül, végig járhatják e útjukat és beteljesedhet e „sorsuk”? A film egyfajta választ nyújt csak a megszámlálhatatlan lehetőség közül, de természetesen (és unalomig ismertenJ) nekünk kell megtalálni a számunkra megfelelőt, akár ezen alkotás segítségével.

DVD forgalmazó: Fórum Home Entertainment

DVD extrák:

Előzetes

DVD technikai adatok:

Képarány: 1.85:1 (16:9)

Hang: mono magyar, angol

Felirat: magyar, angol, bolgár, cseh, görög, héber, horvát, román, szlovén, török

Szereplők:

Maria Schneider (Jeanne)

Marlon Brando (Paul)

Rendező: Bernardo Bertolucci

Forgatókönyvíró: Bernardo Bertolucci, Franco Arcalli

Operatőr: Vittorio Storaro

Vágó: Roberto Perpignani, Franco Arcalli

Zene: Gato Barbieri

Producer: Alberto Grimald

A nagy vonatrablás - 1979
(The First Great Train Robbery )
brit akció-krimi, 106 perc

Bűnözni jó, bűnözni izgalmas…nem, nem, természetesen ez nem igaz! Tehát, bűnözni jó, bűnözni izgalmas, bűnözni szép, hát még a viktoriánus angliában. Akkoriban még a sikeres üzletemberek is úgy gondolták, hogy az igazi mozgótőke tényleg mozog és legjobb lenne, ha az az ő házuktájára orientálódna. Izgalmas, romantikus krimi a múlt századból, mely az akkori múlt századról mesél. Egy üzletember, egy zsebtolvaj és egy színésznő szövetkezik, hogy kirabolják a katonák zsoldját aranytömbökben szállító vonatot. Mindenki beveti kvalitásait a tökéletes bűntényt kidolgozásához, de mint tudhatjuk „ember tervez, Isten végez”…Pontosan ez adja meg a zamatát ennek a nagyívű szórakoztatást megcélzó alkotásnak, mely parádés szereposztásával, fordulatos történetszövésével a végletekig fokozhatja az izgalmakat, egy könnyed vasárnap délután.

DVD forgalmazó: InterCom

DVD extrák:

Előzetes

DVD technikai adatok:

Képarány: 1.85:1 (16:9)

Hang: DD 5.1 angol, mono magyar, lengyel

Felirat: magyar, angol, görög, horvát, lengyel, román, szerb, szlovén

Szereplők:

Sean Connery (Edward Pierce)

Alan Webb (Edgar Trent)

Donald Sutherland (Robert Agar)

Lesley Anne Down (Miriam)

Rendező: Michael Crichton

Forgatókönyvíró: Michael Crichton

Operatőr: Geoffrey Unsworth

Zene: Jerry Goldsmith

Producer: John Foreman

Cuckooboy

Hiszen indián akart lenni. Éjt nappallá téve bolyongott a szurdokban fekvő rezervátumnál, de csak nem akadt egy jóérzésű asszony sem, ki szíve alatt hordta volna szűk kilenc hónapig. Igaz, mára már kiegyezett volna a nyolcban is, sőt, ha még élt volna Hella, a norvég mohikán, nyugodt szívvel született volna akár kettővel előbb - most is a szélső wigwamok sorát pásztázza kérve.

Tüzes vizet, falunyi skalpot adna ma is, ha valami rézbőrű által foganhatna. Még az sem baj, ha vén; ha harcolni sem tudott soha; ha fogatlan testét már úgy cipelik arrébb a tűztől reggelre – csak cherokee legyen. A csillagokat hozná le az égről; apai örökségétől is megválna, ha kell, porba vetné az ötágú pléhdarabot, ha egyszer ajkai közé vehetne egy békepipát.

A csizma is töri, szorítja a kalap, borostája messze még, csak izzadni képes. Mokaszinról álmodozik, finom füstölt heringről bab helyett – szőrén üli meg musztángját álomról-álomra, gyógyfüvekkel dörzsöli zablamentes száját minden telivérnek, s a colttal is csak baja van: poros, régi csapszegek, vetemedett markolat, elvakuló gyöngyház... sarkanytyút állítana minden cowboy halántékába ma is...

Lasszótól kikezdett marka megint fájdalmasan szorul ökölbe az irokéz füstjeleket lesve, és csak búgnak mögötte a fáradt tehenek, kik újra Simplair felé vennék már az irányt: hazafelé – persze megérti őket. Legszívesebben ő is csak bömbölne bele a sötétvásznú préribe; kidobná magából a gyötrelmes honvágyat, hadd vigyék távol a szellemek.

...úgy indul hát, mintha menne – ösztökéli barmait;
háta mögött újra földje, hát felé vájja karmait...

115th prairiealized present – Volt egy fejünk ötszázért…

„- Nézd, ha kell valami, ölnöd kell. Szükség szerint. Mit akarsz? Whiskey-t? Kapd szét a Csapos Philt zárás után. Pénz kéne? Várd be a postakocsit a kanyonnál hajnalban mikor üres, szedd le a bérenceket a bakról ’chesterrel, és magad indulj érte. De ha nunát akarsz? Fogod magad, azt’ elmégy Mattwoodba Daisy-hez.

- És megölök egy kurvát?

- Hát... utána muszáj lesz, fiam.

- Nekem sarkantyú kell.

- Nos, igen, Jimmy, igen. Ahhoz egy sheriffre lesz szükségünk...”

Persze, hogy kilötykölte a kávét. Egyszer mind kilötyköltük. Emlékszem, én úgy remegtem; megfogni is alig bírtam a cinpoharat, forrt benne az ital – pedig jól esett volna, hiszen akkoriban még csontba maró fagy köszöntötte az ébredőket hajnali 4 körül. Ma már... Bizony, a klíma változik; nem csak az emlékek, az ízületek is igazolják: „új világ kúszik régi csizmánk alá, fiam...”

„Fejlődés, vagy visszafejlődés” – pont itt tarthatott, mikor a nyereg alá nyúltam. Régi nóta. Szegény kisöreg, talán ő a leglelkesebb köztünk. Hiába, egyszer mind ilyenek leszünk. Neki ugyanúgy nem volt ideje megállapodni, mint bármelyikünknek: nem adott rá a kedvünk, a hajlam, a vér. Se a mienk, se másé. Kiontod valakiét, mert a sajátod hajtott, és megint másokban ezzel te forralod fel, s egy folyamat beindult – nem lévő fiaink helyett tanítjuk tehát az új generációt, s most az öreg gyermekét... De hová az istenbe raktam?

Szerintem nekem van a legjobb dolgom a világon! De most nem? Jó izgulok egy kicsit, de ezek a fiúk! Még mindig él bennem a tegnapi nap, igaz, aludni sem volt kedvem, úgyhogy ja: szerintem még mindig én élek a tegnapban. Pedig már holnap. Legalábbis a tegnaphoz képest, ami..., ami... Jaj, de hát férfiak vagyunk, nem? És az a nő! Igen, ez a nő, gyerekek, mert nem lány volt, az biztos! Jó, nyilván lesz ez majd jobb is, de elsőnek egy ilyen ajándékot! Na, egyszer felolvasták valahol egy újság folytatásos történetét. Na, abban volt egy sheriff, akinek a csillagjáról pattant vissza a golyó egyenesen a lótolvaj szívébe, a sheriff meg csak ráköpte a bagólevet, aztán kifeküdt a szerencsétlen. Ráadásul még középre is ültettek a fotósnál, ahol az öregről meg Joe-ról is készült kép annak idején – szóval nekem van körülbelül akkora mázlim ezzel a bandával, mint a sheriffnek volt csillagosan, na!

Kurva hideg van. Szerintem tetves is vagyok. Dideregni meg vakaródzni egyszerre, mi? Szemét Benkins. Keresd csak a whiskey-d, te pojáca... Ha az nem lett volna, már biztosan kinyírtam volna valakit. Banda! Persze... Egy rakás idealista barom. Nem érnek ezek öt dollárt se, nem ötszázat. Hogy én? Joe Mustache? Valaha mind megöltem volna. Kerékbe törtem volna az összes rühes népközpontú rohadékot körülöttem – tele voltam ambícióval, de a támadásra legalábbis kellő mennyiségű dühvel felfűtve, ha kellett. Lehettem volna a Védelmező... Voltam is. De a zsigereim érzik, hogy már nem leszek. Kivénhedt lazac vagyok a Jeges-tengeren és csak úszom az ostoba tömeggel, a törvény árjával szemben.

Vissza a tehenekhez...! Joe-nak azért ebben igaza van. Ahogyan Benkins is mondta: „Beavatjuk a gyereket, vonat, aztán jöhet a farm.” Egy utolsó buli és takarodó; mindenki el a balfenéken. Texas, Utah, Kalifornia – egyesek még Kanadát is emlegetik; szétszóródunk, nem hagyunk nyomokat, elvegyülünk, letelepszünk: magányosan halunk meg, de még előtte főbe lövünk valakit, vagy magunkat. Ilyen a préri-függőség. Legalábbis erről beszélnek a vének, és ha az öreg Spooke-ra gondolok, lehet benne valami: negyven éve zörgeti álomba az ördögszekér. Micsoda nagygenerációs csoportosulás a miénk, nem? Itt vannak mindjárt a fiatalok: a Kölyök – a maga 17 évével talán még nagykorúvá sem válik, mire utoléri egy 38-as – meg Nyak Chili Titok – büszke családapa lehetne tanárnő feleségével éldegélve apró ranch-én –, ő 28. Aztán a középkorúak: Benkins tavaly volt 37, de tekintete mélyebb, mint akármelyik aggé, majd pedig jövök én, ha megérem a 45-öt; és véneink: Mustache – szerintem már 6 éve halott, csak még nem mertek érte jönni, de mindenesetre – 56, az öreg Billy Spooke meg jövőre lesz 70 éves, ahogyan mondja. Mondja...

Úgysem mondok semmit, nézhetsz.
Vad banda vagyunk.
Ezzel vége.
Gyí!

/A Vad Banda néven elhíresült társaság öt tagja 1892. szeptember 16-án egy hajnali mészárlás során életét vesztette, mikor rátámadtak Russel Capford sheriff-rendőrfőnökre. Az egyetlen túlélő Chris Spooke-ra és minden utódjára azóta is statáriális szabad lincselés vár az USA déli részén./

Very, very disco: How it's made?

Ilyen még nem volt:

"Nem, igen, nem csináltunk még ilyet - tegyük!" - mondták magukban, azt' beöltöztek. Te is láttad, mi? Nem? Mert? Hisz' láthattál már fűben nyuszit. Ismered a falonpókot. És most meg az elinduló hangulat...



"That's entertainment!"

Nézzél minket, legyél voyeur!

Munkára fiúk!

Perceken belül indul a műsor! Az alábbi fotón már nyilván látszik, nem kevés munkát öltünk a mai megjelenésünkbe és nem kevesebbet a műsorba, és "nem sokkal kevesebbet", mint mai szerzőnk QT. Imádjuk ezt a fiút!

Nem is szaporítjuk, legyen elég ennyi:

2007/09/13

20:00 - 22:00


Calipso 93,6

Képtelen Hangulat

Quentin Tarantino: Kutyaszorítóban /Reservoir Dogs/ - 1992



"Hallgass minket, WEBKAMERÁZZ!"

Mr. Purple, avagy „a másik meló”…

Hisz’ mindent ki kell próbálni, nem igaz? A puding, meg a többiek, kutyaharapást szőrivel. Az ifjú Joe se nagyon tétlenkedett, amikor az öreg bele(ca)botlott a Jászain, és munkát ajánlott neki. Ez még a Kempinszky-korszak előtt volt – ifjabbaknak mondom –, akkoriban még azonnali borbélykatlan várt a közveszélyes munkakerülőkre. Persze nem ő volt az egyetlen, akit az öreg kirántott a statárium markából; világszerte áldják nevét a lombrózók, csövesek, a pönék. „Szarból fonni korbácsot” – az már valami, morogta mindig két salátalevél közé, miközben diabetikus buktáját kínálta körbe a napon. Mindenki dicsérte.

...a kuktával viszont először nem tudott mit kezdeni. Pedig a szindikátus friss, bontatlan csirkéi már oly halomban állottak mellette, mint a szombati bodzavirágok Szent Berta ünnepén a kerti-üst körül. A futószalagot iktatta hát ki elébb – kikapta a kismegszakítót, és azonnal megkoszosodott a szénkefe a gombtabló alatt, tehát zsurgaléc –, így legalább nem látható mód szaporodtak a szárnyasok az érkeztetőben: hisz’ az utat lezárhatja, de a rendszer le nem áll. Kezdte hát piszkálni kuktának szelepét, burrogtatta, furgamézte, a kezdeti gőzpróbák pedig kielégítőnek bizonyultak a gyakorlati tesztek megkezdéséhez. Tiftufórozott hát még kettőt a gárpolkéren, és magára hagyta az öreg vacsoráját.

Széparcú, a kicsi Cabot, vagy akár Vic – egyikük se hajlandó felvenni, úgyhogy kénytelen egyedül hozzáfogni a parfétortához, már fél kettő. Az öregről köztudott, hogy az édeset is szereti, a brióstól viszont már betont szül, a hűvös desszert pedig Eddie kifejezett kérése volt – egy vadonatúj fércelt kriftát ígért a gyors munka fejében. Az övében viszont az járt, kell-e ebbe tészta, ha igen akkor szorbitos-e, vagy murkás, fekete prokkal szorítsa, vagy ívvel, velkastefrizze-e körbe a végén, „vagy azt inkább az elején kell?” – szóval volt gondja rendesen. „A fagylaltot a gyerek egye, annak meg az apja vegye” – sose felejti el a visegrádi kitérőt a gózkitelepítő táborral, ezért megkóstolni a gömböket még a világ minden gyémántjáért sem lenne hajlandó, ám esztétikai érzéke már a salzburgi papneveldében megmutatkozott a Csuhahota döntőkön, szóval cselekszik: egy kis barna csokoládé, némi fehér citrom, leheletnyi sárga narancs, rózsaszín puncs érzés szerint, plusz kevés kék színezőnek – talán szilva, never mind. A messze földön híres konzisztencia titka úgyis a szupkarángó adekvát elegyítése, valamint a már említett furgaméz göbözötten parcellásított vetületeinek kiegyengetése a tortalapok között. Bagatel, és Eddie is büszke lesz, mint az öreg.

Csak be ne köpje a légy, míg megszilárdulnak azok a porózus rétegek...

...vagy a beépített szekrény...

Raktárosokat keresünk!

Nem köntörfalazunk, mint a mellékelt "ábra" ia mutatja, erőszakfilm közeleg! Mely a Képtelen Hangulat következő adásában megtestesül, nem akármi, egy kultikus első filmet próbálunk majd értelmezgetni, rengeteg humorral, külsőségekkel, hallható vérrel és erőszakkal.

Megijedni nem kell! Hiszen ez is csak egy vicc, de milyen jó, 15 év távlatából sem kopott, bármennyire is igyekszenek némelyek csorbítgatni, mi nem ezt tesszük, hiszen Vele kapcsolatban nem vitatkozunk, senkivel!

Tehát:

2007/09/13

Calipso 93,6

Képtelen Hangulat

QT: Kutyaszorítóban /Reservoir Dogs/ - 1992


"Elvárjuk, hogy itt legyél, hiszen jó lesz, hidd el, jó!"

15 év

15 év sitt után az ember, nem hiszem, hogy nagyon ugrálna, főleg ha olyan gyenge a fizikuma, mint neki, épphogy kibírta. A köcsögségtől csak csúfsága mentette meg, viszont a konyhai edénypucolástól még a kontakt sem. Ellenben neki köszönhette, hogy életben maradt odabenn, csak a lába bánta, csúnyán eltörték a jobb térdét, három helyen. Az utolsó, szelíden fogalmazva balul elsült balhé egyik következménye volt, hogy örökké emlékezzen az aranyszabályra: „Ha a más tyúkját tolod, végül magadat fogod!”, a balhé helyszínének környékét uraló banda odabenn élő tagjai intézték el, de örül, mindössze másfél évet töltött a rabkórházban, azóta biceg.

Az a nyavalyás fekete öltöny, az a szar volt rajta amikor behozták, most 15 év elteltével érdekes lesz újra belebújni az utolsó munkaruhájába. Lószart érdekes, dohos és undorítóan érdes a tapintása, 15 évnyi hermetikusan lezárt lét után, még ez is olyan szúrós lesz, mint a külvilág, de az rosszabb. Magára gyűri a kosztümöt, a nadrággal persze szenved egy sort, kacska lába néha makacskodik, minden lépésnél. Szépen búcsúztatják az őrök, nem igazán volt gond vele, egy-két hátba veregetés, meg „sokszerencsét” semmitmondó frázisai. Az állam már „bőkezűbb” és nyilvánvalóan őszintébb, 317$ a munkabér – 15 évre, meg egy buszjegy a városba, köszönjük szépen.

Hoppá, ott régen egy illegális pálinkafőzde volt! – most természetesen parkolóház, meg bevásárlóközpont, a régi, öreg külvárosok kezdenek egyre inkább eltünedezni, hogy a beton-aszfalt-gránit mauzóleumok armadája gyűrje maga alá, az egykor élő és lélegző telepeinket. Sivalkodik, persze csak magában, homlokát az üvegre nyomja, és bármennyire is fájdalmas, mégis élvezetes, hogy van végre min legeltetnie a szemét. Egy, egykor hasonló külvárosban kapták el annak idején, randa ügy volt, csúnyán elbaltázták, mindenki elbaltázta, ő persze próbált profi maradni. De állatokkal? Aztán már a kezében volt minden, okádnia kellett a látványtól, egyben az adrenalin és endorfin gőze, elhomályosította érzékeit, - ki tudja? - hány millióval a kezében sétált ki a raktár ajtaján. Amikor minden, értsd minden a kezedben van és egy ezrelék másodperc alatt válik hamuvá, hogy a szél szárnyán elvitorlázzon a semmibe, magával visz egy darabot belőled is. A ZSARUK!!! Menekülőre fogta, de még két lépést sem tudott tenni, ellőtték a combját, hanyatt vágódott, a táska pörögve hasította a levegőt, majd a földnek csapódott és kinyílt, megfagyott verítékcseppekként záporoztak a hámló betonra, kemény munkájuk elgyilkolt mementójaként hulltak a gyémántok, hogy elkeveredjenek nemtelen társaikkal. A zsaruk lecsaptak, mert valaki köpött, a tárgyaláson nem derült ki – vigyáznak magukra a rohadékok - azóta sem tudja kinek köszönheti a 15 évet, a srácok közül senki sem lehetett, hisz mind halott, de ő nem – még nem!

A belváros, billegve tántorgott le a buszról, húzott a térde, ha sokáig nem mozgatta meggémberedett és fájt is. Ismerte a környéket mégis csak bambán bámult körbe, miközben a térdét és az elhámlott 15 évet átkozta, minden ugyanaz és mégis minden más, szédülni kezdett. Úgy döntött taxiba száll, a címet semmivel sem tudták volna kiűzni agyából, oda volt égve! Háromsaroknyira már érezte, hogy minden rendben lesz, itt semmi sem volt új, sőt a már akkor is öregecske közeg mára ódonná lett. Egyszerre feltűnt a raktár, a sofőr megállt, ő fizetett és néhány másodperc múlva már egyedül ácsorgott a délutáni fényben, a gazfelvert parkolóban. Elgázosították a sikoltva felszínre törő emlékek, megtántorodott, térdébe undok sajgás költözött, megindult a bomladozva várakozó épület felé. A rozsdálló lakat nem soká állt ellen a falból kiesett tégla ütéseinek, a régen olajozott zsanérok gyomorforgató hangon öklendezve adták meg magukat. Belépett és látta szinte semmi sem változott, helyszínelés ide – nyomrögzítők oda, a zsaru széke ugyanott állt. Leülepedett, évtizedes port vert föl amint átbandukolt a helyiségen, körbe-körbe pillantva, a málladozó falak, a szúette gerendák ellenpontja bukott elő belőle, ez a hely azelőttre emlékeztette, a dicső múlt betetőzésének némileg méltatlan, ám stílusos helyszíne. Barnásan feketéllő foltok tarkították a padlót amerre csak járt, sokan kimúltak akkor, emlékezz rájuk vándor. Kifulladva támaszkodott a falnak, mielőtt a hátsó traktusba indult volna. Kiverte a veríték, nem bírta tovább, pihegve szedte a levegőt, a tüdeje is jócskán gallyra ment odabe, kell valami, hogy ember maradj, vagy legalább úgy érezd. Lassan lépett be az egykori vizesblokk fehérre csempézet falai közé, az idő itt sem tétlenkedett, valamire azonban emlékezett, megindult a helyiség végében düledező szekrény felé. Térdre, majd hasra ereszkedett és a felvert porban fulladozva, tapogatózott a monstrum alatt. Bingó! Mocskosan, köhögve, nyilalló térddel, de valahol boldogan kecmergett kétlábra, egy összeaszott Red Apple csikket kotort össze, az utolsó szabadon elszívott cigarettájának maradványát tartotta a kezében.

Visszabotorkált a nagy helyiségbe, álmodozva nézett körbe, majd egy pakli bontatlan Red Apple került elő a zsebéből, komótosan szaggatta a celofánt, miközben bóklászva haladt, a csomagolás szépen libbenve szállt a nem túl erős menetszélben. Odaért, leült a rendőr 15 éve árválkodó székére és rágyújtott.

Anka Péter: A szabály, az szabály!

Ha megengeditek:

Szeretném közzé tenni eme apró kis valamit, amit hívhattok színdarabnak, szösszenetnek, jelenetnek, vagy - Antal Imre után szabadon - akár bohózatnak is, gáncegál.

Elöljáróban annyit, hogy egy vegyeskereskedésben játszódik a dolog - amolyan magyar ízű Shop Stop utánérzés; egyfajta kisabc-parafrázis turullében.

Szeressétek!

A szabály, az szabály!

Írta és rendezte:
Anka Péter

Előadja:
Free Time Center: a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Színjátszókörének elit-alakulata.

Szereplők:
(in order of appearance)

Hupák Ottó: Fülöp Csaba
Rózsa Izabella: Takács Ildikó
Tulipán Ferenc: Torjai Dávid
Közeg: Kárpáti György

Jó szórakozást!

Kultúrálódj, legyél jó!

Lecsapunk!

Mindenki tegye ki az irattárcáját az asztalra, mert folyamatosan ellenőrzik azokat. Tiltott bármilyen hirtelen, illetve félreérthető mozdulat, mert lőnek! Ez nem gyakorlat!


Hölgyeim és Uraim a rendőrség ma uralma alá hajtotta a Képtelen Hangulat legénységét, és követelték, hogy ők legyenek a téma. Hát tudunk mi a 357-es Magnumok szakértő kezek által féken tartott, ásító torkának ellenállni? Persze, hogy nem!

Így:

2007/09/06

20:00-22:00

Calipso 93,6

Képtelen Hangulat 54. adás

RENDŐRFILMEK

"Szolgálj, Hallgass, Védj!"

Figyelje meg részletesen az alábbi képet!!!

Csütörtökön minden kiderül!

Portyán: DVD

Rendszeresen visszatérő, állandó rovatunk, mely hétről-hétre...

Na jól van, így a nyár végeztével, ezt is gatyába kell rázni, vége a lazaságnak. Tehát, az elmúlt néhány hét érdekesebbnek tűnő kiadványaiból a leginkább megnézésre érdemesekből, kerül e kis gyűjtemény a vacsora mellé. Fogyasszátok!

A Faun labirintusa - 2006
(El Laberinto del Fauno / Pan's Labyrinth)
mexikói-spanyol-amerikai fantasy-dráma, 119 perc

A mostoha élet sosem volt könnyű, falun főleg, hát még 1944-ben Spanyolországban, miután Franco hatalomra jutott, egy kislány pedig így jár, terhes édesanyjával érkezik meg az újdonsült papához. Az új helyzet új elvárásokat támaszt, és mivel kislányról lévén szó egy mesevilág felkeresése a minimum, amikor ilyen szituációba keveredik az ember. Del Toro filmjében a valóság átúszik a képzeletbe és vissza, mese és mítoszbeli lények népesítik be a hátsókertet, miközben milicisták gyújtogatják a pajtákat, a két világ ütköztetése nem véletlen, tiltakozás mindenfajta fasisztoid téveszme ellen.

DVD forgalmazó: Best Hollywood

DVD extrák:
Audiókommentár a rendező közreműködésével
Képgaléria
Előzetes
Tévészpot
Interjú a szereplőkkel
Interjú az alkotókkal

DVD technikai adatok:
Lemezek száma: 2
Képarány: 1.85:1 (16:9)
Hang: magyar (DD 5.1 és DTS), spanyol (DD 5.1 és DTS)
Felirat: magyar

Szereplők:
Ariadna Gil (Carmen)
Ivana Baquero (Ofelia)
Sergi López (Capitán Vidal)
Maribel Verdú (Mercedes)
Doug Jones (Pan/Pale Man)

Rendező: Guillermo del Toro

Forgatókönyvíró: Guillermo del Toro

Operatőr: Guillermo Navarro

Vágó: Bernat Vilaplana

Zene: Javier Navarrete

Producer:Álvaro Augustín, Bertha Navarro, Frida Torresblanco, Alfonso Cuarón, Guillermo del Toro

Az utolsó skót király - 2006
(The Last King of Scotland)
angol dráma, 121 perc

A frissen diplomázott skót orvos megpörrenti a glóbust, rábök az ujjával és máris Ugandában találja magát missziós orvosként. Majd két lépéssel később már tisztként masírozik a véreskezű és nyilvánvalóan elmebeteg Idi Amin (Forest Whitaker) diktátor-király mellett közép-Afrika pokoli sakktábláján. Udvari orvos, első számú tanácsadó, Amin fehér majma bárhogy is nevezzük, Dr. Nicholas Garrigan-t (James MacAvoy), mindenképpen „dicséretes” az a naivitás, lojalitás és tenni akarás mely orvosunkat jellemzi, már abban a tekintetben, hogy mindent megpróbál megtenni, az országban tobzódó fertelmes életkörülmények javítására. Azonban, néhány baklövés után szépen kezd rájönni, hogy itt valami egészen másról van szó, itt fejek hullnak már a puszta gyanú felmerülésére, tömegek pusztulnak apróbb viták kirobbanásakor, és ha nem játszod tovább engedelmesen a bólogatójánost Nicholas, akkor a te életed sem ér többet, mint egy átlagos ugandai polgáré…

DVD forgalmazó: InterCom

DVD extrák:
Audiókommentár a rendező közreműködésével
7 kimaradt jelenet, akár kommentárral is
Dokumentumfilm Idi Aminról
Kisfilm - Forrest Whitaker, mint Idi Amin
Kisfilm - A szereposztás
Előzetes

DVD technikai adatok:
Képarány: 2.35:1 (16:9)
Hang: 5.1 (DD) angol, magyar, török
Felirat: magyar, angol, bolgár, horvát, orosz, román, szlovén, török

Szereplők:
Forest Whitaker (Idi Amin)
James McAvoy (Dr. Nicholas Garrigan)
Kerry Washington (Kay Amin)
Gillian Anderson (Sarah Merrit)
Simon McBurney (Nigel Stone)

Rendező: Kevin Macdonald

Forgatókönyvíró: Jeremy Brock és Peter Morgan

Történet: Giles Foden

Operatőr: Anthony Dod Mantle

Vágó: Justine Wright

Zene: Alex Heffes

Producer: Lisa Bryer, Andrea Calderwood, Christine Ruppert, Charles Steel

Pokol - 2005
(L’enfer)
francia-olasz-belga-japán dráma, 98 perc

Három nővér Párizsban. A családi múlt árnyai elől menekülő testvérek, életük párhuzamosan fut egymás mellett, nem igen találkozgatnak, a múltbéli tragédia kioltotta a családi tűzhely melegét. Aztán az egyedülálló leány, természetesen ki más az aki, találkozik valakivel, akinek köszönhetően, megadatik az utolsó esély a tisztázásra és az egymásra találásra. A nagy, nyálas család újregyesítősdi helyett, itt tényleg értékként, állandóként, igaz menedékként és nem elcsépelt klissé formájában jelenik meg a család szentsége.

DVD forgalmazó: Best Hollywood

DVD extrák:
Werkfilm
Előzetes

DVD technikai adatok:
Képarány: 1.78:1 (16:9)
Hang: DD 5.1 francia, SD magyar
Felirat: magyar

Szereplők:
Emmanuelle Béart (Sophie)
Karin Viard (Céline)
Marie Gillain (Anne)
Guillaume Canet (Sébastien)
Carole Bouquet (Az anya)

Rendező: Danis Tanovic

Forgatókönyvíró: Krzysztof Kieslowski, Krzysztof Piesiewicz

Operatőr: Laurent Dailland

Vágó: Francesca Calvelli

Zene: Dusko Segvic, Danis Tanovic

Producer: Cedomir Kolar, Marc Baschet

Farkasok völgye – Irak - 2006
(Kurtlar vadisi - Irak)
török akciófilm, 122 perc

Na ilyenkor van az, hogy a Közel-Kelet begyújt a „nagy Sátánnak” (USA) és elkészíti a hosszú évek óta, tucat szám készülő amerikai akciómozik inverzét. Eddig ugyanis az amcsik készítettek „szép” filmeket, ahol az ellenség, lehetőleg arab, fekete, távol-keleti vagy ezek bármilyen kombinációja, ezek természetesen rettentően gonoszak és az áldott amerikai hadsereg képes csak szépen elintézni őket, na nem diplomáciával, puskatussal etc.
A törökök elővettek egy tényleg megtörtént esetet, és gazdag fikciós háttérrel ellátva növesztettek belőle egy bő kétórás akció őrületet. Itt végre az amcsikon verik el a port! Természetesen ez óriási felháborodást kavart világszerte, bezzeg ha fordítva lenne… mindegy úgy is tudjátok. A lényeg az, hogy a film betalált, egyre többen nézik meg világszerte, és most már ezt mi is megtehetjük, méghozzá otthonunkban.

DVD forgalmazó: Best Hollywood

DVD extrák:
Előzetes
Werkfilm

DVD technikai adatok:
Képarány: 1.78:1 (16:9)
Hang: DD 5.1 török, magyar
Felirat: magyar

Szereplők:
Necati Sasmaz (Polat Alemdar)
Billy Zane (Sam William Marshall)
Gürkan Uygun (Memati Bas)
Bergüzar Korel (Leyla)
Kenan Çoban (Abdülhey Çoban)
Erhan Ufak (Erhan Ufak)
Gary Busey (Doktor)

Rendező: Serdar Akar

Forgatókönyvíró: Bahadir Özdener, Raci Sasmaz

Operatőr: Selahattin Sancakli

Vágó: Kemalettin Osmanli

Zene: Gökhan Kirdar

Jövőmozi: „Resurrecting the Champ”

„…ha én egyszer azt mondom kelj fel Bajnok, hát ugrania kell a Jackson-nak is…” Már Samuel L. Jackson-nak aki legutóbb 2007 augusztus 24.-én került fel a filmvászonra, már odaát (hogy ideát mikor? …) és ugrott is, már ami a filmválasztást illeti. Hosszú évek óta, nem volt igazán jó filmje szegény Sam-nek, talán az elhajléktalanodott ex-ökölvívó szerepe végre méltó lesz a színész fenomén kvalitásainak újfenn való megcsillantására, hogy örök ragyogásként töltsön be időt és teret.

A most következő filmet megtörtént események ihlették: az L. A. Times hasábjain jelent meg egy írás, melyben egy szebb napokat élt, majd elfeledett, végül hajléktalanná lett öklöző, bizonyos Battlin’ Bob Satterfield történetét meséli el. Az írás Pulitzer-díjat hozott a szerzőjének, befektetési alapot Hollywood-nak, már csak a történetet kellett kipofozni, az igényekhez pászítani és máris, zsupsz bele a levesbe.
A rendező Rod Lurie és a forgatókönyvírók Michael Bortman és Allison Burnett a helyszínt Denver-re módosították, és a nem létező Denver Times lett az újság, itt dolgozik Erik (Josh Hartnett) a buzgómócsing sportújságíró. Egy napon, séta közben Erik felfigyel a Bajnokra – Denver utcáin így ismerik – aki éppen igyekszik megvédeni mindazt, amije a becsületéből maradt, illetve ami ócska bevásárlókocsijában található. Csupán rongyok fedik testét, bőre mint a pergamen, a haja mákos rasta csimbókokban lebben a szélben! Három huligán akaszkodik rá, akiket boksz múltjából elővezetett fenyegetésekkel próbál visszarettenteni, ezek a vadak csak röhögnek, majd laposra verik a Bajnokot. Erik megpróbál segíteni rajta, de a büszkeség, és az utcán csiszolódott modor útját állja, nem könnyű ember az biztos, de Erik nem adja fel.
Összebarátkozik a csövessel és kirajzolódik előtte egy hektikus érzelmekkel teli, egyszer bolondos, máskor megrendítő, titokzatos, ravasz fickó, akiben ezen tulajdonságok egységet alkotva léteznek, és ha mindez nem lenne elég, még félrészegen is képes majd’ olyat ütni, mint rég. Ugyanis egyszer megütközött Rocky Marciano-val, és csak egy hajszál választotta el a nehézsúlyú bajnoki címtől. A régi emlékek tiszteletére Erik elviszi a Bajnokot egy ökölvívó mérkőzésre, és amikor azt megcsapja a küzdelem szaga, csak ömlik belőle a szó, Erik buzgón jegyzetel, majd publikál, a Bajnoktól elcsaklizott szófordulatokkal turbózza fel cikkeit, főnökének, Metz-nek (Alan Alda) örömére, aki eddig nem igazán kedvelte a fiú fakó, mechanikusan megírt hasábjait. Persze a világ nem elég, Eriknek sem, így a Bajnok történetét egy vasárnapi magazin hasábjain jelenteti meg, majd nyomozásba kezd és egyre inkább elmerül a Bajnok életében, régi fotók és archív felvételek segítik útján…

Gyerünk Bajnok, Te vagy a Bajnok támadj fel! A legjobbak egyike vagy, küzdj tovább, ne alázkodj meg! Válogathatsz Bajnok! Te vagy a Bajnok! A Bajnok Te vagy!

Hölgyeim és Uraim! Mr. Sam Jackson!

Resurrecting the Champ – 2007

Szereplők:

Samuel L. Jackson (Champ)
Josh Hartnett (Erik)
Kathryn Morris (Joyce)
Rachel Nichols (Polly)
David Paymer (Whitley)
Teri Hatcher (Andrea Flak)
Dakota Goyo (Teddy)
Alan Alda (Metz)

Rendező: Rod Lurie

Írók: Michael Bortman és Allison Burnett

Operatőr: Adam Kane;

Vágó: Sarah Boyd

Zeneszerző: Larry Groupé;

Producerek: Mike Medavoy, Bob Yari, Marc Frydman és Rod Lurie

Forgalmazó: Yari Film Group

Vasárnapi Bordi I.: A megjelenés...

– Nem úgy kell... – ingatta fejét szájával az anyja, és levette róla az AK-t. A torkolattűzzel volt valami: beállította a kioldószelepet, a markolat csapszegeit szépen megtisztogatta, újra átvizsgálta az irányzékot, a súlyozást, és miután helyére csúsztatta a halkan, de határozottan kattanó, frissen olajozott tárat, visszavette mellére a gyermeket...

Ma megint nem hozott magával elég aprót, és erre megint a nagyseggű mögött kell rájönnie. A mellet sem veti meg az igaz, ám mióta az eszét, illetve tudja: seggpárti, holott már minden euro-centjét a sebhelyes, mesztic travi alá szórta a Quartier Latinben – jó, megtanulhatná közben felszedni a pénzt, de a rutin. Olyan ez, mint a biciklizés. Meg a recska. Apropó: lassan oldódik többnyire, főleg a kurvákkal. Általában mire kezdené élvezni, legtöbbször annyi, mikor meg annyira kéne, sokszor megunja keresni, és inkább felképel valami apácát könyökből. Az anyja miatt van. Persze nem csak a nővérek fekete leple ébreszt benne most emlékeket a kolostor udvarán: sokkalta inkább a seggek. Ő Bordi Joe.

Aki mindenhol járt, az sehol sem volt – vallja Joe, s mivel ő sem járt még sehol, minek menjen mindenfelé, bárhová is? Hát nem? Az ő Párizsi-akciója abban teljesedik ki, ha Emesénél olcsóbban kap 20 dekát a rúdból – és ez így is van jól, hiszen a téliszalkó tartja magát. Ezért aztán persze Joe sem ingadozik, illetve ingázik egyik a-tól a másik bécig: marad a Szigfrid utcában. Igaz, gondolatilag legalább annyira korlátolt, mint anyagilag, illetve egzisztenciálisan, épp ezért magos Déva vára helyett marad megint csak a Béla magos kenyere csúzlira, Kelemenné helyett pedig Kelemen, aki ha kell, jól megrugdossa lefekvés előtt a hiteltelen hitelest.

Az élet veszélyes üzem...