
2007. október 25., csütörtök
Gyújts rá magaddal!

2007. október 23., kedd
Az amerikai alom

...vagy már azt sem...
2007/10/25
20:00 - 22:00
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat: Félelem és Reszketés Las Vegasban
2007. október 18., csütörtök
Jó keresgélést!

Ha Ti tudjátok, akkor boldogság melengeti lelketek!
Keressünk megerősítést, akár egy egészen különleges film alkotás segítségével, vagy bolyongjunk tovább az értetlenség puszta földjein!
nemsokára kezdünk:
Tudjátok: "Egyetlen válasz létezik!"
a Képtelen Hangulat
2007/10/18
20:00 - 22:00
Calipso 93,6
Donnie Darko
2007. október 16., kedd
Jövőmozi: „Into the Wild” & „Michael Clayton”
Into the Wild - 2007

2007 szeptember 21.-én mutatták be, az Államok néhány mozijában Sean Penn új rendezését, hogy itthon mikor láthatjuk, még nem tudni, reméljük hamarosan, hiszen izmos darabnak tűnik. Annak idején, a hatvanas években sokan megkísérelték, hogy kivonuljanak a társadalomból. A hippik voltak ezen mozgalom zászlóvivői, kommunákat szerveztek vidéken és megpróbáltak önnfentartó, esetleg cserekereskedelemmel kiegészített gazdasággal, „mini-államokat” létrehozni. Egyik, szellemi vezetőjük Timothy Leary (az „LSD pápa”), még filozófiát is ideologizált, a törzsi életmódhoz való visszatéréshez. Amint láthatjuk, nem igazán sikerült nekik, ahogy filmünk főhősének, Chris-nek sem. A civilizált ember ki van herélve a társadalom által, azért, hogy még eszedbe sem jusson kilépni, ha mégis vagy oly bohó, hogy megteszed, meghalsz! A jelenlegi társadalmi rendszer birkákat tenyészt, nem pedig túlélőket. Penn nem áltat minket, a kronológiára fittyet hányva ugrál a film időrendjében, feszültséget és félelmet ültet a vászonra, az elkerülhetetlen végzet kezdettől fogva ott lebeg felettünk. A hitelességre való törekvése szintúgy dícséretes, kizárólag eredeti helyszínen forgattott, és ami már-már Oscar gyanú, Emile Hirsch a főszereplő, közel húsz kilogrammot fogyott a film kedvéért. Egyszerűnek tűnő, extra súlyos filmre számítok, remélem nem hiába!
Szereplők:
Emile Hirsch (Christopher McCandless)
Marcia Gay Harden (Billie McCandless)
William Hurt (Walt McCandless)
Jena Malone (Carine)
Brian Dierker (Rainey)
Catherine Keener (Jan Burres)
Vince Vaughn (Wayne Westerberg)
Kristen Stewart (Tracy)
Hal Holbrook (Ron Franz)
Rendező: Sean Penn
Író: Jon Krakauer
Forgatókönyv: Sean Penn
Operatőr: Eric Gautier
Vágó: Jay Cassidy
Zene: Michael Brook, Eddie Vedder, Kaki King
Producer: Sean Penn, Art Linson, Bill Pohlad
Forgalmazó: Paramount Vantage
Michael Clayton - 2007

Érdekesnek találom, hogy a hollywood-i nagy cégek (a stúdiók) előszeretettel forgatnak fordulatos krimiket, thrillereket, olyan nagy cégekről melyek az emberek, a természet könyörtelen kizsákmányolásából szerzik felmérhetetlen vagyonukat. Mintha valami hasonlót csinálnának ők is, vagy hülyeség? Hagyjuk. Illusztris társaság verődött össze a a film elkészítésére, a legnagyobb név kétségtelenül Sydney Pollack, aki ezúttal a produceri székben ül, és nem mellesleg az egyik szerepet is ő alakítja. A híres és legendás rendezőnek köszönhetjük, többek között a „Lovakat lelövik ugye?” vagy a „Keselyű három napja” című filmeket. A forgatókönyv és a rendezés Tony Gilroy kezében ért össze, aki a Bourne – trilógia forgatókönyveit vetette papírra. A főszerepekben az egyre inkább beérő George Clooney és a brit veterán Tom Wilkinson brillírozik. Egy klasszikus modorban, azonban modern köntösben ránk köszönő, politikai-gazdasági krimivel kerülünk majd szembe, ha megnézzük a filmet. Mely természetesen a hollywoodi filmgyártás minden szabályát betartva, nélkülözhetetlen ismérveivel felruházva, került a futószalagra. Nekem így elsőre kissé geilnek tűnik a dolog, de majd meglátjuk, mi 2008 februárjában valamikor, az Államokban már október 5. óta vetítik. Eddig 11 millió dollárt hozott a konyhára… Hogy is volt az a kérdés a cégekkel kapcsolatban?
Szereplők:
George Clooney (Michael Clayton)
Tom Wilkinson (Arthur Edens)
Tilda Swinton (Karen Crowder)
Sydney Pollack (Marty Bach)
Austin Williams (Henry Clayton)
Rendező: Tony Gilroy
Forgatókönyv: Tony Gilroy
Operatőr: Robert Elswit
Vágó: John Gilroy
Zene: James Newton Howard
Producer: Sydney Pollack, Jennifer Fox, Steven Samuels, Kerry Orent
Forgalmazó: Warner Brothers Picture
2007. október 15., hétfő
666 film, amit látnod kell, mielőtt elemészt a pokol a tüze! II.
Dogville - A menedék
Dogville (2003)
Elveszve, elidegenedve, eltaszítva, vagy éppen ki. Az eredendően dogmára keresztelt pszeudo műfaj placebo atyja, a sicher hogy dán Lars Von Trier színfilmje, a Dogville egy olyan kísérlet volt a kézikamerás celluloid egészestés szórakoztatás jegyében elkövetett mozzanatai közt, melyet eleddig egyszer próbált ismételni, illetve folytatni a mester Manderlay címen, sőt, régebben már mondta: végső részt is tervez. Amerika-trilógia néven emlegette akkor a projectet, ám akik Dogville 2-ként aposztrofálják a második futamot, érthető mód használják a terminust, hiszen a kezdet hatása, és ebből következő (igaz, megosztott) sikere megismételhetetlen, nem tud a Manderlay önmaga megállni a lábán. Nemcsak Nicole Kidman felejthetetlen – talán erre Lars is rájött, hiszen régóta nincs hír a befejezésről…
Felfoghatatlan sorsok, megfoghatatlan kegyetlenség, és tapintható gyűlölet Lars Von Trier kísérleti-áldogmaszerű-apokaliptikus-színdrámájában, három órán keresztül – a narráció szinte már szépirodalom.
Felirattal ajánlom.
Írta és rendezte: Lars Von Trier
Szereplők: Nicole Kidman, Paul Bettany, James Caan
Narrátor: John Hurt
Tartalom:
A történet színtere Dogville, egy kis bányászfalu a '30-as évek Amerikájában. Lakói szegény emigránsok, "jó és becsületes polgárok, akik szeretik városukat" - tudjuk meg a narrátortól, aki az egész film alatt kalauzolja a nézőt. Ebbe a világtól elzárt közösségbe érkezik üldözői elől menekülve Grace (Nicole Kidman). A fiatal, csinos nőt a falu lakói egy tanácskozást követően befogadják, és úgy döntenek, menedéket nyújtanak neki az őt üldöző gengszterek elől. Cserébe Grace mindenben a segítségükre van...
662#
A Sebhelyesarcú
Scarface (1983)
Don’t underestimate this guys greed!Miami ma a helyszínelők miatt mega, meg a Miami Vice újrája is vissza-visszahozta – akarom mondani, siratta velünk a hangulatot, és nyilván mind mást akar, mint az általam legnagyobbnak tartott nyugati parti eposz kultikus-bűn témakörben, ám felülírni a kitörölhetetlen Scarface-féle miami-feelinget egyik sem volt képes egy pillanatra sem; még csak egy szintre se ért fel azzal soha.
„Nem tudsz olyat tenni velem, amit Castro már meg ne tett volna” – szól Tony, és rövid idő alatt olyat művel Amerikával, amilyenhez foghatóról a legtöbb Kubából szakadt feketemosogató még csak álmodni sem mer azóta sem. A kor a 80-as évek, a címszereplő megállíthatatlan, a helyszín pazar, a hős antihős, sőt, mindezt nem mellesleg a diszkó atyja, Moroder papa festi alá, ecsetét pedig igen érdekes zenékbe dugja – Donna Summer után szabadon… Fontos megjegyezni, hogy Antonio Montana, azaz Tony a Hegy, erősen különbözik Paul Muni Camontéjétől, hiszen Howard Hawks ’32-ben egész másban volt még. Szesztilalom volt, drog még sehol – volt azoknak is elég bajuk por nélkül is. Igen, a Sebhelyesarcú valójában remake, ám igazából mégsem az. Valami teljesen mást kelt életre Al Pacino 50 évvel később, és ez nem csak a korok le-, illetve feltűnésével magyarázandó. Ha Tony Camonte a 30-as években a nemzet szégyene volt, akkor Montana miatt két emberöltő múlva már mindjárt kettő is foghatja az arcát. Mindemellett nyilván megkerülhetetlen a forgatókönyv író személye, valamint annak közvetlenül a Scarface scriptjének megírása előtti múltja s jelene (mely talán az új sztori tematikáját is felborzolta picit): Stonék Oliverje egy kőkemény rehab után pislogott még mikor tollat vette a kezébe – amiben akkorra már végre volt betét – ha értitek mire gondolok...
FF: Feltétlenül Felirattal ajánlom, és egy jó tanács:
„Don’t get high your own supply!”
Rendezte: Brian DePalma
Szereplők: Al Pacino, Steven Bauer, Michelle Pfeiffer, Robert Loggia, F. Murray Abraham
Forgatókönyv: Oliver Stone
Zene: Giorgio Moroder
Operatőr: John A. Alonzo
Producer: Martin Bregman
Tartalom:

661#
Gyilkosság az Orient Expresszen
Murder on the Orient Express (1974)

Na, jó: nem az Orient Expresszt (továbbiakban OE), ugyanis valami egészen tragikus darabbal száll szembe az, aki kitékázza magának ezt a Poirot-mozit – bármikor. Fontos eme határozó, hiszen manapság rengeteg film készül, amik – legalábbis nálam – meglehetősen speciális hangulatot, valamint előre maghatározott, rájuk szánt időt igényelnek. Ez nem csak a mai, újszerű látványvilág feldolgozása miatt van – mára sokkalta inkább igyekeznek addig csűrni-csavarni a mondanivalót, míg vagy összejön, vagy nem. Az OE nem akar többet annál, ami, ám mégis sikerül: ha bűnöztél, bűnhődni fogsz (eddig gondolom tiszta); megbüntetünk, mert rossz ember vagy – na, nekem ettől fagyott meg az ereimben. A vér (ha csak tudatilag is főként) szinte sok, hiszen még csak ’74 van Sidney Lumet naptárján is, mikor megjelenik a film – pláne nem értem, hogy Agatha mibe’ volt 1934-ben…
Az OE számomra több mint krimi: igazi embert próbáló lelki hadviselés, pszichológiai magasiskola, testvéries empátia tréning – bizonyos kiscsoportos foglalkozás egy, akkor még robogó vonaton. Christie hozta a sztorit meg a szöveget, Lumet pedig nagyot rendezett, és hatalmasakat szedett össze: Albert Finney-vel együtt utazik Martin Balsam és Anthony Perkins mindjárt a Psychoból; Ingrid Bergman ahonnan tetszik; a non plus ultra 007 Sean Connery, illetve személyes kedvencem D’Artagnan, azaz Michael York, aki itt nem mellesleg magyar grófot alakít – csak hogy a legnagyobbakkal is meghozzam a kedvet!
SZSZ: azaz Szigorúan Szinkronnal, hiszen ha már a tengerentúlról a legnagyobbak jöttek, mi sem adtuk alább magyar celebből: Csákányi Laci bácsi – gy.k. Frédi; Szabó Ottó – Józsi a zöldséges a Szomszédokból, vagy Derrick; Tahi Tóth László – mekkorát nyomott Bill Murray-re a Groundhog Dayben!; de itt van Hegedűs D. Géza, vagy hogy mást ne mondjak Páger Antal, aki egyszer már megmondta: „Nem adom a hangomat Jean Gabinnek.” Na, George Coulourisnak adta. /Ja, amikor felszállnak a vonatra érdemes átkapcsolni eredetire: a kaller ugyanis mindenkit a saját nyelvén köszönt - értelemszerűen Andrényiékat auf magyar.../
Rendezte: Sidney Lumet
(még) Szereplők: Lauren Bacall, Jacqueline Bisset
Eredeti regény: Agatha Christie
Forgatókönyv: Paul Dehn
Operatőr: Geoffrey Unsworth
Tartalom:
A legendás luxusvonat, az Orient expressz a sűrű havazás miatt elakad a hegyek között, ezért valószínűleg néhány napos kényszerpihenő vár az utasokra. De hamarosan megdöbbentő felfedezés történik: valaki az éj leple alatt az egyik hálófülkében több késszúrással kioltotta egy utas életét. Ám ekkor közbeszól a véletlen: a vonaton tartózkodik a híres-neves belga mesterdetektív, Hercule Poirot, aki mindig szinte kizárólag logikai úton találja meg a kulcsot a megoldhatatlannak tűnő rejtélyekre. Hiszen ezen a járaton mindenkinek megdönthetetlen alibije van...
A nyulak látnak! És mi van Veled?

Talán sikerül!
2007/10/18
20:00 - 22:00
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat
Donnie Darko - 2001
2007. október 11., csütörtök
666 film amit látnod kell, mielőtt a pokol tüze elemészt! I.
666#
Az első vér – Rambo – 1982
/First Blood/
Meglátni és megszeretni csupán egy pillanat műve, aztán jó néhány éven keresztül rágja magát bele, az életedbe. Valahogy így voltam gyerekkoromban Sylvester Stallone-val. Alig lehettem hat éves, amikor először megpillantottam azokat a képsorokat, és ez a film azóta sem ereszt. Stallone mint volt kedvenc „színész" azóta már a ködbe vész, de a Rambo az maradt.- Személyes kult.
John J. Rambo (Sylvester Stallone) a Vietnamot megjárt zöldsapkás elit katona, valahol északon rója az amerikai országutat, kisvárosba ér, megebédelne. Sajnos nem teheti, a környékbeliek, és a helyi vaskalapos minimál diktátor seriff (Bryan Dennehy) azt nem engedélyezheti: „Héj te csavargó! Mi nem igazán kedveljük a fajtádat, itten errefelé!" Megalázó szívességként elfuvarozza a kelletlen Rambo-t a határig, és sok szerencsét kívánva kitessékeli a városból. Rambo megelégeli a sorozatos megaláztatásokat, mely a józan ésszel megmagyarázhatatlan, az amerikai népesség körében „népszerű", ortodox veterán ellenesség sajátja. Hősünknél viszont betelik a pohár, azon melegében visszaindul, serifünk a visszapillantóból észleli és előzetesbe hajítja csavargásért. Az őrsön a szokásos procedúrák felkavarják Rambo régi, vietnami emlékeit és bekattan, katonai kiképzésének köszönhetően könnyedén szökik meg és a várost övező vadregényes hegyvidék mélyébe menekül. A kisváros rendőrei üldözőbe veszik, de egykettőre megfordul a világ rendje, az üldözött Rambo-ból vadász lesz, aki gerilla módszerekkel, könyörtelenül leszámol üldözőivel. Az ügy kiterjeszkedik, az állami rendőrségen túl a nemzeti gárda is tiszteletét teszi, sőt megjelenik Rambo egykori parancsnoka is (Richard Crenna), hogy észérvekkel próbálja rábírni, a szökevényt, hogy adja fel magát. Rambo azonban eljutott egy olyan tartományba, ahonnan már nincs visszaút, eddig tűrte a megaláztatások, a semmibevétel, az elfeledtetés béklyóit, eddig. Döntése véglegesnek látszik, egyedül száll szembe az ellene kivezényelt „hadsereggel".
Soha többé Vietnam! Már nemcsak azért mert rengeteg pénzbe került (vannak kiknek ez a legfontosabb tényező), mert rengetegen haltak meg, mert az államra nézve óriási presztízs veszteséget eredményezett. Hanem azért is, mert mit kezdünk ezzel a rengeteg, szerencsétlen veteránnal? Azontúl, hogy a Rambo egy kivételesen izgalmas és profin elkészített akciófilm (sokkal többre én sem tartom), megpróbál komoly társadalmi kérdéseket is feszegetni, és némi melodramatikus ízzel a szívünkig hatolni. Van akinél sikerül vagy nem.
Szereplők:
Sylvester Stallone
Brian Dennehy
Richard Crenna
Rendező: Ted Kotcheff
Történet: David Morrell
Forgatókönyvíró: Michael Kozoll
Operatőr: Andrew laszlo
Zene: Jerry Goldsmith
665#
Félelem és Reszketés Las Vegasban - 1998
/ Fear and Loathing in Las Vegas/
Féktelenre kondicionált ámokfutás a nagy „Amerikai Álom" gerincén. Hunter S. Thompson önéletrajzi lidércnyomása először írott formában hódoltatta be a közönséget, néhány évtizeddel később a filmvászonra is beóvakodott, majd robbant. Az alig néhány nap bizarr történéseit felölelő mű, hiába dolgozik idő tekintetében szerény intervallummal, gyönyörűen képes rámutatni az amerikai társadalom minden rétegét rágó, szipolyozó mételyre, ezentúl pedig arra, hogy ezek a problémák mindenki számára egészen egyszerűen észrevehetőek, csak egy kis empátiára van szükség, meg arra, hogy szélesre tárd a szemed.
Raoul Duke újságíró (Johnny Depp) és „ügyvédje" Dr. Gonzo (Benicio Del Toro), úgy döntenek elég volt, most már aztán tényleg és kihasználva Duke megbízatását – mely szerint egy sivatagbeli motorversenyről kell közvetítenie Las Vegas környékéről – bevágják magukat egy nagy dög, vörös cabrioba és irány az országút. Természetesen az ember, ha hosszú útra indul, szüksége van bőröndre, nekik csupán egy kellett, de milyen! Duke, hogy az út és az ottlét kellemes legyen, telepakolta poggyászukat az abban a pillanatban az államokban fellelhető összes típusú kábítószerrel, meg némi alkohollal és indulás után azonnal neki is látnak. A film hátralevő részében tanúi lehetünk, hogyan fogyasztják el pontról-pontra az ellátmányt, és ezek hatása alatt milyenebbnél-milyenebb kalandokba keverednek. Útjukat kopaszodó hippik, főrendőrök, sportolók, csőcselék, pincérnők, szerencsejátékosok, „művészek"... szegélyezik.
Szereplők:
Johnny Depp
Benicio Del Toro
Christina Ricci
Gary Busey
Rendező: Terry Gilliam
Történet: Hunter S. Thompson
Forgatókönyvíró: Terry Gilliam, Tony Grisoni, Tod Davies, Alex Cox
Operatőr: Nicola Pecorini
Zene: Ray Cooper
664#
Salo, avagy Sodoma 120 napja – 1975
/Salò o le 120 giornate di Sodoma/
1944-ben járunk a nácik által ellenőrzött észak-olaszország, Salo tartományában. Vidéki kastélyba húzódó perverz arisztokraták ülnek tort. Erőszakkal, gyakorlatilag rabszolgasorba taszítanak, több tucat fiatal fiút és lányt, kiknek feladatuk a teljes alázat. Elképzelhetetlenül mélyre szállnak az aberrációk bugyraiba, megjárva azoknak minden szegletét. A szexuális ferdülések összes skálája nyílt bemutatásra kerül, a lelki és testi erőszak elkövetése, mint örömforrás, az ember mint egyéniség, és mint gondolkodó, érző lény teljes és végleges eltörlése a kimondatlan cél.
Pier Paolo Pasolini olasz filmrendező utolsó munkája ez, a méltán hírhedt Sade márki botrányos regényét ültette át a náci Olaszországba. A Salo…-ban kíméletlenül mutatja be, egyfajta sajátos és torz tükörben – mely persze nem lehet eléggé elrugaszkodott, hogy felérjen a valódi borzalmakhoz – egységes masszává sürítve a világ összes önkényuralmi, diktatórikus rendszerének kivonatát. Ezek hatását az áldozatokra, és az ebben edzett lelkek teljes dehumanizálódását. Természetesen, a kritika csak, mint öncélú perverziót, beteges kedvtelést emlegette a filmet és megpróbálta a lehető legmélyebbre temetni. Pasolini sohasem volt az a nagy kedvenc Olaszországban, folyamatosan a cenzúra és a politikai oldalak kereszttüzében próbált alkotni. Művei felkavaróak, provokatívak és nemcsak a kendőzetlen szexualitás bemutatása miatt féltek tőle, alkotásainak mélyre ható, elmeébresztő ereje, és Pasolini megtörhetetlensége volt a fő probléma. Emellett a rendező nyíltan vállalt homoszexualitása is sok szemet szúrt. Nem sokkal a film bemutatója után, azóta is tisztázatlan körülmények között elhunyt, megölték. Tettest találtak, de a bizonyítékok nem voltak meggyőzőek, számos elmélet született, halálával kapcsolatban. Az egyik nagyon is rímelne életére: filmjeinek mélyreható és sokkoló mivolta talán túlságosan is felpiszkálhatja a közt, ezért a hatalom félreállítja. Szegény Pasolini, talán pont az, az a Hatalom lépett fel ellene is, mely ellen egész életében harcolt.
Szereplők:
Paolo Bonacelli
Giorgio Cataldi
Umberto Paolo Quintavalle
Rendező: Pier Paolo Pasolini
Történet: Marquis de Sade
Forgatókönyvíró: Pier Paolo Pasolini, Sergio Citti, Pupi Avati
Operatőr: Tonino Delli Colli
Zene: Ennio Morricone
Kérdések
2007. október 10., szerda
Te becsatlakoznál?

Benyomult, továbbra is utálkozva, de mégis, ha muszáj alapon, alámerült a bántóan savas közegbe, verítékcseppek szaladtak le orrnyergén. A figyelmet felkelteni nem szabad, rutinos viselkedést erőltet magára és a pulthoz lép – életében először – és rendel egy italt. Hogy mit? Teljesen mindegy, lehet te ezt hiszed, ő nem! Pontosan tudja, hogy a magafajtának leginkább egy sörre van szüksége, ez vezetheti el legkönnyebben, feltűnés nélkül a céljához. Mert, hogy van kire ügyelni az egészen biztos. Miközben vár, hogy a hüllőszerű, de menyétképű csapos teljesítse „kívánságát”, bármennyire is undorodik a közegtől, beszívja azt. Furcsa érzései vannak, soha nem járt még itt, soha nem járt még hasonló helyen sem, ezeréves fényképek táplálták, társainak „emlékeiből” hizlalta tudásanyagát, de… Soha nem lesz ugyanaz, bármennyire igyekszenek, és ezért fognak egyszer elbukni, mindenkit nem lehet ezzel a maszlaggal megetetni.
A sör hidegnek tűnt és büdös volt, a hüllő-menyét zsíros ujjlenyomatokat hagyott a korsón – na ez viszonylag plasztikus – melyek képtelenek voltak beleveszni az üveg oldalára kicsapódó nedvességbe. Óvatosan, bár a tapasztaltság látszatát próbálva kelteni kortyintott egyet, majd még kettőt, egészen kellemes volt, még a bűzt is elmosta egy pillanatra. Meg akarta próbálni, egész egyszerűen muszáj volt észrevennie, hogy ki az őr, életek – csupa nagybetűvel – függtek ettől, gyorsaságában és ügyességében nem bízhatott meg teljesen, idegen terepen portyázott.
A teljesen tökéletes utánzat lételméletének elvetése, az amely elvezethet egy mélyebbfajta tisztánlátáshoz, ahol már a részletekben való elveszés veszélye nélkül tudjuk egészként, egységként kezelni a látottakat és egyszerűen észrevesszük, azt ami elüt a dolog alapvető természetétől. A pult túlsó végén tohonya nő ült, fröccsszaftos pohara félig üres, abba bámul lehajtott fejjel, jobbján nagydarab, izmosnak tűnő pacák búgja a fülébe a szokásosat, tömpe ujjainak gyászkeretes végződései látható rutinnal kalandoznak az asszony zsírosan csillanó hajtincsei közt. Retkes, kis csatornapatkány motyogja mantráját a sörös üvegébe, néha beletúr ócska zakója belső zsebébe, régi órát vonva elő, rápillant, majd visszatér imádottjához. Csúzzal megvert, slampos, takrítónő bukkan ki az árnyak közül, kerekeken guruló, rozsdás felmosó vödre urnaként követi, sertepertélve halad az asztalok között, ahol foltot talál megáll, majd összemaszálja, pillantását nem emeli asztallábközépnél feljebb, számára csak a padló létezik. A környékbeli huligánok otthon érzik magukat, uniformizált rémálomba való viselkedésmintákat követnek, egyformán otrombák, hangosak és részegek, az elfogyasztott alkohol mennyiség kicsapódik a viselkedésükben. – Az az érzése, ez bárhol lehetne!
Fürkészi az arcokat, a mozdulatokat, a történéseket, már a második sör hömpölyög alá, és még mindig nem tudja, hogy ki az. Hiába vett részt annyi szimuláción, ez mégsem ugyanaz. A milliárdnyi emberi tudat kivetülésének kollektív anyagiasulása ez. Csak úgy hívják Mátrix! Nagyon korán szakadt ki belőle, talán valami hiba folytán, mert hiába tökéletesek Azok, a véletlen hatalmát, ők sem tudták képletbe foglalni eddig. Pedig biztos dolgoznak rajta! Voltak már ilyen – olyan kalandja, kisebb küldetések, rutin munkák. Első igazán fontos missziója azonban most zajlik, mikorra a harmadik sör megérkezik, elérkezettnek látja, hogy rászánja magát a készülődésre: „A felénél kimegyek!” – dönti el, és már-már kétségbeesetten jár a szeme, ide – oda kapkodja és kutatja az őrt. Mindegyik viselkedése teljesen összeszedettnek és normálisnak tűnik, természetesen ebben a környezetben. Tudja, hogy az őt körülvevők túlnyomó többségének anyagi megnyilvánulása sztázistartályban hever, a tudatuk az csak ami a káprázat világában csapong, hogy Azok lekössék a „túlzott” agyműködést.
Van azonban valami, mely pusztán a megtévesztést szolgálja, anyagtalan bithalmazok kivetítése, a káprázat világában portyázó hivatalos potyautas, egy úgynevezett véderő program, magasan fejlett mesterséges intelligencia, itt van valahol közöttük. Miképpen fürkéssze, szűrje ki néhány perc alatt? Az általa elképzelt és a szimulációkban bemutatott viselkedési szokások követik a tendenciát, mindössze ennyi a viszonyítási alapja. Azt azonban észreveszi, hogy mennyivel élőbbnek hat a Mátrix, mint azt a szimulációk tükrében képzelte, de mint felszabadított elmét az még inkább arculcsapja, hogy mennyire életlen a káprázat világának képe. Mint öntudatára ébredt és a valóságra eszmélt érző lényt, nem lehet becsapni, az illúzió tökéletes, de lelketlen.
Egyre jobban izzad, az utolsó poshadt kortytól kirázta a hideg, nem gondolta volna, hogy a hólyagfeszülést ilyen jól hozzák – tökéletesnek mondható. Lefordult a székről, a klozet felé indult, a kétségbeesés el kezdett dörömbölni, még mindig nem tudja, hogy melyik az őr, az ideje fogytán, a folyamatosan cirkáló „vírusvadász” osztagok, bármikor a nyomára bukkanhatnak idebenn, odakünn bármikor a hajóra találhatnak a reguláris őrjáratok. Nincs más út, meg kell próbálni. Belökte az ajtót, a bűz homlokon nyomta, a rozsdás csövek és a hámló vakolat kipárolgása fűszerezte a virtuális ürítmények majd’ tökéletes szaganyagát. Rohadt egy hely!
A pepita mintázatú falat és padlót barnás-fekete nonfiguratív rajzolatok borították, sárgás árnyalatú, összefüggő folyadék torzította a padlólapok szimmetriáját. Az utolsó fülke balra! Végignézte az összes fakkot, többnyire nem volt ajtó, a levegő tiszta – munkára. Belépett, majd bereteszelte a meglepőnek ható, létező ajtót Nem vacakolt a sör maradványainak szabadon engedésével, tudta csak hamis, műérzet csupán, az idő meg sürgette. Felhágott a fajanszra, és elkezdte szétszerelni a tartályt. A kapocs a valósággal itt kézzelfoghatóvá válik, több hónapnyi kutatómunka után bukkantak a 113/34A boly energiatovábbító csatlakozójának biztonsági kapcsolójára, melyet a Mátrixban ez a lerohadt vizesblokk jelképezett. Ha sikerül megbolygatni a rendszert, akkor ezzel, akár több ezer embert lehet kicsatlakoztatni, és szabaddá tenni őket. Ha sikerül!
Az oldala egyre jobban szúrt, de nem engedheti meg magáénak a késlekedést, az őr valahol itt van, bármikor rábukkanhat, végezni kell, hogy minél előbb szabadulhasson, a hamis világkép egyre jobban nyomasztja. Csuklóig a hidegvízben, turkál, motoz, keresgél, aztán megleli a fontos alkatrészt, a könnyű gömböt, amely a szelep hibátlan működésében fontos szerepet tölt be, és kihúzza. A víz kizuhan a tartályból és befröcsköli a cipőjét, némi vérrel együtt. Nyel egy nagyot, azaz nyelne, valami gombóc van a torkában. Könnyed feszítést érez a nyaka két oldalán, tompa reszelést a légcsövében, kiemeli vizes jobb kezét a tartályból és megtapogatja a nyakát. Megközelítőleg golyóstoll betét vastagságú fém tűt tapint ki, mely eltűnik nyakának húsában, nyugalmat erőltet magára, nem moccan, csak jobb kezének ujjai táncolnak végig a hengeres fémen, nyakától elfelé, eredetet kutatva – négy csempe találkozásánál, a falból bukkant elő, hogy pontos tökéletességgel felnyársalja őt – legalább is valami ilyesmi tudatosul benne, amikor rádöbben furcsa helyzetére. Talán, hogy erőt merítsen nyakának másik oldalát is ellenőrzi, megnyugszik, tényleg átdöfték, a tű tovább folytatódik és eltűnik a fülkéket elválasztó farostlemez falban, mindenféle átmenet nélkül.
Az idő értelmét veszti, ő meg csak ácsorog, várja, hogy leperegjen életének filmje, de semmi nem történik, benti élete nincsen, az odakünn pedig nem szivároghat be. Lehet, hogy valódi testében látna valami mozit, de a tudat nélküli agy nem alkalmas ilyesmire. A két világ határmezsgyéjére szorult léleknek, még a megváltás hangulat sem adatik meg, már ha valaha is létezett, lehet puszta káprázat csupán.
A tű úgy tűnt el ahogy érkezett, észrevétlenül. A kilyuggatott test gyönyörű vérpermet koszorú közepette rogyott a csészére, groteszk módon huppant alá, majd ülve állapodott meg, megcsúfolva a rendeltetésszerű használatot.
Prost teste rándult egyet, majd kásás vért köpve bukott előre a székben. A riasztás azonnal megérkezett, felfedezték őt odabenn, ezáltal őket idekünn. Nem volt idő sem sajnálkozásra, sem takarításra, a riadó elmosta a döbbenetet. A Lucullus cirkáló leoldott az adatátviteli csatlakozóról, az elktromágneses teret gerjesztő motorok maximumra pörögtek. A „sarkon” beforduló Őrszemek már csak a kudarc keserű esszenciájára bukkanhatnának, már ha lenne hozzá affinitásuk!
Így:
Holnap alámerülünk a Mátrix mítosz továbbgondolt előzményeibe, hangulatába, mely utazásunkhoz a méltán sikeres Animátrix című animációs szkeccsfilmet vesszük alapul!
Tehát:
2007/09/11
20:00 – 22:00
Calipso 93.6
Képtelen Hangulat
ANIMÁTRIX
2007. október 4., csütörtök
Kiégő Fények
2007. október 2., kedd
Portyán: DVD
A lánc – 2006
/Black Snake Moan/
amerikai dráma, 116 perc
Odalenn délen, mindig lassan csordogált az élet, ez ma sincs másképp. Lazarus a fekete farmer, miután felesége elhagyta, úgy dönt szépen, lassan tapossa el Rose rózsáit kis traktorával, majd bever egy sört. Rae kit kedvese a seregért hagy el, inkább gyorsítana és pirulákat választ, hogy aztán elkapja valaki, és kedvét lelje benne. Lazarus másnap bukkan rá a minden értelemben szétütött Rae-re, és gondjaiba veszi. Nemsokára rádöbben, azonban hogy a falu „lányát” ölelte kebelére, akiben minden férfi megtalálta már az ürítésnyi „boldogságot” a környéken. Úgy dönt erőt és lelket önt a lányba, istenfélő emberként sajátos missziós munkába fog, egy emberderéknyi lánccal a házhoz béklyózza a lányt, míg az meg nem tisztul.
Craig Brewer rendező megmutatja nekünk, hogy még a „mocskos Délre” is elér az isteni evangélium, majd a megváltás, még ha kissé sajátságos formában is. Kötelező!
DVD forgalmazó: InterCom
DVD extrák:
Audiókommentár - az író/rendező közreműködésével
Így készült a film
Kisfilm - Blues-gyökerek
Kisfilm - The Black Snake Moan
Kimaradt jelenetek
Képgaléria
DVD technikai adatok:
Képarány: 2.40:1 (16:9)
Hang: 5.1 (DD) magyar, angol, cseh; SD lengyel
Felirat: magyar, angol, arab, bolgár, cseh, görög, héber, horvát, izlandi, lengyel, portugál, román, szerb, szlovén
Szereplők:
Samuel L. Jackson (Lazarus)
Christina Ricci (Rae)
Justin Timberlake (Ronnie)
S. Epatha Merkerson (Angela)
Rendező: Craig Brewer
Forgatókönyvíró: Craig Brewer
Operatőr: Amy Vincent
Vágó: Billy Fox
Zene: Scott Bomar
Producer: Stephanie Allain, John Singleton
Halálbiztos – 2007
/Death Proof/
amerikai film, 114perc
A sorozatgyilkosok mindig is kelendő árucikknek számítottak a filmpiacon, csemegézni pedig mindenki szeret, főleg ha vér is kerül az asztalra. Még szép, hogy a kommersz film oltárán áldozat és meggyalázás témájában Tarantino maestro is áldoz és gyaláz, neki is szükséges volt egy mészárlós – gyilkosos mozi a palettájára. Persze nem ő lenne, ha a szokásos eszközökhöz nyúlna beteges gyilkosa, ő egy autót preferál, egy halálbiztos verdát, ezzel gyűjtögeti be csinos, női áldozatai skalpját. Azonban még az is előfordulhat, hogy emberére, azaz asszonyára akad, na valami ilyesmiről van itt is szó. Persze addig szófosodán, tacon, virgin Pina Colladan, fékcsikorgáson és rengeteg mítosz elemen át vezet a texasi aszfalt. Russel elemében.
DVD forgalmazó: Budapest Film
DVD technikai adatok:
Képarány: 2.35:1 (16:9)
Hang: DD 5.1 angol, SD és DD 5.1 magyar
Felirat: magyar
Szereplők:
Kurt Russell (Stuntman Mike)
Rosario Dawson (Abernathy)
Vanessa Ferlito (Arlene)
Jordan Ladd (Shanna)
Tracie Thoms (Kim)
Mary Elizabeth Winstead (Lee)
Zoe Bell (Zoe)
Sidney Poitier (Julia)
Rendező: Quentin Tarantino
Forgatókönyvíró: Quentin Tarantino
Operatőr: Quentin Tarantino
Vágó: Sally Menke
Zene: Robert Rodriguez, Nathan Barr
Producer: Elizabeth Avellan, Quentin Tarantino, Robert Rodriguez, Erica Steinberg
Idő – 2006
/Shi gan/Time/
japán – dél-koreai dráma, 97 perc
A fiú és a lány szeretik egymást, azaz szerették, kapcsolatuk kihűlő, üres kagylóhéjra kezd emlékeztetni. Az unalom kezdi magát belopni közéjük, a kikezdhetetlen idő, pusztán természeténél fogva még tovább gyengít rajtuk. Egy végzetes hétköznap szakítanak. A lány azonban nem hagyja annyiban, plasztikai műtétek sorozata alá veti magát, és teljesen átszabatja arcát. A fiú pedig megismerkedik egy pincérnővel…
Kim-Ki Duk sokadik lassú filmje, kedvenc témáját boncolgatja, ismét a szerelem bizarrságát veszi górcső alá. Nem mellékesen azonban ráirányítja figyelmünk a koreai társadalom egyik ferdülésére is: amott kevesebb az olyan fiatal lány, akinek nem volt plasztikai műtétje, mint aki szánt szándékkal fekszik kés alá.
DVD forgalmazó: Budapest Film
DVD extrák:
Előzetes
Werkfilm
DVD technikai adatok:
Képarány: 1.78:1 (16:9)
Hang: DD 5.1 koreai, magyar
Felirat: magyar
Szereplők:
Jung-woo Ha (Ji-woo)
Ji-Yeon Park (Seh-hee)
Hyeon-a Seong (See-hee)
Rendező: Kim Ki-duk
Forgatókönyvíró: Kim Ki-duk
Operatőr: Jong-moo Sung
Vágó: Kim Ki-duk
Zene: Hyung-woo Noh
Producer: Kim Ki-duk
A zodiákus – 2007
/Zodiac/
amerikai krimi, 158 perc
A 1968-ban egy sorozatgyilkos bukkan fel San Francisco környékén, a Zodiákusnak nevezi magát. Használható nyomok híján a szervek tehetetlenek. Elbizakodottságát és hatalmát hirdetve leveleket ír a rendőrségnek és a sajtónak. Egy tehetséges újságíró és egy karikaturista megpróbálnak a nyomára bukkanni az egyre agyafúrtabb gyilkosnak. A karikatúrista megszállottjává válik az ügynek és családot, kötöttséget hátrahagyva végletekig alámerül az ügyben.
A valós események alapján készült filmben David Fincher rendező megpróbálta, a lehető leghitelesebben lefesteni az eseményeket, és ha hiszünk – és miért ne tennénk - Robert Graysmithnek a karikaturistának, akkor ez elképesztően jól sikerült. Minőségi borzongást mindenkinek.
DVD forgalmazó: Fórum Home Entertainment
DVD extrák:
Így készült A Zodiákus
A Zodiákus világa David Fincher rendező és a stáb szemével
DVD technikai adatok:
Képarány: 2.40:1 (16:9)
Hang: 5.1 (DD) magyar, angol, cseh
Felirat: magyar, angol, cseh, román
Szereplők:
Jake Gyllenhaal (Robert Graysmith)
Robert Downey Jr. (Paul Avery)
Mark Ruffalo (Dave Toschi)
Anthony Edwards (Bill Armstrong)
Rendező: David Fincher
Forgatókönyvíró: James Vanderbilt
Eredeti történet: Robert Graysmith
Operatőr: Harris Savides
Vágó: Angus Wall
Zene: David Shire
Producer: Ceán Chaffin, Brad Fischer, Mike Medavoy, Arnold Messer, James Vanderbilt
2007. október 1., hétfő
Szabad a kocsi!

Ahogy a rádióban is, legalábbis azon a napon!
2007/10/04
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat
20:00 - 22:00
Taxisofőr - 1976
A rendezői székben: Martin Scorsese
A címszerepben: Robert de Niro