...arra gondolt: kő már nem kell, a kés pont megteszi. Illetve nyilván az ember teszi meg, a kés csak eszköz. Sőt, most a legjobb, s persze a cél is csak tovább szentesíti a magasztalhatatlant. Azért még egyszer a levegő dobta, de már nem kapta el.Egyszerűen Bobby Peru mögé hullott, mert nem kapta el.
Igaz, a sars-szal nem így járt: Big Tuna sűrű levegőjét, ezt az esszenciális veszettexasi balzsam-áramlatot már egy hete fertőzi a mocskos, coloradoi passzát. Biztos a nyúl is fertőzött volt, ha nem délibáb– jutott dűlőre magában, de hogy került ide? „A (siva)tagba szakadt nyúl” – hisz’ picinek éppen nem volt mondható: min élt? Mert hogy a homokban napokig pengeélen táncolt, az biztos. Szegény Siva... Ja, így nevezte el magában. Meg persze a sivatagban, ahol még mindig volt. Illetve a „sivatag”-ból, amelyik szóban volt – abból vette ki. Siva, a tagbaszakadt nyúl...
Legalább már van neve annak, amibe biztosan belehal. Jó, neve eddig is volt a sarsnak, de mostanra a közvetítő kiléte sem ismeretlen: ha a mérgezett levegő nem is, Siva majd mind a 4 lábával maga mellé húzza – nem a gyomrába, de a sarsi lelketlen katlanba. Már ha lesz rá ideje:
még meg kell semmisítse az univerzumot a jelenlegi korszak végén...
P.S.:
Kali-júga! Kali-júga!
Szájra vett a Pali húga…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése