2007. december 20., csütörtök

Csengőszó, csengőszó... Úristen! Megöltétek Kennyt! Szemetek!

Szerbusztok Kedves Gyerekek!

Már csak négyet kell aludni és lehet vad díszcsomagolás szaggatásba feledkezni. Ezért döntötünk amellet, hogy valamilyen karácsonyi témával huzakodunk elő... aztán jött az isteni szikra, így nagy kedvencünk a South Park, ma este elhelyezi ajándékait a Képtelen Hangulat kedvesen, kacsingáló karácsonyfája alá. És az a bátor aki ma belehallgatózik a csodálatos és meglepetésekkel teli műsorunkba, választhat magának egy helyre kis csomagot.


2007/12/20
20:00-22:00
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat
South Park Karácsonyi Speciál


"Hallgass Minket, Kerülj Képtelen Karácsonyi Hangulatba!"

2007. december 13., csütörtök

Majd eljő...

Sziasztok!
Tegnap összedobtunk egy kellemes kis fekete misét, audenciát kértünk a Sátántól, kissé húzódozott, de aztán dumcsiztunk. Nem volt rossz! Aztán feltettük neki a nagy kérdést: "Eljönnél e a műsorunkba?" Örült a meghívásnak, de más dolga volt ma, úgyhogy gyorsan kimentette magát, de megígérte, hogy megpróbálja rábeszélni a fiát, de nem ígért semmit...
Így hát várunk, talán eljön. Addig is elütjük az időt, ahogy szoktuk, egy filmmel. Ugyanis az imént említett fiú egyszer már eljött Richard Donner filmrendezőnek, amíg meg nem érkezik ezen megjelenésével töltjük ki az űrt.
2007/12/13
20:00 - 22:00
Képtelen Hangulat
benne: Ómen
a Calipso 93,666-on

2007. december 6., csütörtök

Bűn lesz!


Ismét egy csütörtök, újra száguldunk, bele az éjszakába, nem lehet minket megállítani!!!

Úticélunk a titokzatos és dekadens Basin City, amit a helyiek csak Sin City-nek becéznek, édesen. Vendéglátónk a város tekintélyes polgármestere Frank Miller, ő fog bevezetni minket, és rajtunk keresztül bennetek Nyájas Hallgató, városa látványosságaiba.

A túra nem ígérkezik veszélytelennek, legyetek erősek és bátrak, de főképp óvatosak!


Sin City, a bűn városa nem hagyja életben a gyengéket: elemészti testüket és lelkük cafatjai örökre felhőkarcolói tornyához láncoltatnak!


2007/12/06 20:00 - 22:00 Calipso 93,6 a Képtelen Hangulat
bemutatja:
Frank Miller képregényéből
Robert Rodriguez és Frank Miller rendezését
az egyetlen és hamisítatlan
SIN CITY
című filmet


2007. november 29., csütörtök

2007. november 21., szerda

A legnagyobbak...


2007/11/22
20:00-22:00
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat
bemutatja:
Nagymenők

2007. november 13., kedd

"Reggelente, ha felkelek, kelet felé tekintgetek..."


„Rendhagyás lészen!

Képtelenül, hangokkal,

Ők hárman! Egyszer!”



2007/11/15
20:00-22:00
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat
speckó portréműsor
fókuszban:

Takeshi Kitano

banzai!

2007. november 8., csütörtök

Deja vu

ma megint elképtelenedik a hangulat s reméljük nem néptelenedik el az éter attól még, hogy nem vagyunk benn stúdióba'. legyetek velünk megint és megint újra, mivel reneszánszát éli május, megidézzük a tavasztot, mikor még parasztot lehetett fogatni a tarlón, ha tetszett. ma már ők is bele-bele vesznek a szántóföldek takarta tanyák tövében ködölt semmibe.

ti meg - már mondtuk - velünk.
újra...

archive-munkatétel, harmadik calipsos dolgozat, konzerv felelet a 93.6 katedráján:

2007. május 10. képtelen hangulat volume 38.: bonnie and clyde, 1967

a többit lásd itt:

http://keptelenhangulat.blogspot.com/2007/05/kvetkezik.html

- mert a múlthoz hangulat, s a hangulathoz múlt kell ma -

2007. október 25., csütörtök

Gyújts rá magaddal!

Már rá kellett jönnötök, hogy a hüllők nem csak a hüllőházban vannak, bármikor és bárhol odaképzelhetitek magatok elé őket, akár a denevéreket. Persze csak akkor, ha szeretnétek, ha nem akarjátok, nem kell.

Sokan úgy gondolják - azok nem MI vagyunk veletek, hiszen a nép mi vagyunk-, hogy szükségük van valamifajta szerre, hogy lássanak, szép dolgokat is, és egy látszat boldogságba menekülve éljenek tovább, ott a pokol tornácán, biztos is.


Ma esti filmünk tanulsága: "A drog rossz!"


Hallgassátok velünk, legyetek jók!


jön!


jön!


jön!


közlekedik!


a Képtelen Hangulat


a 2007/10/25

20:00 - 22:00

Calipso 93,6


Félelem és Reszketés Las Vegasban

2007. október 23., kedd

Az amerikai alom

Beágyaztak nekik, ők meg bebújtak a dunna alá, na nem egy könyvvel vagy egy bögre langyos, cukros tejjel. Ideológiával és propagandával, káprázattal és csillogással, vagy ezeknek szabadon felcseréhető kombinációival. És ez így van jól. Persze nem, de már mindegy!

Voltak néhanyan, de már rég, harminc éve is már annak, kik próbálkozgattak... aztán elült minden és azóta csönd van, ritkán egy-egy segélykiálltást hallani! Asszem azt hisszük fantom echo...

...vagy már azt sem...


2007/10/25
20:00 - 22:00
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat: Félelem és Reszketés Las Vegasban

2007. október 18., csütörtök

Jó keresgélést!

Ti kik vagytok? Mi nem tudjuk, de megpróbáljuk kifürkészni. Lehet, hogy időutazásra lesz szükség, esetleg pszichiáterre, vagy egy újkori prófétára? A legjobb lenne talán a Család!
Ha Ti tudjátok, akkor boldogság melengeti lelketek!


Keressünk megerősítést, akár egy egészen különleges film alkotás segítségével, vagy bolyongjunk tovább az értetlenség puszta földjein!

nemsokára kezdünk:

Tudjátok: "Egyetlen válasz létezik!"

a Képtelen Hangulat

2007/10/18
20:00 - 22:00
Calipso 93,6
Donnie Darko

2007. október 16., kedd

Jövőmozi: „Into the Wild” & „Michael Clayton”


Into the Wild - 2007


Sean Penn egy színész, aki rendező is, és ezúttal rendezett, nem is akármit. Jon Krauker valós eseményeken alapuló bestsellerét vitte vászonra, mely Chris McCandless életét dolgozza fel, Into the Wild („Irány a Vadon”) címmel. Történetünk 1992-ben indul, Chris (Emile Hirsh) ígéretes, frissen diplomázott fiatalember., aki nem sokkal diplomaosztója után, megtakarított pénzét, mintegy 24 000 dollárt jótékony célokra ajánlja fel, majd személyazonosságát a sutba dobja és elindul autóstoppal, hogy keresztül – kasul bejárja az Államokat, végcélja Alaszka. Hősei Henry David Thoreau és Jack London nyomdokain jár, ki akar lépni a társadalom kebeléről, vissza a természetbe. Városról – városra utazik, hobo módra tehervonaton potyázik, kiöregedett hippikel (Catherine Keener, Brian Dierker) táborozik, esetleg egy farmer (Vince Vaughan) mellé szegődik , szigorúan alkalmi jelleggel, vagy összebarátkozik egy megözvegyült bőrdíszművessel (Hal Holbrook). Élvezettel dúskál újonnan felfedezett szabadságában, ezalatt azonban szülei (Marcia Gay Harden, William Hurt) hülyére aggódják magukat, hiszen fogalmuk sincs fiuk hollétéről. Annak ellenére, hogy viszonyuk soha nem volt felhőtlen, a szülőket teljesen felörli gyermekük eltűnése. Chris végül megérkezik Alaszkába, egy civilizációtól távoli táborhelyen rábukkan egy elhagyott buszra, itt húzza meg magát. Néhány hónapig sikerül megélnie a természet áldásaiból, de végül felemészti készleteit és az elkerülhetetlen végzet utoléri.

2007 szeptember 21.-én mutatták be, az Államok néhány mozijában Sean Penn új rendezését, hogy itthon mikor láthatjuk, még nem tudni, reméljük hamarosan, hiszen izmos darabnak tűnik. Annak idején, a hatvanas években sokan megkísérelték, hogy kivonuljanak a társadalomból. A hippik voltak ezen mozgalom zászlóvivői, kommunákat szerveztek vidéken és megpróbáltak önnfentartó, esetleg cserekereskedelemmel kiegészített gazdasággal, „mini-államokat” létrehozni. Egyik, szellemi vezetőjük Timothy Leary (az „LSD pápa”), még filozófiát is ideologizált, a törzsi életmódhoz való visszatéréshez. Amint láthatjuk, nem igazán sikerült nekik, ahogy filmünk főhősének, Chris-nek sem. A civilizált ember ki van herélve a társadalom által, azért, hogy még eszedbe sem jusson kilépni, ha mégis vagy oly bohó, hogy megteszed, meghalsz! A jelenlegi társadalmi rendszer birkákat tenyészt, nem pedig túlélőket. Penn nem áltat minket, a kronológiára fittyet hányva ugrál a film időrendjében, feszültséget és félelmet ültet a vászonra, az elkerülhetetlen végzet kezdettől fogva ott lebeg felettünk. A hitelességre való törekvése szintúgy dícséretes, kizárólag eredeti helyszínen forgattott, és ami már-már Oscar gyanú, Emile Hirsch a főszereplő, közel húsz kilogrammot fogyott a film kedvéért. Egyszerűnek tűnő, extra súlyos filmre számítok, remélem nem hiába!



Szereplők:

Emile Hirsch (Christopher McCandless)
Marcia Gay Harden (Billie McCandless)
William Hurt (Walt McCandless)
Jena Malone (Carine)
Brian Dierker (Rainey)
Catherine Keener (Jan Burres)
Vince Vaughn (Wayne Westerberg)
Kristen Stewart (Tracy)
Hal Holbrook (Ron Franz)

Rendező: Sean Penn
Író: Jon Krakauer
Forgatókönyv: Sean Penn
Operatőr: Eric Gautier
Vágó: Jay Cassidy
Zene: Michael Brook, Eddie Vedder, Kaki King
Producer: Sean Penn, Art Linson, Bill Pohlad
Forgalmazó: Paramount Vantage


Michael Clayton - 2007

Az egykori büntetőjogi ügyész Michael Clayton (George Clooney), New York egyik leghatalmasabb ügyvédi irodájának dolgozik. Az ő feladata a Kenner, Bach & Ledeen legpiszkosabb ügyeinek gatyába rázása, a cég társalapítója Marty Bach (Sydney Pollack) rendelkezései szerint. Clayton kiégett mint jogász, a feleségétől elvált, egy rosszul sikerült üzleti tranzakciónak nagy adósságot köszönhet, ebben a helyzetben kénytelen, az általa nem igazán kedvelt munkát végezni, melynek következtében egyre szorosabbá válik a kötődése a céghez. Amikor az iroda ünnepelt sztárjogásza Arthur Edens (Tom Wilkinson) tönkreteszi egy kliens, egy nagymenő cég a U/North ügyét, Clayton-nak kell felvennie a kesztyűt. A kérdés az, hogy felébred e mélyre temetett lelkiismerete és szembeszáll az „ördögi” cég terveivel, vagy sodródik az árral és végül pokolra kerül.

Érdekesnek találom, hogy a hollywood-i nagy cégek (a stúdiók) előszeretettel forgatnak fordulatos krimiket, thrillereket, olyan nagy cégekről melyek az emberek, a természet könyörtelen kizsákmányolásából szerzik felmérhetetlen vagyonukat. Mintha valami hasonlót csinálnának ők is, vagy hülyeség? Hagyjuk. Illusztris társaság verődött össze a a film elkészítésére, a legnagyobb név kétségtelenül Sydney Pollack, aki ezúttal a produceri székben ül, és nem mellesleg az egyik szerepet is ő alakítja. A híres és legendás rendezőnek köszönhetjük, többek között a „Lovakat lelövik ugye?” vagy a „Keselyű három napja” című filmeket. A forgatókönyv és a rendezés Tony Gilroy kezében ért össze, aki a Bourne – trilógia forgatókönyveit vetette papírra. A főszerepekben az egyre inkább beérő George Clooney és a brit veterán Tom Wilkinson brillírozik. Egy klasszikus modorban, azonban modern köntösben ránk köszönő, politikai-gazdasági krimivel kerülünk majd szembe, ha megnézzük a filmet. Mely természetesen a hollywoodi filmgyártás minden szabályát betartva, nélkülözhetetlen ismérveivel felruházva, került a futószalagra. Nekem így elsőre kissé geilnek tűnik a dolog, de majd meglátjuk, mi 2008 februárjában valamikor, az Államokban már október 5. óta vetítik. Eddig 11 millió dollárt hozott a konyhára… Hogy is volt az a kérdés a cégekkel kapcsolatban?


Szereplők:

George Clooney (Michael Clayton)
Tom Wilkinson (Arthur Edens)
Tilda Swinton (Karen Crowder)
Sydney Pollack (Marty Bach)
Austin Williams (Henry Clayton)


Rendező: Tony Gilroy
Forgatókönyv: Tony Gilroy
Operatőr: Robert Elswit

Vágó: John Gilroy

Zene: James Newton Howard
Producer: Sydney Pollack, Jennifer Fox, Steven Samuels, Kerry Orent
Forgalmazó: Warner Brothers Picture

2007. október 15., hétfő

666 film, amit látnod kell, mielőtt elemészt a pokol a tüze! II.

663#
Dogville - A menedék
Dogville (2003)

Elveszve, elidegenedve, eltaszítva, vagy éppen ki. Az eredendően dogmára keresztelt pszeudo műfaj placebo atyja, a sicher hogy dán Lars Von Trier színfilmje, a Dogville egy olyan kísérlet volt a kézikamerás celluloid egészestés szórakoztatás jegyében elkövetett mozzanatai közt, melyet eleddig egyszer próbált ismételni, illetve folytatni a mester Manderlay címen, sőt, régebben már mondta: végső részt is tervez. Amerika-trilógia néven emlegette akkor a projectet, ám akik Dogville 2-ként aposztrofálják a második futamot, érthető mód használják a terminust, hiszen a kezdet hatása, és ebből következő (igaz, megosztott) sikere megismételhetetlen, nem tud a Manderlay önmaga megállni a lábán. Nemcsak Nicole Kidman felejthetetlen – talán erre Lars is rájött, hiszen régóta nincs hír a befejezésről…

A Dogville olyan, mint egy mese, csak nem felemelő, és kicsavart hozzá a környezet: durván szőtt pokróc puha paplan helyett; meleg párna helyett hideg üllőn széna – hétfejű sárkány sincs, csak hét apró halál. Mindez kétszer, úgy, hogy jobban fájjon; elszigetelve, meghurcolva, erkölcsi fölényben, ám mindenben tiportan. Rémmese egy lányról, akit befogadnak, elfogadnak, felfogadnak, elfogatnak, befogatnak, szétfogaznak…

Felfoghatatlan sorsok, megfoghatatlan kegyetlenség, és tapintható gyűlölet Lars Von Trier kísérleti-áldogmaszerű-apokaliptikus-színdrámájában, három órán keresztül – a narráció szinte már szépirodalom.

Felirattal ajánlom.

Írta és rendezte: Lars Von Trier
Szereplők: Nicole Kidman, Paul Bettany, James Caan
Narrátor: John Hurt

Tartalom:

A történet színtere Dogville, egy kis bányászfalu a '30-as évek Amerikájában. Lakói szegény emigránsok, "jó és becsületes polgárok, akik szeretik városukat" - tudjuk meg a narrátortól, aki az egész film alatt kalauzolja a nézőt. Ebbe a világtól elzárt közösségbe érkezik üldözői elől menekülve Grace (Nicole Kidman). A fiatal, csinos nőt a falu lakói egy tanácskozást követően befogadják, és úgy döntenek, menedéket nyújtanak neki az őt üldöző gengszterek elől. Cserébe Grace mindenben a segítségükre van...





662#
A Sebhelyesarcú
Scarface (1983)


Don’t underestimate this guys greed!

Miami ma a helyszínelők miatt mega, meg a Miami Vice újrája is vissza-visszahozta – akarom mondani, siratta velünk a hangulatot, és nyilván mind mást akar, mint az általam legnagyobbnak tartott nyugati parti eposz kultikus-bűn témakörben, ám felülírni a kitörölhetetlen Scarface-féle miami-feelinget egyik sem volt képes egy pillanatra sem; még csak egy szintre se ért fel azzal soha.

Brian DePalma is nagyon jött volna fel világ életében – valahogy az emberek, a nép, a közönség nem akarta, hogy az újhullám mozgalomba égjen a neve. Persze millió más rendező szeretné csak a felét elérni annak, amit ő az asztalra rakott, de valamiért sosem tudott igazán kitörni Hitchcock árnyékából a kritikusok előtt – mindig csak ki-kilógott, hogy legalább a szakálla látsszon. Hiába, úgy tűnik, ha valaki húsz éve előszeretettel élt hommage-okkal filmjeiben, azt rövid idő alatt beskatulyázták, mint kevéssé kreatív alkotót, ma meg az egekig magasztalnánk QT-t, ha összehányna valamit úgy 30-50 filmből, amihez maximum a kötőszavakat biztosítaná - szigorúan csupán a nyelvtani-gördülékenység jegyében...

„Nem tudsz olyat tenni velem, amit Castro már meg ne tett volna” – szól Tony, és rövid idő alatt olyat művel Amerikával, amilyenhez foghatóról a legtöbb Kubából szakadt feketemosogató még csak álmodni sem mer azóta sem. A kor a 80-as évek, a címszereplő megállíthatatlan, a helyszín pazar, a hős antihős, sőt, mindezt nem mellesleg a diszkó atyja, Moroder papa festi alá, ecsetét pedig igen érdekes zenékbe dugja – Donna Summer után szabadon… Fontos megjegyezni, hogy Antonio Montana, azaz Tony a Hegy, erősen különbözik Paul Muni Camontéjétől, hiszen Howard Hawks ’32-ben egész másban volt még. Szesztilalom volt, drog még sehol – volt azoknak is elég bajuk por nélkül is. Igen, a Sebhelyesarcú valójában remake, ám igazából mégsem az. Valami teljesen mást kelt életre Al Pacino 50 évvel később, és ez nem csak a korok le-, illetve feltűnésével magyarázandó. Ha Tony Camonte a 30-as években a nemzet szégyene volt, akkor Montana miatt két emberöltő múlva már mindjárt kettő is foghatja az arcát. Mindemellett nyilván megkerülhetetlen a forgatókönyv író személye, valamint annak közvetlenül a Scarface scriptjének megírása előtti múltja s jelene (mely talán az új sztori tematikáját is felborzolta picit): Stonék Oliverje egy kőkemény rehab után pislogott még mikor tollat vette a kezébe – amiben akkorra már végre volt betét – ha értitek mire gondolok...

FF: Feltétlenül Felirattal ajánlom, és egy jó tanács:

„Don’t get high your own supply!”


Rendezte: Brian DePalma
Szereplők: Al Pacino, Steven Bauer, Michelle Pfeiffer, Robert Loggia, F. Murray Abraham
Forgatókönyv: Oliver Stone
Zene: Giorgio Moroder
Operatőr: John A. Alonzo
Producer: Martin Bregman

Tartalom:

A Kubából emigrált Tony Montana letelepedési engedélyt kap az USA-ban. Ám eszében sincs tisztességes életet élni - kapva-kap az első adandó alkalmon és elszegődik Miami drogbárójához, a megdönthetetlennek tartott Frank Lopez-hez. Tony nagyon hamar nagyon nagy karriert fut be Lopeznél - kitartásának, hűségének, keménységének és kíméletlenségének köszönhetően egyike lesz a drogbáró legközelebbi bizalmasainak. A Sebhelyesarcú azonban ennél többre vágyik…




661#
Gyilkosság az Orient Expresszen
Murder on the Orient Express (1974)


Drága, drága, Agatha! Ugye hogy mindenkinek megvolt már a hölgy? Kinek autóban, kinek ágyban; kinek fodrásznál, vagy éppen vonaton. Viszik még szobára ma is sok ezren – a ponyva-dáma akár fillérekért megvehető árú; 31 évvel halála után is vonzó teremtés, ha hamvasnak éppen nem is mondanánk. Na, nekrofil olvasóim már hámozhatják is vissza a jobbost slicc alól, hiszen ez még ma is csak irodalom. Mert miért is ne hihetnénk annak? Igaz, nem kötelező, bár ha megnézzük, hogy hagyatéka 71 regény, illetve 21 novelláskötet, melyeket elegánsan köt össze 15 színdarabbal – és akkor versesköteteiről, meséiről, önéletrajzi írásairól meg sem emlékeztem –, akkor nyugodt szívvel lehetne nyomni talán már nyolcadikban is.

Na, jó: nem az Orient Expresszt (továbbiakban OE), ugyanis valami egészen tragikus darabbal száll szembe az, aki kitékázza magának ezt a Poirot-mozitbármikor. Fontos eme határozó, hiszen manapság rengeteg film készül, amik – legalábbis nálam – meglehetősen speciális hangulatot, valamint előre maghatározott, rájuk szánt időt igényelnek. Ez nem csak a mai, újszerű látványvilág feldolgozása miatt van – mára sokkalta inkább igyekeznek addig csűrni-csavarni a mondanivalót, míg vagy összejön, vagy nem. Az OE nem akar többet annál, ami, ám mégis sikerül: ha bűnöztél, bűnhődni fogsz (eddig gondolom tiszta); megbüntetünk, mert rossz ember vagy – na, nekem ettől fagyott meg az ereimben. A vér (ha csak tudatilag is főként) szinte sok, hiszen még csak ’74 van Sidney Lumet naptárján is, mikor megjelenik a film – pláne nem értem, hogy Agatha mibe’ volt 1934-ben…

Az OE számomra több mint krimi: igazi embert próbáló lelki hadviselés, pszichológiai magasiskola, testvéries empátia tréning – bizonyos kiscsoportos foglalkozás egy, akkor még robogó vonaton. Christie hozta a sztorit meg a szöveget, Lumet pedig nagyot rendezett, és hatalmasakat szedett össze: Albert Finney-vel együtt utazik Martin Balsam és Anthony Perkins mindjárt a Psychoból; Ingrid Bergman ahonnan tetszik; a non plus ultra 007 Sean Connery, illetve személyes kedvencem D’Artagnan, azaz Michael York, aki itt nem mellesleg magyar grófot alakít – csak hogy a legnagyobbakkal is meghozzam a kedvet!

SZSZ: azaz Szigorúan Szinkronnal, hiszen ha már a tengerentúlról a legnagyobbak jöttek, mi sem adtuk alább magyar celebből: Csákányi Laci bácsi – gy.k. Frédi; Szabó Ottó – Józsi a zöldséges a Szomszédokból, vagy Derrick; Tahi Tóth László – mekkorát nyomott Bill Murray-re a Groundhog Dayben!; de itt van Hegedűs D. Géza, vagy hogy mást ne mondjak Páger Antal, aki egyszer már megmondta: „Nem adom a hangomat Jean Gabinnek.” Na, George Coulourisnak adta. /Ja, amikor felszállnak a vonatra érdemes átkapcsolni eredetire: a kaller ugyanis mindenkit a saját nyelvén köszönt - értelemszerűen Andrényiékat auf magyar.../

Rendezte: Sidney Lumet
(még) Szereplők: Lauren Bacall, Jacqueline Bisset
Eredeti regény: Agatha Christie
Forgatókönyv: Paul Dehn
Operatőr: Geoffrey Unsworth

Tartalom:

A legendás luxusvonat, az Orient expressz a sűrű havazás miatt elakad a hegyek között, ezért valószínűleg néhány napos kényszerpihenő vár az utasokra. De hamarosan megdöbbentő felfedezés történik: valaki az éj leple alatt az egyik hálófülkében több késszúrással kioltotta egy utas életét. Ám ekkor közbeszól a véletlen: a vonaton tartózkodik a híres-neves belga mesterdetektív, Hercule Poirot, aki mindig szinte kizárólag logikai úton találja meg a kulcsot a megoldhatatlannak tűnő rejtélyekre. Hiszen ezen a járaton mindenkinek megdönthetetlen alibije van...

A nyulak látnak! És mi van Veled?

Az amerikai kertváros örvénye majd lehúz, szépen. Meglátod mi rejtezik a szakszerűen gondozott pázsit, bársonyos simasága alatt, az öntözőfejek nyúlvizeletet okádnak majd rád, és te is megfürdessz benne, ahogy mi is. Az ismeretlen hívásának ne mondj nemet! A végzet amúgy is ott leselkedik a 19. lyukban, hiába töltesz egy éjszakát a golfpályán, akkor is magába olvaszt. Hát fogadd el, élj vele, légy szabad!



Talán sikerül!


2007/10/18
20:00 - 22:00
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat
Donnie Darko - 2001

2007. október 11., csütörtök

666 film amit látnod kell, mielőtt a pokol tüze elemészt! I.

Ezt a címet még nem láttátok, ezentúl fogjátok. Dióhéjban megemlékezünk néhány filmről, melyekről úgy gondoljuk érdemesek megnézésre, elgondolkozásra. Fontos: ez nem rangsor, a felsorolandó filmek teljesen véletlenszerűen bukkanak fel, úgy ahogyan azt a mi agyunkban is teszik, és csak teszik, meg teszik és teszik...


666#

Az első vér – Rambo – 1982

/First Blood/


Meglátni és megszeretni csupán egy pillanat műve, aztán jó néhány éven keresztül rágja magát bele, az életedbe. Valahogy így voltam gyerekkoromban Sylvester Stallone-val. Alig lehettem hat éves, amikor először megpillantottam azokat a képsorokat, és ez a film azóta sem ereszt. Stallone mint volt kedvenc „színész" azóta már a ködbe vész, de a Rambo az maradt.- Személyes kult.



John J. Rambo (Sylvester Stallone) a Vietnamot megjárt zöldsapkás elit katona, valahol északon rója az amerikai országutat, kisvárosba ér, megebédelne. Sajnos nem teheti, a környékbeliek, és a helyi vaskalapos minimál diktátor seriff (Bryan Dennehy) azt nem engedélyezheti: „Héj te csavargó! Mi nem igazán kedveljük a fajtádat, itten errefelé!" Megalázó szívességként elfuvarozza a kelletlen Rambo-t a határig, és sok szerencsét kívánva kitessékeli a városból. Rambo megelégeli a sorozatos megaláztatásokat, mely a józan ésszel megmagyarázhatatlan, az amerikai népesség körében „népszerű", ortodox veterán ellenesség sajátja. Hősünknél viszont betelik a pohár, azon melegében visszaindul, serifünk a visszapillantóból észleli és előzetesbe hajítja csavargásért. Az őrsön a szokásos procedúrák felkavarják Rambo régi, vietnami emlékeit és bekattan, katonai kiképzésének köszönhetően könnyedén szökik meg és a várost övező vadregényes hegyvidék mélyébe menekül. A kisváros rendőrei üldözőbe veszik, de egykettőre megfordul a világ rendje, az üldözött Rambo-ból vadász lesz, aki gerilla módszerekkel, könyörtelenül leszámol üldözőivel. Az ügy kiterjeszkedik, az állami rendőrségen túl a nemzeti gárda is tiszteletét teszi, sőt megjelenik Rambo egykori parancsnoka is (Richard Crenna), hogy észérvekkel próbálja rábírni, a szökevényt, hogy adja fel magát. Rambo azonban eljutott egy olyan tartományba, ahonnan már nincs visszaút, eddig tűrte a megaláztatások, a semmibevétel, az elfeledtetés béklyóit, eddig. Döntése véglegesnek látszik, egyedül száll szembe az ellene kivezényelt „hadsereggel".


Soha többé Vietnam! Már nemcsak azért mert rengeteg pénzbe került (vannak kiknek ez a legfontosabb tényező), mert rengetegen haltak meg, mert az államra nézve óriási presztízs veszteséget eredményezett. Hanem azért is, mert mit kezdünk ezzel a rengeteg, szerencsétlen veteránnal? Azontúl, hogy a Rambo egy kivételesen izgalmas és profin elkészített akciófilm (sokkal többre én sem tartom), megpróbál komoly társadalmi kérdéseket is feszegetni, és némi melodramatikus ízzel a szívünkig hatolni. Van akinél sikerül vagy nem.


Szereplők:

Sylvester Stallone

Brian Dennehy

Richard Crenna


Rendező: Ted Kotcheff

Történet: David Morrell

Forgatókönyvíró: Michael Kozoll

Operatőr: Andrew laszlo

Zene: Jerry Goldsmith


665#

Félelem és Reszketés Las Vegasban - 1998

/ Fear and Loathing in Las Vegas/


Féktelenre kondicionált ámokfutás a nagy „Amerikai Álom" gerincén. Hunter S. Thompson önéletrajzi lidércnyomása először írott formában hódoltatta be a közönséget, néhány évtizeddel később a filmvászonra is beóvakodott, majd robbant. Az alig néhány nap bizarr történéseit felölelő mű, hiába dolgozik idő tekintetében szerény intervallummal, gyönyörűen képes rámutatni az amerikai társadalom minden rétegét rágó, szipolyozó mételyre, ezentúl pedig arra, hogy ezek a problémák mindenki számára egészen egyszerűen észrevehetőek, csak egy kis empátiára van szükség, meg arra, hogy szélesre tárd a szemed.


Raoul Duke újságíró (Johnny Depp) és „ügyvédje" Dr. Gonzo (Benicio Del Toro), úgy döntenek elég volt, most már aztán tényleg és kihasználva Duke megbízatását – mely szerint egy sivatagbeli motorversenyről kell közvetítenie Las Vegas környékéről – bevágják magukat egy nagy dög, vörös cabrioba és irány az országút. Természetesen az ember, ha hosszú útra indul, szüksége van bőröndre, nekik csupán egy kellett, de milyen! Duke, hogy az út és az ottlét kellemes legyen, telepakolta poggyászukat az abban a pillanatban az államokban fellelhető összes típusú kábítószerrel, meg némi alkohollal és indulás után azonnal neki is látnak. A film hátralevő részében tanúi lehetünk, hogyan fogyasztják el pontról-pontra az ellátmányt, és ezek hatása alatt milyenebbnél-milyenebb kalandokba keverednek. Útjukat kopaszodó hippik, főrendőrök, sportolók, csőcselék, pincérnők, szerencsejátékosok, „művészek"... szegélyezik.


Szereplők:

Johnny Depp

Benicio Del Toro

Christina Ricci

Gary Busey


Rendező: Terry Gilliam

Történet: Hunter S. Thompson

Forgatókönyvíró: Terry Gilliam, Tony Grisoni, Tod Davies, Alex Cox

Operatőr: Nicola Pecorini

Zene: Ray Cooper


664#

Salo, avagy Sodoma 120 napja – 1975

/Salò o le 120 giornate di Sodoma/


1944-ben járunk a nácik által ellenőrzött észak-olaszország, Salo tartományában. Vidéki kastélyba húzódó perverz arisztokraták ülnek tort. Erőszakkal, gyakorlatilag rabszolgasorba taszítanak, több tucat fiatal fiút és lányt, kiknek feladatuk a teljes alázat. Elképzelhetetlenül mélyre szállnak az aberrációk bugyraiba, megjárva azoknak minden szegletét. A szexuális ferdülések összes skálája nyílt bemutatásra kerül, a lelki és testi erőszak elkövetése, mint örömforrás, az ember mint egyéniség, és mint gondolkodó, érző lény teljes és végleges eltörlése a kimondatlan cél.


Pier Paolo Pasolini olasz filmrendező utolsó munkája ez, a méltán hírhedt Sade márki botrányos regényét ültette át a náci Olaszországba. A Salo…-ban kíméletlenül mutatja be, egyfajta sajátos és torz tükörben – mely persze nem lehet eléggé elrugaszkodott, hogy felérjen a valódi borzalmakhoz – egységes masszává sürítve a világ összes önkényuralmi, diktatórikus rendszerének kivonatát. Ezek hatását az áldozatokra, és az ebben edzett lelkek teljes dehumanizálódását. Természetesen, a kritika csak, mint öncélú perverziót, beteges kedvtelést emlegette a filmet és megpróbálta a lehető legmélyebbre temetni. Pasolini sohasem volt az a nagy kedvenc Olaszországban, folyamatosan a cenzúra és a politikai oldalak kereszttüzében próbált alkotni. Művei felkavaróak, provokatívak és nemcsak a kendőzetlen szexualitás bemutatása miatt féltek tőle, alkotásainak mélyre ható, elmeébresztő ereje, és Pasolini megtörhetetlensége volt a fő probléma. Emellett a rendező nyíltan vállalt homoszexualitása is sok szemet szúrt. Nem sokkal a film bemutatója után, azóta is tisztázatlan körülmények között elhunyt, megölték. Tettest találtak, de a bizonyítékok nem voltak meggyőzőek, számos elmélet született, halálával kapcsolatban. Az egyik nagyon is rímelne életére: filmjeinek mélyreható és sokkoló mivolta talán túlságosan is felpiszkálhatja a közt, ezért a hatalom félreállítja. Szegény Pasolini, talán pont az, az a Hatalom lépett fel ellene is, mely ellen egész életében harcolt.


Szereplők:

Paolo Bonacelli

Giorgio Cataldi

Umberto Paolo Quintavalle


Rendező: Pier Paolo Pasolini

Történet: Marquis de Sade

Forgatókönyvíró: Pier Paolo Pasolini, Sergio Citti, Pupi Avati

Operatőr: Tonino Delli Colli

Zene: Ennio Morricone

Kérdések

Ti elhiszitek azt amit láttok?

Soha nem kérdeztetek még rá, hogy mi az értelme?


Szoktatok álmotokból felriadni, és nem tudni néhány pillanatig, hogy hol vagytok?


Nem tudjuk a válaszokat!


Egy valami azonban biztos:


NEM VAGYTOK EGYEDÜL!!!



2007/09/11
20:00 – 22:00
Calipso 93.6
Képtelen Hangulat
ANIMÁTRIX

2007. október 10., szerda

Te becsatlakoznál?

Porízű pofával lépett a bárba, savszagú leheletek összessége lépett belé. Kellemetlen volt, nagyon, a füst égette a szemét – soha, ezelőtt nem járt még ilyen helyen –, a részeg tinorrúk gajdolása idegesítette. Volt már részeg, nem is egyszer annyira kész, hogy fogalma sem volt mit művelt a természettel és az vele, de az mérhetetlenül zavarta, ha körötte részegek mulattak és ő nem volt az. A lehető leggyorsabban pásztázta végig a termet, mindent bevésetett, ha esetleg utódja érkezne – Ne adj’ Isten! – akkor, legyen már legalább némi helyismerete.

Benyomult, továbbra is utálkozva, de mégis, ha muszáj alapon, alámerült a bántóan savas közegbe, verítékcseppek szaladtak le orrnyergén. A figyelmet felkelteni nem szabad, rutinos viselkedést erőltet magára és a pulthoz lép – életében először – és rendel egy italt. Hogy mit? Teljesen mindegy, lehet te ezt hiszed, ő nem! Pontosan tudja, hogy a magafajtának leginkább egy sörre van szüksége, ez vezetheti el legkönnyebben, feltűnés nélkül a céljához. Mert, hogy van kire ügyelni az egészen biztos. Miközben vár, hogy a hüllőszerű, de menyétképű csapos teljesítse „kívánságát”, bármennyire is undorodik a közegtől, beszívja azt. Furcsa érzései vannak, soha nem járt még itt, soha nem járt még hasonló helyen sem, ezeréves fényképek táplálták, társainak „emlékeiből” hizlalta tudásanyagát, de… Soha nem lesz ugyanaz, bármennyire igyekszenek, és ezért fognak egyszer elbukni, mindenkit nem lehet ezzel a maszlaggal megetetni.

A sör hidegnek tűnt és büdös volt, a hüllő-menyét zsíros ujjlenyomatokat hagyott a korsón – na ez viszonylag plasztikus – melyek képtelenek voltak beleveszni az üveg oldalára kicsapódó nedvességbe. Óvatosan, bár a tapasztaltság látszatát próbálva kelteni kortyintott egyet, majd még kettőt, egészen kellemes volt, még a bűzt is elmosta egy pillanatra. Meg akarta próbálni, egész egyszerűen muszáj volt észrevennie, hogy ki az őr, életek – csupa nagybetűvel – függtek ettől, gyorsaságában és ügyességében nem bízhatott meg teljesen, idegen terepen portyázott.

A teljesen tökéletes utánzat lételméletének elvetése, az amely elvezethet egy mélyebbfajta tisztánlátáshoz, ahol már a részletekben való elveszés veszélye nélkül tudjuk egészként, egységként kezelni a látottakat és egyszerűen észrevesszük, azt ami elüt a dolog alapvető természetétől. A pult túlsó végén tohonya nő ült, fröccsszaftos pohara félig üres, abba bámul lehajtott fejjel, jobbján nagydarab, izmosnak tűnő pacák búgja a fülébe a szokásosat, tömpe ujjainak gyászkeretes végződései látható rutinnal kalandoznak az asszony zsírosan csillanó hajtincsei közt. Retkes, kis csatornapatkány motyogja mantráját a sörös üvegébe, néha beletúr ócska zakója belső zsebébe, régi órát vonva elő, rápillant, majd visszatér imádottjához. Csúzzal megvert, slampos, takrítónő bukkan ki az árnyak közül, kerekeken guruló, rozsdás felmosó vödre urnaként követi, sertepertélve halad az asztalok között, ahol foltot talál megáll, majd összemaszálja, pillantását nem emeli asztallábközépnél feljebb, számára csak a padló létezik. A környékbeli huligánok otthon érzik magukat, uniformizált rémálomba való viselkedésmintákat követnek, egyformán otrombák, hangosak és részegek, az elfogyasztott alkohol mennyiség kicsapódik a viselkedésükben. – Az az érzése, ez bárhol lehetne!

Fürkészi az arcokat, a mozdulatokat, a történéseket, már a második sör hömpölyög alá, és még mindig nem tudja, hogy ki az. Hiába vett részt annyi szimuláción, ez mégsem ugyanaz. A milliárdnyi emberi tudat kivetülésének kollektív anyagiasulása ez. Csak úgy hívják Mátrix! Nagyon korán szakadt ki belőle, talán valami hiba folytán, mert hiába tökéletesek Azok, a véletlen hatalmát, ők sem tudták képletbe foglalni eddig. Pedig biztos dolgoznak rajta! Voltak már ilyen – olyan kalandja, kisebb küldetések, rutin munkák. Első igazán fontos missziója azonban most zajlik, mikorra a harmadik sör megérkezik, elérkezettnek látja, hogy rászánja magát a készülődésre: „A felénél kimegyek!” – dönti el, és már-már kétségbeesetten jár a szeme, ide – oda kapkodja és kutatja az őrt. Mindegyik viselkedése teljesen összeszedettnek és normálisnak tűnik, természetesen ebben a környezetben. Tudja, hogy az őt körülvevők túlnyomó többségének anyagi megnyilvánulása sztázistartályban hever, a tudatuk az csak ami a káprázat világában csapong, hogy Azok lekössék a „túlzott” agyműködést.

Van azonban valami, mely pusztán a megtévesztést szolgálja, anyagtalan bithalmazok kivetítése, a káprázat világában portyázó hivatalos potyautas, egy úgynevezett véderő program, magasan fejlett mesterséges intelligencia, itt van valahol közöttük. Miképpen fürkéssze, szűrje ki néhány perc alatt? Az általa elképzelt és a szimulációkban bemutatott viselkedési szokások követik a tendenciát, mindössze ennyi a viszonyítási alapja. Azt azonban észreveszi, hogy mennyivel élőbbnek hat a Mátrix, mint azt a szimulációk tükrében képzelte, de mint felszabadított elmét az még inkább arculcsapja, hogy mennyire életlen a káprázat világának képe. Mint öntudatára ébredt és a valóságra eszmélt érző lényt, nem lehet becsapni, az illúzió tökéletes, de lelketlen.

Egyre jobban izzad, az utolsó poshadt kortytól kirázta a hideg, nem gondolta volna, hogy a hólyagfeszülést ilyen jól hozzák – tökéletesnek mondható. Lefordult a székről, a klozet felé indult, a kétségbeesés el kezdett dörömbölni, még mindig nem tudja, hogy melyik az őr, az ideje fogytán, a folyamatosan cirkáló „vírusvadász” osztagok, bármikor a nyomára bukkanhatnak idebenn, odakünn bármikor a hajóra találhatnak a reguláris őrjáratok. Nincs más út, meg kell próbálni. Belökte az ajtót, a bűz homlokon nyomta, a rozsdás csövek és a hámló vakolat kipárolgása fűszerezte a virtuális ürítmények majd’ tökéletes szaganyagát. Rohadt egy hely!

A pepita mintázatú falat és padlót barnás-fekete nonfiguratív rajzolatok borították, sárgás árnyalatú, összefüggő folyadék torzította a padlólapok szimmetriáját. Az utolsó fülke balra! Végignézte az összes fakkot, többnyire nem volt ajtó, a levegő tiszta – munkára. Belépett, majd bereteszelte a meglepőnek ható, létező ajtót Nem vacakolt a sör maradványainak szabadon engedésével, tudta csak hamis, műérzet csupán, az idő meg sürgette. Felhágott a fajanszra, és elkezdte szétszerelni a tartályt. A kapocs a valósággal itt kézzelfoghatóvá válik, több hónapnyi kutatómunka után bukkantak a 113/34A boly energiatovábbító csatlakozójának biztonsági kapcsolójára, melyet a Mátrixban ez a lerohadt vizesblokk jelképezett. Ha sikerül megbolygatni a rendszert, akkor ezzel, akár több ezer embert lehet kicsatlakoztatni, és szabaddá tenni őket. Ha sikerül!

Az oldala egyre jobban szúrt, de nem engedheti meg magáénak a késlekedést, az őr valahol itt van, bármikor rábukkanhat, végezni kell, hogy minél előbb szabadulhasson, a hamis világkép egyre jobban nyomasztja. Csuklóig a hidegvízben, turkál, motoz, keresgél, aztán megleli a fontos alkatrészt, a könnyű gömböt, amely a szelep hibátlan működésében fontos szerepet tölt be, és kihúzza. A víz kizuhan a tartályból és befröcsköli a cipőjét, némi vérrel együtt. Nyel egy nagyot, azaz nyelne, valami gombóc van a torkában. Könnyed feszítést érez a nyaka két oldalán, tompa reszelést a légcsövében, kiemeli vizes jobb kezét a tartályból és megtapogatja a nyakát. Megközelítőleg golyóstoll betét vastagságú fém tűt tapint ki, mely eltűnik nyakának húsában, nyugalmat erőltet magára, nem moccan, csak jobb kezének ujjai táncolnak végig a hengeres fémen, nyakától elfelé, eredetet kutatva – négy csempe találkozásánál, a falból bukkant elő, hogy pontos tökéletességgel felnyársalja őt – legalább is valami ilyesmi tudatosul benne, amikor rádöbben furcsa helyzetére. Talán, hogy erőt merítsen nyakának másik oldalát is ellenőrzi, megnyugszik, tényleg átdöfték, a tű tovább folytatódik és eltűnik a fülkéket elválasztó farostlemez falban, mindenféle átmenet nélkül.

Az idő értelmét veszti, ő meg csak ácsorog, várja, hogy leperegjen életének filmje, de semmi nem történik, benti élete nincsen, az odakünn pedig nem szivároghat be. Lehet, hogy valódi testében látna valami mozit, de a tudat nélküli agy nem alkalmas ilyesmire. A két világ határmezsgyéjére szorult léleknek, még a megváltás hangulat sem adatik meg, már ha valaha is létezett, lehet puszta káprázat csupán.
A tű úgy tűnt el ahogy érkezett, észrevétlenül. A kilyuggatott test gyönyörű vérpermet koszorú közepette rogyott a csészére, groteszk módon huppant alá, majd ülve állapodott meg, megcsúfolva a rendeltetésszerű használatot.

Prost teste rándult egyet, majd kásás vért köpve bukott előre a székben. A riasztás azonnal megérkezett, felfedezték őt odabenn, ezáltal őket idekünn. Nem volt idő sem sajnálkozásra, sem takarításra, a riadó elmosta a döbbenetet. A Lucullus cirkáló leoldott az adatátviteli csatlakozóról, az elktromágneses teret gerjesztő motorok maximumra pörögtek. A „sarkon” beforduló Őrszemek már csak a kudarc keserű esszenciájára bukkanhatnának, már ha lenne hozzá affinitásuk!


Így:

Holnap alámerülünk a Mátrix mítosz továbbgondolt előzményeibe, hangulatába, mely utazásunkhoz a méltán sikeres Animátrix című animációs szkeccsfilmet vesszük alapul!

Tehát:

2007/09/11

20:00 – 22:00

Calipso 93.6

Képtelen Hangulat

ANIMÁTRIX

2007. október 4., csütörtök

Kiégő Fények

ezer bocsánat, vétkeztünk!
a műsor már megy: ez a Taxisofőr
eljöhettek egy utazásra a létezés bugyrait fürkészni!
egy Checkerrel!


azonnal!

2007. október 2., kedd

Portyán: DVD

Minden páratlan kedden találkozunk, remélem. DVD megjelenések közt bányásztam ismét - ha meglepő, ha nem. Marha jónak találom az elmúlt két hét termését, ezekből csempésznék néhányat eléd nyájas olvasó, hogy Te is nyájas néző lehess.

A lánc – 2006
/Black Snake Moan/
amerikai dráma, 116 perc

Odalenn délen, mindig lassan csordogált az élet, ez ma sincs másképp. Lazarus a fekete farmer, miután felesége elhagyta, úgy dönt szépen, lassan tapossa el Rose rózsáit kis traktorával, majd bever egy sört. Rae kit kedvese a seregért hagy el, inkább gyorsítana és pirulákat választ, hogy aztán elkapja valaki, és kedvét lelje benne. Lazarus másnap bukkan rá a minden értelemben szétütött Rae-re, és gondjaiba veszi. Nemsokára rádöbben, azonban hogy a falu „lányát” ölelte kebelére, akiben minden férfi megtalálta már az ürítésnyi „boldogságot” a környéken. Úgy dönt erőt és lelket önt a lányba, istenfélő emberként sajátos missziós munkába fog, egy emberderéknyi lánccal a házhoz béklyózza a lányt, míg az meg nem tisztul.

Craig Brewer rendező megmutatja nekünk, hogy még a „mocskos Délre” is elér az isteni evangélium, majd a megváltás, még ha kissé sajátságos formában is. Kötelező!

DVD forgalmazó: InterCom

DVD extrák:

Audiókommentár - az író/rendező közreműködésével

Így készült a film

Kisfilm - Blues-gyökerek

Kisfilm - The Black Snake Moan

Kimaradt jelenetek

Képgaléria

DVD technikai adatok:

Képarány: 2.40:1 (16:9)

Hang: 5.1 (DD) magyar, angol, cseh; SD lengyel

Felirat: magyar, angol, arab, bolgár, cseh, görög, héber, horvát, izlandi, lengyel, portugál, román, szerb, szlovén

Szereplők:

Samuel L. Jackson (Lazarus)

Christina Ricci (Rae)

Justin Timberlake (Ronnie)

S. Epatha Merkerson (Angela)

Rendező: Craig Brewer

Forgatókönyvíró: Craig Brewer

Operatőr: Amy Vincent

Vágó: Billy Fox

Zene: Scott Bomar

Producer: Stephanie Allain, John Singleton


Halálbiztos – 2007
/Death Proof/
amerikai film, 114perc

A sorozatgyilkosok mindig is kelendő árucikknek számítottak a filmpiacon, csemegézni pedig mindenki szeret, főleg ha vér is kerül az asztalra. Még szép, hogy a kommersz film oltárán áldozat és meggyalázás témájában Tarantino maestro is áldoz és gyaláz, neki is szükséges volt egy mészárlós – gyilkosos mozi a palettájára. Persze nem ő lenne, ha a szokásos eszközökhöz nyúlna beteges gyilkosa, ő egy autót preferál, egy halálbiztos verdát, ezzel gyűjtögeti be csinos, női áldozatai skalpját. Azonban még az is előfordulhat, hogy emberére, azaz asszonyára akad, na valami ilyesmiről van itt is szó. Persze addig szófosodán, tacon, virgin Pina Colladan, fékcsikorgáson és rengeteg mítosz elemen át vezet a texasi aszfalt. Russel elemében.

DVD forgalmazó: Budapest Film

DVD technikai adatok:

Képarány: 2.35:1 (16:9)

Hang: DD 5.1 angol, SD és DD 5.1 magyar

Felirat: magyar

Szereplők:

Kurt Russell (Stuntman Mike)

Rosario Dawson (Abernathy)

Vanessa Ferlito (Arlene)

Jordan Ladd (Shanna)

Tracie Thoms (Kim)

Mary Elizabeth Winstead (Lee)

Zoe Bell (Zoe)

Sidney Poitier (Julia)

Rendező: Quentin Tarantino

Forgatókönyvíró: Quentin Tarantino

Operatőr: Quentin Tarantino

Vágó: Sally Menke

Zene: Robert Rodriguez, Nathan Barr

Producer: Elizabeth Avellan, Quentin Tarantino, Robert Rodriguez, Erica Steinberg


Idő – 2006
/Shi gan/Time/
japán – dél-koreai dráma, 97 perc

A fiú és a lány szeretik egymást, azaz szerették, kapcsolatuk kihűlő, üres kagylóhéjra kezd emlékeztetni. Az unalom kezdi magát belopni közéjük, a kikezdhetetlen idő, pusztán természeténél fogva még tovább gyengít rajtuk. Egy végzetes hétköznap szakítanak. A lány azonban nem hagyja annyiban, plasztikai műtétek sorozata alá veti magát, és teljesen átszabatja arcát. A fiú pedig megismerkedik egy pincérnővel…

Kim-Ki Duk sokadik lassú filmje, kedvenc témáját boncolgatja, ismét a szerelem bizarrságát veszi górcső alá. Nem mellékesen azonban ráirányítja figyelmünk a koreai társadalom egyik ferdülésére is: amott kevesebb az olyan fiatal lány, akinek nem volt plasztikai műtétje, mint aki szánt szándékkal fekszik kés alá.

DVD forgalmazó: Budapest Film

DVD extrák:

Előzetes

Werkfilm

DVD technikai adatok:

Képarány: 1.78:1 (16:9)

Hang: DD 5.1 koreai, magyar

Felirat: magyar

Szereplők:

Jung-woo Ha (Ji-woo)

Ji-Yeon Park (Seh-hee)

Hyeon-a Seong (See-hee)

Rendező: Kim Ki-duk

Forgatókönyvíró: Kim Ki-duk

Operatőr: Jong-moo Sung

Vágó: Kim Ki-duk

Zene: Hyung-woo Noh

Producer: Kim Ki-duk


A zodiákus – 2007
/Zodiac/
amerikai krimi, 158 perc

A 1968-ban egy sorozatgyilkos bukkan fel San Francisco környékén, a Zodiákusnak nevezi magát. Használható nyomok híján a szervek tehetetlenek. Elbizakodottságát és hatalmát hirdetve leveleket ír a rendőrségnek és a sajtónak. Egy tehetséges újságíró és egy karikaturista megpróbálnak a nyomára bukkanni az egyre agyafúrtabb gyilkosnak. A karikatúrista megszállottjává válik az ügynek és családot, kötöttséget hátrahagyva végletekig alámerül az ügyben.

A valós események alapján készült filmben David Fincher rendező megpróbálta, a lehető leghitelesebben lefesteni az eseményeket, és ha hiszünk – és miért ne tennénk - Robert Graysmithnek a karikaturistának, akkor ez elképesztően jól sikerült. Minőségi borzongást mindenkinek.

DVD forgalmazó: Fórum Home Entertainment

DVD extrák:

Így készült A Zodiákus

A Zodiákus világa David Fincher rendező és a stáb szemével

DVD technikai adatok:

Képarány: 2.40:1 (16:9)

Hang: 5.1 (DD) magyar, angol, cseh

Felirat: magyar, angol, cseh, román

Szereplők:

Jake Gyllenhaal (Robert Graysmith)

Robert Downey Jr. (Paul Avery)

Mark Ruffalo (Dave Toschi)

Anthony Edwards (Bill Armstrong)

Rendező: David Fincher

Forgatókönyvíró: James Vanderbilt

Eredeti történet: Robert Graysmith

Operatőr: Harris Savides

Vágó: Angus Wall

Zene: David Shire

Producer: Ceán Chaffin, Brad Fischer, Mike Medavoy, Arnold Messer, James Vanderbilt

2007. október 1., hétfő

Szabad a kocsi!

Igen, igen! Be lehet szállni, Bensonhurstig csak 5 dolcsi, és lehet, hogy ki se nyiffan, ha velem van, haver. Tudja a köztisztaságiak, le se bagózzák, hogy mi folyik az utcákon. Minden egy merő szenny! Kéne már valaki, tudja olyan valaki aki rendet tesz az utcákon, kisepri a sok mocskot, hogy végre ne a szart kelljen pucolnom a kocsi padlójáról! Tudom, haver, sok a duma, de higgye el Brownsvilleig, mégcsak kibírom pofázás nélkül, de ott aztán végleg elszabadul a szemét...

Ahogy a rádióban is, legalábbis azon a napon!

2007/10/04
Calipso 93,6
Képtelen Hangulat
20:00 - 22:00
Taxisofőr - 1976
A rendezői székben: Martin Scorsese
A címszerepben: Robert de Niro

2007. szeptember 27., csütörtök

Vigyázat! Az őrök hipiselnek!

Az biztos is, hogy smasszerbőrben lesz ma a KH személyzete, vigyázzatok mer jön a cellavizit!
A matracot felhasítjuk, a posztereket letépkedjük, semmilyen csempészárú nem maradhat nálatok! Csupán egyetlen zsebrádió, de tudjátok meg, ezáltal igazi luxuscellátok lesz, ha csak két órára is.


Ismét csütörtök, jönnek A Képtelenék!

Romantikus utazásunk kedves Hallgatók, ezútt az amerikai igazságszolgáltatás, szentimentális oldalának élveboncolása lesz. Vágjatok bele ti is, van még szike bőven!


2007/09/27
20:00 - 22:00
Calipso 93.6
a Képtelen Hangulat
II/57.
"A Remény Rabjai"

Harmadszor is: King&Darabont – „The Mist”

A ma estére való tekintettel, meg arra, hogy minden összefut, és még arra is, hogy közeleg a Szentháromság. Na de, bontsuk ezt le tételekre! Ma este, a Képtelen Hangulat a Calipso 93,6-on szokásos csütörtök esti összejövetelén, Frank Darabont „A Remény Rabjai” című filmjét vezeti elő, az eredeti kisregény szerzője Stephen King. Darabont nem állt meg itt, öt évvel sikeres King adaptációja után, újra a Mesterhez nyúlt, és megkaptuk az elképesztően sikeres „Halálsoron” címmel vetített melodrámát. Azóta sem nyugszik, és alig két hónap múlva ránk veti magát „A Köd” is, nem, nem egy újabb Carpenter remake, ismét egy King megfilmesítés. Így hozván létre a Szentháromságot, Frank Darabont harmadik egész estés mozifilmje, Stephen King írásból! Hát nem eszményi? Aztán, hogy minden összefut, és az életfa gyökeréhez visszatérve egyetlen combos, párhuzamosban szakad a végtelenbe, az meg ugye evidens.

Csendes tóparti kisváros valahol Maine államban, az Egyesült Államok keleti-partján. A rekkenő nyári hőséget, mely hetek óta tart egy csapásra szétzúzza egy éjjel érkező, bibliai csapásokat megszégyenítő, pusztító vihar. A természet dühét tóparti házának alagsorában átvészelő Drayton család másnap nekilát a károk felmérésének, a nappaliba egy fa helyezte el lombkoronáját, az elektromos vezetékek leszaggatva, a telefon süket, a családfő, David (Thomas Jane) apja által épített csónakházra egy évszázados fenyő dőlt, a műútra vezető ösvényt kidőlt fák torlaszolják el.

David és ötéves fia Billy (Nathan Gamble) nekilátnak, hogy járhatóvá tegyék az utat, mindezt egy 87,90-ért vásárolt láncfűrésszel és kiváló söritalokkal, melyeket Billy szervíroz apukájának, édesanyja Stephanie utasítására, és amelyekből Nagy Bill csupán egy kortyot fogyaszthat, természetesen. A cél a közeli kisváros, ahol remélhetőleg információ várja őket, és ami biztos az a Szupermarket, amely majdnem olyan, mint Végállomásváros – ahol az összes vasút vonal véget ér.

A munkát nem árt megszakítani, egy kis pihenés, lazítás kedvéért, ekkor fedezi fel a család a tavon húzódó, a túlpartot teljes mértékben eltörlő, tejfehér, egybefüggő ködöt. Mely, minden egyes pihenés alkalmával, mintha egyre közelebb jönne, furcsa természetét, mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem veri vissza a nap sugarait, mely a magas vízkoncentrációjú közegeknek egyébként sajátja. Davidnek nem tetszik, amit lát!

Az út szabad, vásárlásra fel, Billy jön, Stephanie marad – David nem túl nagy örömére. Az odaúton szembesülnek a vihar pusztításának különböző aspektusaival, és egyre mélyebb balsejtelem kezd felhorgadni Davidben. A Szupermarket parkolójában csupa ismerős, kis csoportokba verődve tárgyalják, hogy mi történhetett, és merre jár most a Nemzeti Gárda. A lista teljesítve, minden tétel hibátlanul a kocsiban végzi, a fiúk pedig beállnak a kígyózó sorok egyikébe és lassan haladnak, mivel az áramkimaradás a pénztárgépeket is érzékenyen érintette.

A sorban állás melankóliáját, a külvilág iszonyata ellenpontozza, amikor egy véres férfi ront az épületbe és a köd által elragadott barátjáról szövegel, a köd ezek szerint elérte a várost. A szkeptikusok csak a fejüket csóválják, az érdeklődők a kirakatokban tobzódnak, az önjelölt próféta, Mrs. Carmody (Marcia Gay Harden) a világvégéről szónokol. Aztán minden egy csapásra véget ér és a köd megérkezik, átláthatatlan masszaként burkolva be az épületet.

A pánik cseppjei áztatják el vásárlóinkat, sokuk kirohan az üzletből, és végérvényesen belevész a ködbe, a maradók értetlenül, félelemmel eltelve téblábolnak, a nagyhangúak megpróbálják átvenni az irányítást. Egészen addig tart a bagatellizálás, míg az egyik hősködőt (Chris Owen) aki kimerészkedik el nem ragadja, a ködből előtekergőző undok csápok regimentje.

Megindul a találgatás, az elméletgyártások kora, talán a közeli katonai bázis „Nyílhegy Program”-ja a felelős, esetleg dimenziók közti hasadék keletkezett, vagy csak egy rossz álom az egész? A kis közösségnek fel kell vennie a harcot a rájuk törő megmagyarázhatatlan iszonyattal és az őket szaggató belső ellentétekkel, a jövő azonban nem tartogat semmi jót számukra…


Frank Darabont folytatja kedvenc szituációjának, a bezártságnak kibontását, eddigi két King adaptációjában a börtön, mint intézmény és épület volt a gátló tényező. Ezúttal azonban a Szupermarket, a fogyasztói társadalom eme kápolnája válik néhány hétköznapi ember csapdájává, életterévé a megmagyarázhatatlan köd fojtogatása által. Érdekes, ahogy megfigyelhető ezen három film által, miként száll alá a misztikumba rendezőnk. „A Remény Rabjai” még teljesen „hétköznapi” történetéből, a „Halálsoron” kedves természetfelettijén át megérkezünk „A Köd”-be, ahol anyagiasulnak rémálmaink és a megmagyarázhatatlan veszi át a korlátlan uralmat.

Bizony a 2007. november 21.-én bemutatásra kerülő új Darabont film „A Köd”, igyekszik becsempészni minél többet, és minél gusztustalanabbat King írásából a vásznakra, hogy ez jó lesz e, kiderül. Elöljáróban annyit, hogy a bemutató alapján, - melyet az alanti linkre kattintva is elérhettek – ütős klausztrofób thrillere számíthatunk, számítógépes effektek turbózta horror elemekkel. Én nem tudom, hogy ez utóbbira mennyire volt szükség, ha az alapművet vesszük, akkor természetesen mindenképpen, de ha Darabont eddigi hozzáállását vizsgáljuk, akkor talán furcsállható is kissé. Azonban mindez lehetséges, hogy pusztán fejlődés, illetve igazodás a trendekhez, és azért az is jó lenne, ha behozná az árát, vannak akiknek ez a legfontosabb. Ismerjük őket.

Szóval alig két hónap és megláthatjuk, hogyan muzsikál Mr. Darabont legújabb mozija, de addig is érjétek be velünk, akik ma este, eme sikeresen kollaborálgató páros első igazi munkáját vesszük elő, ez lesz „A Remény Rabjai” és ahogyan a Képtelen Hangulat látja.


Szereplők:

Thomas Jane

Marcia Gay Harden

Laurie Holden

Andre Braugher

Toby Jones

Rendező: Frank Darabont

Író: Stephen King

Forgatókönyvíró: Frank Darabont

Operatőr: Ronn Schmidt

Vágó: Hunter M. Via

Producer: Frank Darabont és Liz Glotzer

Forgalmazó: MGM


Stephen King's The Mist Trailer

2007. szeptember 25., kedd

Kitaszítva, elfeledve, eltemetve!


Akkor is fáj, ha igaz, akkor meg pláne, ha hamis!

Gyötrelmes létünk, szabadságunktól megfosztva csak még hosszabra nyúlik.

"Odabenn" ólomlábakon jár az idő...


A Képtelen Hangulat szokásához híven kiporciózza az e heti, betevő kultfilm fejadagot, természetesen átszűrve, nehogy Nektek is Jake-re kelljen számítanotok. A szokot időben, a szokott helyen, várunk benneteket, ne aggódjatok, ez a rabság csak két órára szól!

Képtelen Hangulat

2007/09/27

20:00 - 22:00

Calipso 93,6

A Remény Rabjai /The Shawshank Redemption - 1994/

Stephen King regényéből
Írta és rendezte: Frank Darabont

2007. szeptember 21., péntek

Jövőmozi: „Eastern Promises”

Nem titkolom: kedvelem a szervezett bűnözés köré épülő mozikat és kedvelem David Cronenberg több munkáját. És remélem kedvelni fogom ezt a filmet is, mely a két imént említett, általam kedvelt „tényező” keresztkötésében született. Egy kanadai rendező elutazott Londonba, hogy filmet forgasson orosz nehézfiúkról! Dícséretes!



2007 szeptember 14.-én mutatták be világszerte – a hazai premier még kérdéses – az „Eastern Promises” című új David Cronenberg filmet, amely már el is vitte a torontoi filmfesztivál fődíját, mely a szakma hozzáállását híven reprezentálja, most már csak a közönségen a sor.

Az „Eastern Promises” egy ijesztő és erőszakos történet, London orosz alvilágáról. Cronenberg ezúttal Steve Knight – neki köszönhetjük többek között a „Dirty Pretty Things”, azaz „Gyönyörű mocskosságok” történetét is – forgatókönyvéből dolgozott. A film újra bemutatja, és talán újraértelmezi a klasszikus zsáner számtalan jellegzetes sajátosságát és motívumait: a családi kötelékek jelenléte a bűnszövetkezetekben, oidipuszi dráma, becsület a tolvajok között. A közönség ebbe a milliőbe szállhat alá, egy ártatlan külsős (Naomi Watts) társaságában, akit egyszerre kápráztat el és undorít ez a közeg, és melynek következtében felmérhetetlen veszélybe kerül.

Cronenberg mindig is az elidegenedés nagymestere volt, operatőrével Peter Suschitzky-vel sötét és esőáztatta Londont tár elénk. Baljós tónusokkal vázolják fel a város reszkető hangulatát, melynek utcáit „bájos arcú” orosz medvebocsok róják. Cronenberg megfontolt lépésekkel vezet elő egy szokványosnak tűnő thrillert, mely nemsokára átfordul valamilyen megmagyarázhatatlanul zaklattot hangulatú kevercsbe, és egyúttal földbe döngöli a nézőt.

Az “Eastern Promises” bepillantást enged a globális szexpiacra, kihegyezve a volt Szovjetúnió utódállamaiból Londonba „érkező” lányok és asszonyok sorsára. Akik mint egyfajta keleti-import, friss hús gyanánt omlanak akaratlanul a kiéhezett perverzek karmai közé.

Anna (Naomi Watts) – apai ágról orosz származású – szülésznő egy londoni kórházban. Jelen van, amikor egy tizenéves lány szülés közben meghal, a gyermek túléli és Anna magához veszi. A birtokába kerül még a lány naplója, amelyből elképesztő borzalmak jutnak a tudomására, kiderül, hogy a lányt minden lehetséges módon kizsákmányolták, és némi információ azokról is, akik eme szörnyű tettek mögött állnak.

Anna nyomozásba kezd, melynek során eljut egy orosz étteremhez, melyet a halk szavú, kék szemű szörnyeteg, Semyon (Armin Mueller-Stahl) vezet. Aki, amikor nem az emigráns nagyasszonyok születésnapi tortáit dekorálja, akkor a Vory v Zakone – a Mafia orosz megfelelője, amely Sztálin börtöneiben született – helyi csoportjának vezetője, akik hasonlóan a japán yakuzákhoz tetoválásokkal borítják el testüket.

Az oroszul nem beszélő és a Vory v Zakone útjait nem ismerő Anna, egészen addig nem kezd félni, míg nagybátyja nem figyelmezteti, hogy tartsa magát távol tőlük! A vágya azonban, hogy igazságot szolgáltasson a halott lánynak és megvédje az újszülöttet, kezd egyfajta szentimentális kiváncsisággá válni, egy második generációs orosz bevándorló, aki az óhaza titkait fürkészi.

Aztán felbukkan a kifogástalan modorú Nikolai (Viggo Mortensen), egy nagyra törő egykori elítélt, aki sofőrként és kísérőként szolgálja, Seymon lobbanékony és boldogtalan fiát Kirill-t (Vincent Cassel). Ettől kezdve pedig a szálak, a motivációk, a miértek csak még inkább megkérdőjeleződnek. A sors ollói pedig dolgozni kezdenek.

Az “Eastern Promises”a modern rabszolgaság morális kérdéseit feszegeti, hogyan jelenik meg az emberi test, mint árucikk. Az ember nyomorúságának miértjét kutatja a modern nyugati világ titkai és árnyai között.

Szereplők:

Viggo Mortensen (Nikolai)

Armin Mueller-Stahl (Semyon)

Vincent Cassel (Kirill)

Naomi Watts (Anna)

Sinead Cusack (Helen)

Jerzy Skolimowski (Stepan)


Rendező:David Cronenberg

Író: Steve Knight

Operatőr: Peter Suschitzky

Vágó: Ronald Sanders

Zene: Howard Shore

Producer: Paul Webster és Robert Lantos

Forgalmazó: Focus Features